retro húsvét

A hetvenes-nyolcvanas években a locsolók piros tojás helyett már édességet vagy pénzt kaptak, a tojást pedig nem hagymával, spenóttal vagy céklával színezték a lányok, hanem ipari festékporral. Az ünnepi asztalra akkortájt is kerültek nagy klasszikusok, ám voltak olyan ételek is, amelyek eltűntek a húsvéti menüből. 

Elterjedtek a hidegkonyhai termékek

Az ötvenes-hatvanas évek szegénysége után a következő két évtized már viszonylagos árubőséggel köszöntött be. Akadt azonban olyan termék is, amely ekkorra szinte teljesen kiveszett a húsvéti ételek közül.

„Ilyen volt például a bárány, ami a háború előtt klasszikus húsvéti fogás volt, ám utána, még a hetvenes években is, szinte lehetetlen volt a városban beszerezni – mondja Saly Noémi Budapest- és gasztrotörténész. A korábbi évtizedekben – főleg vidéken – viszont teljesen természetes volt, hogy a februárban született kisbárányok közül az egyik főfogás lesz húsvétkor. A báránynak szimbolikus jelentése is van, hiszen Krisztust nevezik Isten bárányának.”

Azt, hogy a sonka évszázadok óta ott van az ünnepi asztalon, sokáig a praktikum diktálta; a téli disznóvágások után – hűtőszekrény híján – mindent vagy meg kellett enni, vagy muszáj volt tartósítani. 

„A sonka volt, ami a legtovább elállt, így ez maradt március-áprilisra – magyarázza Saly Noémi. Ez a szokás a későbbiekben is megmaradt. A tyúkok pedig februártól tojtak, tehát tojás volt bőséggel, így nem csoda, hogy a húsvéti ételekhez rengeteg tojást használunk.”

A hetvenes-nyolcvanas évekre a Mackó büfék divatba hozták a hidegkonyhát, és a közértek csemegepultjánál is feltűntek a tormával töltött sonkatekercsek, kaszinótojások és a franciasaláta.

Ezeket szívesen kínálták a háziasszonyok a húsvéti reggelihez is. Mivel a legtöbb háztartásban ekkorra már volt hűtőszekrény, a kényesebb ételeket is bátrabban készítették. Ilyen volt például a zsidó- vagy lengyeltojás – nevét arról kapta, hogy a galíciai lengyel zsidók hozták be a Magyarországra –, illetve a tojássaláta.”

Bejglit és linzert is kínáltak

A korábbi évtizedek nélkülözései azonban megtanították a háziasszonyokat, hogy ügyesen bánjanak a konyhapénzzel. Felhasználták például a sonka főzőlevét; bablevesnek vagy éppen salátalevesnek, hiszen az évnek ebben a szakában már lehetett venni friss salátát.

Vendégváró süteményeknek olyanokat választottak, amelyeknek jól eláll a tésztája, mint például a bejgli.

„De készültek a locsolóknak lekvárral, kakaóval töltött linzerkarikák vagy mandulás, diós puszedlik - mondja Saly Noémi. Friss gyümölcs ilyenkor még nincs, így leginkább a hosszan eltartható dió, mák, mandula volt a fő alapanyag. És a locsolókat váró lányok, asszonyok biztosan sütöttek legalább kétféle pogácsát.”

A kalács is igazi húsvéti klasszikus; sokszor szombat este bedagasztották, és vasárnap reggel sütötték meg, hogy aztán a sonkához, tojáshoz, tormával kínálják. 

„Akadnak ennek egészen különleges változatai is, például a kokonya nevű túrós kalács, amelyet van, ahol kókónyának, máshol kokonnyának hívnak, de Erdélytől és a Dunántúltól Felvidékig ismerik. A húsvét amúgy az ételszentelés ideje is, bár – főleg a hetvenes, nyolcvanas években – itthon nem volt jellemző az, ami például Csíkszeredában; az asszonyok a szőttessel letakart kosarakkal állnak a település főterén, hogy a pap megszentelje az ünnepi ételeket.”

Retró húsvét nem létezett tojáslikőr nélkül 

A húsvéthoz és a locsolók fogadásához ötven évvel ezelőtt is hozzátartozott, hogy többfajta italt is kínáltak a vendégeknek. 

„Aki vissza tud emlékezni erre az időszakra, annak biztosan rémlik, hogy minden család vitrinjében ott volt különleges alkalmakra a vermut, a Cinzano és a Martini – idézi fel Saly Noémi. Ezek úgynevezett ürmös borok: úgy készítik, hogy az édes bort átszűrik fűszereken, amelyek közül az egyik az üröm. A Wermut németül egyébként ürmöt jelent. Bizonyos fajtái mérgezőek. Sokan saját készítésű italokkal várták a vendégeket, például tojáslikőrrel vagy csokilikőrrel. A délutáni vendégségeken ezek biztosan előkerültek, a háziasszony nagy büszkeségére, hiszen sokszor már januárban elkészítették, hogy húsvétra elérje a legtökéletesebb állagot és ízt.” 

Ha szeretnél még a húsvéti szokásokról olvasni, olvasd el ezt a cikkünket is.