Luxusimádó magyar first ladyk, akik két kézzel szórták a pénzt

C MET19761210089
2022.09.28. 15:01
A több mint ezeréves magyar államiság történelméből a témával nem foglalkozó átlagember talán alig pár államfőfeleség nevét tudja, holott Európa legelőkelőbb családjai tepertek egykor azért, hogy ők adhassanak nekünk az ország élére első asszonyt. Közülük némelyek alaposan megdézsmálták az államkasszát, a nagy költekezésben pedig arra nem igazán jutott idejük, hogy emlékezetessé tegyék magukat. Persze nem válhat mindenki Marie Antoinette-té – mondjuk milyen véletlen, hogy a balul elsült francia királynéskodása előtt magyar királyi hercegnőként ő maga magyar adóból is élt.

II. Erzsébet brit királynő halálával ismét előkerült a téma, szükség van-e a költséges monarchiára, nem lenne-e olcsóbb a köztársasági államforma – III. Károly király egyik alattvalójától a képébe is kapta a kérdést pár hete. Így körbenéztünk a saját házunk táján, és találtunk is olyan játékosokat a régmúltból, akik nem szívbajoskodtak, alaposan az államkassza fenekére néztek.

Az államalapítástól fogva 56 olyan first ladynk volt, aki királynéi címet viselt, és tényleg az is volt (nem csak névlegesen), azaz hozzáfért a kincstár kulcsához. Ők mind a legmenőbb európai uralkodócsaládokból (Capet, Bourbon, Wittelsbach, Savoyai, Gonzaga stb.) érkeztek a Kárpát-medencébe, így nyilván voltak elvárásaik az életszínvonalukat illetően. Az alább tárgyalt példákhoz képest mondjuk Kádár Jánosné Tamáska Mária a fasorban sincs – holott ő sem éppen a hírhedt szocialista konfekcióipar nylonotthonkáit hordta, hanem Rothschild Klára elit szalonjában varratott méretre barátnőjével, Jovanka Tito jugoszláv first ladyvel karöltve.

Persze a királyság ideje alatt hivatalban lévő feleségek tényleg ezüstkanállal a szájukban születtek, többségüknek az apja uralkodó volt, máshol volt az a léc, amit le kellett verni. De ne legyünk igazságtalanok, meglepően sokan közülük apácaként, mindenükről lemondva fejezték be az életüket. Persze voltak olyanok is, akik nem épp önszántukból. A régi magyar jogrendszerben ugyanis a királyné minden befolyása és vagyonának nagy része is a férjétől származott, szóval ha amaz előbb halt meg, az eléggé kellemetlen tudott lenni. A magyar főnemesség ilyenkor nem egy ízben fejezte ki, hogy az illető hölgyből ennyi pont elég volt, az országhatáron kívül tágasabb. (Olyan, ami a Bánk bán főgonoszával, II. András feleségével, Merániai Gertrúd királynéval megesett, azért nem volt szokványos.)

Mátyás király felesége annyit költött, hogy mindig pénzszűkében volt

A magyar történelem egyik legnagyobb hatású first ladyje Mátyás király második felesége, Aragóniai Beatrix. Nem úgy önmagában, hanem a kíséretével együtt, mivel számos humanista gondolkodó, illetve reneszánsz művész érkezett vele a korszak egyik legjelentősebb államából, a Nápolyi Királyságból. Az esküvőnek így káprázatosnak kellett lennie. Csak a meghívók postázása, azaz a követek kiküldése húszezer forintra rúgott, ami majdnem annyi volt értékben, mit amennyit a hercegnő drágaköves ékszerben kapott a dél-itáliai hűbéresektől a hozomány részeként.

