Illendő, ha egy vallomással kezdek: nem szültem otthon, és első gyermekem születését megelőzően bizony el sem tudtam volna képzelni, hogy megforduljon a fejemben: nem felelőtlen dolog, ha valaki ilyesmire készül. Hogy mi történt? Egy kórházi szülés, amelyet aztán egy második is követett.
A magas császárarány is tünet
Az elsőből következett az, hogy a második helyszíne máshol már nem is lehetett: miután az első gyermekemet császármetszéssel hoztam világra, Magyarországon kiírtam magam abból a körből, amelynek tagjai szaksegítséget igénybe véve, legálisan otthon szülhetnek. A klub nem olyan kis létszámú, ha figyelembe vesszük, hogy csak császármetszésen átesett nőből milyen sok van. A magyar szülések több mint 40 százaléka végződik így, vannak olyan intézmények, amelyekben a szülések több mint fele esetében fejeződik be a műtőasztalon a baba világrajöveteléig tartó folyamat.
A magas császárarány persze nem egy önmagában álló szám, inkább egy tünet, ami épp arról árulkodik beszédesen, amiért
a nők egy komoly része már azelőtt minden erővel próbálja elkerülni a kórházi szülést, hogy megtapasztalhatta volna, mivel is jár az.
Ezért választják sokan az otthon szülést
A kórházi szülésben nem az anya irányít – ez önmagában nem lenne baj, de nem is a baba. A szüléseket nem kísérik, hanem vezetik az orvosok; a szóhasználat beszédes, és egészen addig terjed, hogy
amikor taxiban jön világra a baba, a sajtó ezt úgy tálalja, a taxis vezette le a szülést.
Pedig annak nincs kormánykereke, halad a maga útján, amiről viszont meglehetősen keveset tud nemcsak a taxis, de úgy tűnik néha, hogy az egészségügyi személyzet is.
Vagy talán inkább nem veszik figyelembe, hogy a vajúdás egyedi hosszal rendelkezik, hogy vannak olyan, tényeken alapuló gyakorlatok, amelyek nyugaton ismertek, vagy a bábai gyakorlatban bevettek, és a kórházakban is hasznosíthatók lennének. Ott viszont a szülés is időre megy sokszor, a doppingszerek sorában pedig oxitocintól a méhszáj kézzel való tágításán és a burokrepesztésen át egészen a hasba könyöklésig sokféle megoldás sorakozik. Ezek egy része csak simán traumatizálja a friss anyát, egy másik része testi fájdalmat okoz neki, netalán maradandó nyomot is hagy rajta, ha a gátmetszésre vagy a férjöltésre gondolunk. De ha szülsz, viseld el. Ha kórházban szülsz.
Itt is van szaksegítség
Aki ezzel szemben az otthoni vajúdás utáni otthoni szülést választja, az sem arra teszi fel lapjait, hogy fejest ugorjon a veszélybe magába. Egyrészt azért, mert a szülést kísérő bába, dúla ismeretei segítenek abban, hogy felismerjék, ha tényleg kórházi beavatkozásra van szükség, aminek rövid időn belül elérhető közelségben kell lennie egy tervezett otthon szülés esetén. Másrészt pedig azért, mert az otthoni szülést választó nők annyiszor meg kellett már, hogy védjék döntésüket, hogy talán már előtte, de közben egészen biztosan felvértezték magukat sziklaszilárd tudással az élettani szülést illetően. Megkockáztatom, hogy a kórházban szülő nőknél jóval többet tudnak arról, mi és főleg hogyan történik testükkel, miközben a magzat elindul a nagyvilágba, főként, ha esetleg nem is első szülésükről van szó.
Otthon nem erőltetik az oxitocin bekötését, nem vizsgálják őket fájás közben, nem kergetik ki őket a kádból, ha nekik ott jó, nem siettetik őket,
minden sokkal nyugodtabb és szüléshez illőbb. Természetesebb.
Nem kellene lenéznünk őket
Az otthon szülés után aztán nem kell esténként méregetni a babát, hogy eleget evett-e, „adjon neki, anyuka, egy kis tápszert. Kell ide egy bimbóvédő. Ilyen mellel nem fog menni. Ne fejjen, csak ödémásodik. Jól van, majd mi megetetjük.” Nem választják el órákra vagy akár éjszakákra a gyermekétől, nem kritizálják, hanem otthon, szerettei körében támogatják.
Az otthon szülő anyák kicsivel sem tájékozatlanabbak, mint a kórházban szülők – sőt.
Az első szülés előtti énemhez képest, aki pedig becsülettel végigjárt egy kórházi szülésfelkészítőt, kifejezetten tájékozottabbak. Bár régen én sem értettem, miért ne akarná valaki igénybe venni egy kórház biztonságot adó környezetét, ma már értem, miért nem vágyik arra, hogy egy kórház szabályai szerint szüljön, és hiszek abban, hogy mindenki szülése ott az ideális, ahol azt ő eltervezi. Az otthon gyermeküknek életet adók tájékozott, bátor nők, akiket nem szidni, hanem elismerni kellene.
Ha egy másik megosztó témáról, a babamentő inkubátorokról szeretnél olvasni, ajánljuk az alábbi cikkünket is.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
