A jelenségre a latin nyelvből származó „crepitus” szakkifejezést használjuk. Nem mindenkinél fordul elő, és bizonyos esetekben az idő múlásával egyre gyakrabban tapasztalható a ropogás. Arra, hogy mi okozza a roppanásokat, a ScienceAlert kereste a választ.
Buborékok miatt ropogsz
A ropogást leggyakrabban az ízületek közötti térben keletkező levegő okozza, a zaj általában ott jön létre, ahol a két csont közti ízületi – ún. szinoviális – folyadék van.
Az ízületek akár a mindennapi, természetes mozgások során, vagy egy csontkovácsolás alkalmával is eltávolodhatnak egymástól. Ha ez megtörténik, az ízületek közötti térben lévő alacsony nyomás miatt gázok keletkeznek a szinoviális folyadékban. A gázok jellemzően oxigénből, nitrogénből, valamint szén-dioxidból állnak.
A keletkező hangok ijesztőek lehetnek, különösen akkor, ha esetünkben ritkán fordulnak elő. Azonban szerencsére csak elvétve fordul elő, hogy komoly problémáról árulkodnának.
A ropogás történelme
Korábban sok vita zajlott azzal kapcsolatban, hogy valóban a légbuborékok okozzák-e a ropogásokat. Egy 1947-es tanulmány volt az első, ami a jelenséggel foglalkozott. Ekkor megállapították, hogy a buborékok a ropogást követően keletkeznek, ezt azonban nem sokkal később meg is cáfolták.
A tudományos konfliktus sok vitát váltott ki, és egészen addig meg sem oldódott, amíg 2015-ben egy valós idejű képalkotó vizsgálat be nem bizonyította, hogy a buborékok képződése okozza a hangokat. Ezt követően egy ideig – amíg a gázok újból fel nem halmozódnak – nem tudjuk újra kiropogtatni az ízületeket.
Vannak azonban, akiknek az ízületei a normál mozgási tartományon kívül is képesek mozogni. Ezt ízületi hipermobilitásnak nevezzük, és kialakulásának hátterében általában az ízületek nagyobb rugalmassága áll. Az ízületi hipermobilitás előfordulása viszonylag gyakori, az emberek 10-20 százaléka érintett. A rendellenesség örökletes, ezért az ízületropogtatás gyakrabban fordul elő családon belül.
Fontos megjegyezni, hogy bár sokan meg vannak győződve róla, a ropogtatás nem vezet ízületi gyulladáshoz.
Vannak esetek, amikor az anatómia áll a ropogások hátterében. Ilyenkor általában az inak ugranak ki a helyükről, de egy pillanat alatt vissza is kerülnek a megfelelő pozícióba. A folyamat által keletkezett hang jellemzően a térdnél alakul ki, például amikor ülő helyzetből felállunk. Ez az idő előrehaladtával és izmaink rugalmasságának elvesztésével egyre gyakrabban jelentkezhet. Sőt, idővel az inak is merevebbé válnak, ezek a változások pedig mind hozzájárulnak a ropogó hangok kialakulásához. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen ez az öregedés természetes velejárója, és nem jár fájdalommal.
Mikor van baj?
A porcok legfőbb szerepe, hogy a csontok mozgáskor ne közvetlenül egymással érintkezzenek, így megakadályozzák a csontok kopását. A különböző betegségek, mint például a csontritkulás esetén az ízület elhasználódik. Ez lehetővé teszi, hogy a csontok közvetlenül egymással érintkezzenek, ez pedig kellemetlen, sokszor fájdalmas érzéssel jár.
A csontritkulás a 65 év felettiek felét érinti világszerte. Fontos a megfelelő kezelés, mellyel minimalizálható a fájdalom.
Vannak azonban különleges esetek. Az antilopok például harci erejüket demonstrálják az ízületeik ropogtatásával. De bármilyen erősek vagyunk is, a hosszabb ideig fennálló, fájdalmat okozó ropogással mindenképp forduljunk orvoshoz.