A szakácsok összesen 24 fogást terveztek meg a menyegzőt megünneplendő (mindegyik fogás több ételből állt), de a nap rövidsége miatt végül nem lehetett feltálalni az összeset. Hunyadi Mátyás maga is pompakedvelő volt, így nem fogta vissza a feleségét, akinek az volt a szerencséje, hogy akkor épp jól ment az országnak. Szinte példátlan módon megkapott a férjétől felvidéki bányavárosokat és sóbányákat is, amelyeket rendszeresen kíméletlenül adóztatott, de ha nem fizettek, fenyegető leveleket írogatott nekik.

Merthogy a pénzt már előre elköltötte, szóval az adónak mindig volt helye.

Állítólag még a lengyel sót is kitiltotta az országból, hogy a lakosság az ő bányáiból kitermeltet vegye. Az apjától kapott 170 ezer forintos hozománya is egy perc alatt eltűnt, amiből Mátyás halála után igazi adok-kapok lett. A Nápolyba hazaköltöző exkirályné folytatta a levélírogatást, hogy Magyarország fizesse vissza, amit befektetett, de az új országvezetés úgy látta, inkább a királyné tartozik egy vagyonnal. Végül is szegénységben halt meg, az őt támogató, neki hitelező rokonait azzal ámítva, hogy nyugodjanak meg, minden adósságát kifizeti majd Magyarország. Nem így lett.

Ünnepelt a királyné, amikor megölték a költekezését akadályozó szerzetest

Szapolyai János király felesége nem tanulta meg azt a szókapcsolatot magyarul, hogy nincs pénz. Jagelló Izabella a lengyel király luxusimádó lánya volt, így olyan házassági szerződést kötött, hogy a hollywoodi sztárok is elbújhatnak szégyenükben. Sok egyéb tétel mellett 140 ezer forint értékben kapott várakat és uradalmakat, így többek között Debrecen és fél Tokaj is személyesen neki adózott. Ez így rendben volt, de aztán a király meghalt, az ország nyakán meg itt volt a török. A királyné régens lett csecsemő fia mellett, de volt mellette sajnos (az ország szempontjából szerencsére) egy kormányzó is: Fráter György szerzetes.

Kettejük kapcsolatát a folytonos hadakozás jellemezte, a pap szerette volna egyenesben tartani a pénzügyeket, a királyné számára pedig a pompázatos udvartartás volt az elsődleges. A barátot idegesítették Izabella személyes, felesleges költekezései is, alkalmatlannak tartotta a szerepére. Végül elszakadt nála a cérna, és fegyverrel mondatta le az özvegyet. Amaz hazament Lengyelországba, de nem üres kézzel: elcsomagolta a Szent Koronát. A szerzetest később meggyilkolták, és amikor ezt megtudta, Izabellának állítólag lett egy csodaszép napja. A török szultán később megtette Erdély kormányzójának, gyulafehérvári udvarába így végül is özönlöttek az itáliai bútorok, kárpitok, drágaköves ékszerek és káprázatos ruhaanyagok.

Számára happy end lett a történet vége.

Ezzel egy időben, a mohácsi csata után három részre szakadt ország felvidéki részén, a királyi Magyarországon berendezkedett a Habsburg-uralom, I. Ferdinánd pedig kerek perec közölte a feleségével, a szintén várakért és uradalmakért bejelentkező Jagelló Annával, hogy a magyar királynék külön kasszás, olykor pazarló életvitelének szeretne egyszer s mindenkorra véget vetni, ne tartsa hát a markát. Persze sajnálni nem kell őket, de az biztos, hogy a későbbi delikvenseknek nem volt anyagilag ekkora játékterük, példa erre Habsburg-Estei Mária Ludovika királyné esete, aki híresen takarékos férjének, I. Ferencnek úgy indokolta a császári lakosztályok felújításának és újrabútorozásának szükségességét, hogy úgyis hozzányúlnak a közösségi terekhez a bécsi kongresszusra érkező vendégek miatt. Így egy füst alatt talán nem is lenne annyira drága.

A szerző luxusszakértő.

(Borítókép:  Beatrix királyné és Mátyás király fehérmárvány domborműve a Budavári Palotában, a Történeti Múzeum termében. Fotó: Kozák Albert / MTI)