Mondd meg, hányadik gyerekként születtél, megmondom, ki vagy!

GettyImages-640200240

Rengeteg tényezőtől függ, hogy milyen irányban fejlődik a személyiségünk, és végül milyen emberekké válunk. Nem is gondolnánk, de bizonyos tulajdonságaink és vonásaink azon is múlhatnak, hányadik gyerekként érkeztünk a családunkba, vannak-e tesóink, vagy egyedüli gyermekek vagyunk. Hogyan befolyásolja a személyiségünket a születési sorrend?

Alfred Adler (1870–1937) Sigmund Freud és Carl Gustav Jung kortársaként, előbbi követőjeként a pszichoanalitikus irányzat szellemében kezdte munkásságát. Később szakított Freud szellemiségével, és megalapította a harmadik nagy mélylélektani iskolát, az individuálpszichológiai irányzatot. Adler azt vallotta, hogy minden ember egyedi, megoszthatatlan individuum (innen az irányzat neve), akire elsősorban nem a biológiai motívumok hatnak, hanem a szociális közeg. Bővebb értelemben a társadalom, amelynek tagja, szűkebb értelemben pedig a család, amelybe születik. Adler maga egyébként egy hatgyermekes családban nőtt fel, így érdeklődése sok egyéb mellett a születési sorrend személyiségre gyakorolt hatására irányult.

A születési sorrend jelentősége

Adler megfigyelte, hogy egy adott családon belül a legnagyobb, a középső és a legkisebb gyermekek személyisége eltérő. Szerinte ezek a különbözőségek arra vezethetők vissza, hogy hiába osztozik két vagy több testvér ugyanazokban a szülőkben, más-más családba érkeznek meg. Az elsőszülött egy korábban gyermektelen párhoz, egy másod- és harmadszülött azonban már egy- vagy többgyermekes családba születik bele. Ezek pedig mind-mind más élményt jelentenek, amelyek aztán eltérő személyiségjegyeket eredményeznek. Lássuk, pontosan melyek ezek!

A születési sorrend meghatározza, milyen emberekké válunk
A születési sorrend meghatározza, milyen emberekké válunkAdriana Varela Photography / Getty Images Hungary

Ha elsőszülött vagy…

Az első gyermek kezdetben a család teljes figyelmének középpontjában áll. Ők azok, akik a korábban férfit és nőt anyává és apává avatják. Adler szerint az elsőszülöttek gyakran maximalisták, és törekednek a kiemelkedő teljesítményre, amely aztán később is jellemző lehet rájuk. A kisebb testvér érkezését nehezen élik meg, igazi trónfosztást jelent számukra. Ilyenkor, mivel a szülői figyelem megoszlik, még inkább törekednek arra, hogy kitűnjenek újra szüleik szemében. 

Az elsőszülött az, aki a (házas)párt szülőkké kovácsolja
Az elsőszülött az, aki a (házas)párt szülőkké kovácsoljaRoc Canals / Getty Images Hungary

Ha másodszülött vagy…

Ők azok, akik már egy kialakult családi rendszerbe születnek. Már meglévő szabályokhoz és szokásokhoz kell alkalmazkodniuk. Éppen ezért a másodszülöttek jellemzően simulékonyak és gyorsabban is fejlődnek, mivel igyekeznek felérni a nagyobb testvérhez. Adler szerint egyébként ez a legjobb hely a születési sorrendben (talán ezt azért is jelenti ki ennyire határozottan, mivel ő maga is másodszülött), ugyanakkor megvannak a maga veszélyei is a második helynek. A harmadik gyermek megszületésével ugyanis kialakulhat a „szendvicsgyermek” helyzet, azaz a középső beszorul a kicsi és a nagy közé. Emiatt pedig gyakran kevesebb figyelmet kapnak, mint két testvérük.

Ha te vagy a legfiatalabb a családban…

Adler szerint ez a legrosszabb pozíció. Mivel vagy nagyon elkényeztetik és babusgatják őket (hiszen ők az utolsók a sorban, akikkel ezt meg lehet tenni), vagy pont ellenkezőleg, túlzott szabadságot élveznek, mivel a szülök kontrollja már kevésbé merev, mint például egy elsőszülöttnél. Ez egyébként nehéz alkalmazkodást eredményezhet. Arról nem is beszélve, hogy a legkisebbek gyakran öröklik meg a nagyobbak játékait, ruháit stb., amellyel kevésbé élhetik meg a saját személyiségük egyediségét.

Legkisebb gyermeknek lenni Adler szerint a legrosszabb forgatókönyv
Legkisebb gyermeknek lenni Adler szerint a legrosszabb forgatókönyvFatCamera / Getty Images Hungary

Ha nincs testvéred…

Az egykék végig a szüleik figyelmének középpontjában állnak, így alapvetően az a nézet alakul ki bennük, hogy inkább mások alkalmazkodjanak hozzájuk, és mások figyeljenek az ő szükségleteikre, mint fordítva. Sokan ezért is tartják önzőnek és énközpontúnak őket. Az egykék családon belül ugyan tényleg nem tapasztalják meg a „trónfosztottságot”, azonban az iskolai közeg azért őket is formálja. Ugyanakkor Adler szerint az egykék alapvetően később is jól elvannak maguknak, nem alakul ki bennük az igazi társas érdeklődés és összetartozás-érzés. Mivel nincs mellettük testvér, akivel játszani lehetne, hamar megtanulják magukat elszórakoztatni, ez pedig jót tesz a találékonyságuknak és a kreativitásuknak is.

Fontos, kiemelni, hogy Adler elképzelését a próbák és kutatások kevésbé igazolták, sőt saját maga is keveset publikált konkrét esettanulmányokat, így elméletét ennek megfelelően kellő óvatossággal és kritikussággal érdemes kezelnünk.

A cikk szerzőjéről

Sas Eszter Krisztina a Dívány pszichológus szakértője és a Mind Art kreatív pszichológiai műhely társalapítója.

Megjelent az új Dívány-könyv!

A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!

Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!

hirdetés

Oszd meg másokkal is!
Érdekességek