Eldobható robogó vagy a spórolás csodája?

Mi történik, ha a motorkonstruktőröket bezárják egy játékgyárba? Először játszanak, aztán szenvednek, a végén szétnéznek, miből lehetne valami építeni. Kell hozzá szék, a támlából pont kijön egy idom, a vasakból meg hajlítható egy váz. A takarítónő figyelmét kell csak elterelni, a porszívó kereke és motorja is jó lesz: kijön ebből egy robogó, fel a fejjel, srácok. Hajtogatni és tekergetni kell, majd ügyesen felhasználni a polc harmincnégy csavarját. Megoldották.

'

Annyira valószínűtlen, hogy ez létezik és működik: úgy látszik, a kiszabadított mérnökök nem hagyták veszni a munkájukat, és egy kis igazítás után feltolták a gyártósorra. Nem bukhattak nagyot, hisz nem tapsoltak el milliókat a fejlesztésre, csak a porszívó motorja helyett kerestek valami olcsóbb megoldást. Sikerült, ez a robogó minden más motorizált japán kétkerekűnél olcsóbb, ez a költséghatékony gyártás mozgó példája. Három műanyag tábla, három méter vascső, kis gumi meg az ötven köbcentis, négyütemű blokk.

Nem lehet letagadni a japán játékgyárak hatását: pont, mint egy bambán vigyorgó Pikachu. Mangaszemekkel néz, az ember vagy beleszeret, vagy két talppal ráugrik, hogy eltapossa. Annak ellenére, hogy mennyire meseszerű, mozog és búg. A kulcsot elfordítva, a szívatót megpöckölve elég rátaposni a berúgóra, és már jár is a nyomórudas blokkocska.

Choinori, vagyis rövid utak; nyúlfarknyi szakaszokra szánják a Suzuki mérnökei. Formája kétségtelenné teszi, hogy a célközönség a japán kamaszok furcsán viselkedő csoportja. Néhány kilométeres szakaszok, vidám belvárosi lófrálás – erre való, semmi többre. Ázsiában, a lassan hömpölygő forgalomban ez tökéletes, nálunk eléggé életképtelen. Ezt még a bicikliútról is letolnák az agresszív kerékpárosok, nem beszélve a Hungária körút autósairól; Magyarországon csak akkor venne ilyet férfiember, ha mindegyikhez egy-egy szoknyás japán csitrit adnának. Rögtön kettőt vennék.

A száraz tömeg mindössze 39 kiló. Annak ellenére, hogy mennyire nincs benne anyag, meglepően stabil, nem nyaklik még akkor sem, ha szándékosan provokáljuk. Az első villa egyszerű, mint egy rajzszög, hátsó meg egyszerűen nincs. Nemcsak a japán customok között hódít a merev váz, a Choinoriról is lespórolták a rugózást. Készségesen elhiszem, hogy odaát nincsenek kátyúk, és vidáman cirkálnak fehér térdzokniban az iskolás lányok, a hazai aszfalt minősége azonban komoly akadályokat gördít a rajzfilmrobogó elé.

Ezt az apró hiányosságot leszámítva a komfortra nem lehet panasz. A széles műanyag idom jól védi a lábakat, nem kell félni a tócsáktól. Az ülés kényelmes, 176 centimmel sem éreztem magam úgy, mint elefánt a biciklin – pedig állítólag pont úgy néztem ki. Az apró kis nyereg felhajtható, semmiféle zárszerkezet nem fogja, csupán két tapadókorong rögzíti – ilyen trükkökkel érték el, hogy az eladási ára 500 dollár alatt maradhasson.

Mivel bárki kulcs nélkül nyitogathatja az ülést, közvetlenül a tanksapka kapta a kulcsos zárat. Alatta, a vázcsővel körbefogva találjuk a három liter kapacitású tartályt. Ennyi benzin körülbelül 120-130 kilométerre elég, nincs nagy étvágya a Choinorinak.

A préselt fémkerekek közepében öklömnyi dobfékecske küzd a lassítással – lámpánál felkapni a hátsó kereket ugyan nem lehet vele, de negyvenkettőről meg lehet vele állni. A 10 hüvelykes kerekeknek köszönhetően fordulékony, de pont a kis átmérő miatt minden úthullámot megérzünk.

Részben a BA-CZ41A kódnevű motor a felelős azért, hogy ilyen kedvező árat szabhattak a 2003-ban megjelent robogónak. Sokan kínai vagy maláj gyártóhelyet tippeltek, de nem, ez száz százalékban japán. A pénzt helyben fogták meg, többek között a 49 köbcentis alulvezérelt, nyomórudas blokkal.

A gyári prospektusok kiemelték a Suzuki Advanced Plating Technology (SAP) motorgyártási technikát, amely hasonló eljárás, mint az alumíniumhengerek nikaszilozása, de annál 80%-kal olcsóbb, és gyorsabb is – a hatása viszont ugyanaz, részben ez a spórolás titka.

Minden sváb és skót elégedetten hümmögne a nagyszerű ötleten: a két lóerős, alacsony fordulaton üzemelő blokk vezérműtengelye speciális műanyag. A gyári instrukciók szerint az olajcsere-intervallumok betartása esetén nem lehet gond a plasztikkal – ennek ellenére kétlem, hogy a legendás Honda fekvőhengeres ötvenesek tartósságát megközelíthetnék vele.

Noha úgy kell felkutatni a fémet, az a kevés meglelt képes korrodálni. A tengeri szállítás sós levegője ezen is nyomot hagyott, az alig néhány ezret futott robogón több helyen is felfedeztem némi rozsdát – persze semmi komoly, a benzincsap borításán levő rőt árnyalat nem ébreszt komoly aggályokat.

Motorozni vele még kertvárosban is merészség, hátulról folyamatosan, fenyegető szörnyként érkeznek az autók, nem figyelnek a Choinorira – csupán a szembejövők arcára csalt mosolyt a vidám kis motor. Kisvárosba, vidékre, kislánynak vagy nagymamának ideális. Akibe egy cseppnyi kis cikázási hajlam is szorult, felejtse el. A tuning majdnem lehetetlen, nincs is értelme; ez a szerkezet pont ekkora teljesítményre van kalibrálva.

Létezik berúgós és önindítós változat is, de a suzukis hagyományokat sem tagadták meg, 2004-ben kiadták a szinte teljesen idommentes SS-verziót is. Sportmodellnek nevezni túlzás, de ezen még jobban látni, milyen praktikusan oldották meg a mérnökök a feladatukat. Műanyag nélkül látni igazán a szerkezet gyenge pontjait – óvatosan padkázzunk a lábtér alatti kipufogóval.

Sokan csak eldobható robogónak csúfolják a Choinorit, és kár is tagadni, valóban nem hordozza magában az örökkévalóság ígéretét. Kempingezőknek, kirándulóknak, bevásárolni járóknak viszont nem rossz – aki ritka használatra keres könnyű és apró motort, annak nem tűnik rossz választásnak. Csak a japán rajzfilmeket kell hozzá megszeretni.