Minden borult, kész katasztrófa volt

Ha a Dakar eddig monoton tempóban haladt – abban az értelemben, hogy nem rendeződött át érdemben a mezőny – akkor a tegnapi, nyolcadik nap fényében nevezhetjük a jelenséget vihar előtti csendnek. Vasárnap ugyanis úgy rajtoltak a motorok Iquiquéből, hogy a stáb nem tartott velük, hiszen a marathoni szakasznak éppen az a lényege, hogy a versenyzők bivakolnak, és maguk, pótalkatrész és segítség nélkül végzik el a karbantartásokat. Ha valaki nem tökéletes járművel vág neki a 784 kilométeres speciált tartalmazó visszaútnak, annak bizony szerény esélyei vannak a győzelemre.

Ez egy igen embert próbáló feladat, ráadásul idén a körülmények is kimondottan nehezek voltak: az marathoni szakasz első napján eleredt az eső, és a csúszós köveken sokan elestek. Köztük az eddig az élen álló Joan Barreda Bort is, akinek letört a Hondájának a kormánya, így az utolsó 120 kilométert fél kézzel vezetve tette meg. Olyan tempóban, hogy mindössze hat percet veszített előnyéből.
Ám Uyuniban nem várta sem csapat, se alkatrész, így igazán nehéz dolga volt, bár tegnap előtt higgadtan nyilatkozott, sejteni lehetett, hogy nem lesz sima ügy a visszaút.

A tegnapi, nyolcadik szakasz Uyuniból vezetett vissza Iquiquébe, és alaposan átrendezte a mezőnyt. Barreda számára különösen nehéz volt, hiszen nem csak a törött kormány tette lehetetlenné a tempós haladást, de folyamatosan elektromos problémákkal küzdött: az Uyuni sós fennsíkon megáll a víz, a felverődő savas lötty pedig villámgyorsan képes károkat, zárlatokat okozni.
Nyolcvanadik helyen, kettővel ez utolsó előtt ért célba (Buenos Airesből még 110-en rajtoltak), miközben a négy és fél órás hátránya mellé még egy óra és húsz perc büntetést is begyűjtött. Így az összesítés huszonnegyedik helyére zuhant vissza, és végleg lecsúszott a győzelemről.
"A vége már járulékos veszteség volt. Lényegében végig tengerben versenyeztünk. Minden eddigi munkám a lefolyóba ment. Az, hogy elindították a versenyt, szerintem nem volt jó döntés, nem lehetett semmit látni, tényleg zéró volt a látótávolság, és csak lebegtünk a víz tetején. Mégis kiadták a parancsot a rajtra, ennek meg is lett az eredménye. Számomra például vége a versenynek" – foglalta össze az eseményeket a csalódott spanyol versenyző.

Mindennek köszönhetően Marc Coma átvette a vezetést, amihez tegnap nagyon sietnie sem kellett. A kilencedik legjobb idővel ért be a célba, de még így is kilenc perccel vezeti az összetett táblát a Honda utolsó reménysége, Goncalves előtt.
"Még Dakaros mértékkel is extrém nap volt. Sós tó, magashegyi környezet, rettenetes hideg - ez így együtt nagyon nehézzé tették. Ez viszont csak egy újabb nap, az lesz a fontos, hogy az utolsón hol állunk. Nem volt könnyű, szóval majd meglátjuk" – nyilatkozta visszafogottan az élen álló KTM-es.
A mezőny legjobb női pilótája, Laia Sanz is nagyon jól vette a nehézségeket, ötödik helyen ért be, így most összesítésben a kilencedik.
"Nagyon nehéz napon vagyok túl. Az elején néhányan nem akartak elindulni, mert veszélyesnek látták az utat és a hideg időt. Nekem viszont a végére jól feküdt az etap. A harmadik helyen mentem, míg a dűnékhez nem értünk, ott Toby (Price) és Quintanilla irgalmatlan tempóban elmentek mellettem" – mesélte a minden idők legjobb női Dakarosaként emlegetett versenyző.

Laia Sanzhoz hasonlóan, felállva tapsoljuk a szlovák Stefan Svitkót, aki privát versenyzőként tegnap harmadik lett, összesítésben az ötödik helyen áll – teljesítménye alapján ott lenne a helye KTM gyári csapatában.
A nyolcadik nap legjobbja a chilei Pablo Quintanilla lett, és három perces különbségével komoly fenyegetést jelent Goncalves második helyére. Az ausztál Toby Price volt a negyedik, aki immár az összesített táblán is a negyedik helyen áll, és még bőven esélyes a dobogóra.
"Nagyon-nagyon bonyolult volt. Tegnap kezdődött, és egész éjjel esett, és minden tiszta víz és sár volt, az Uyuni-fennsík egy sós mocsár lett. Az elején volt egy kis zavar, néhány versenyző biztonsági okora hivatkozva halasztotta volna az indulást, végül a bírók meghozták a döntést, és mehettünk. A motorok és motorosok szenvedtek, a sós lé alaposan kikezdte az elektromos rendszert. Nagyon kemény volt, egész nap húztuk a gázt, de boldog vagyok, ismét hazai pályán, Chilében lehetek. Kell még foglalkozni a motorral, hogy holnap minden rendben legyen – nyilatkozt a célben Quintanilla.

A spanyol Jordi Viladoms kiesett, a tönkrement hűtőradiátora miatt kellett feladni a versenyt, illetve a magyar Dési János sem tudott célba érni. A napot legjobban a kilencedik helyen álló David Casteu foglalta össze: "az első ötven kilométer még rendben volt, de aztán féltávon volt egy csomó víz. Mi azon 140-150 km/h-val romboltunk végig. Olyankor a motor csak repül a víz felett. Ez csodálatos volt. Amúgy az elmúlt napokban az volt, amiről a Dakar szól: tudnod kell kezelni a helyzeteket, a versenyt, a javítást, a terepet, az éghajlatot. Egy hete még Argentínában azt vártuk, hogy jussunk ki az ötven fokos kemencéből, ma reggel meg azt néztük, hogy vízálló ruhára és dupla lencsés szemüvegre lenne szükségünk. Ez a legnehezebb verseny a világon, és látszott, hogy hiába van egy nagyon tehetséges, iszonyatosan jól motorozó generáció, de ma kiderült, hogy a tapasztalat is nagyon sokat számít. A tankolásoknál szinte csak öreg rókákat láttam, leszámítva a fiatal hölgyet, aki úgy otthagyott minket, hogy csak néztünk."