Nem túlzó a kijelentés. Az ezeket a jegyeket (melyek a megközelítéstől és a tervezők egyéni elképzeléseitől függően óriási változatosságot mutatnak) hordozó épületekből több mint 1300-ra kereshetünk a Szecessziós magazin térképes gyűjteményében, és nemcsak mennyiségében, de minőségében is kiemelkedőt mutat a főváros építészetének egyik legszebb – a 19. és 20. század fordulójára, valamint a 20. század elejére eső – korszaka. A funkció és szépség kompromisszumok nélküli egységét megvalósító szecessziót talán nem is lehet nem szeretni – működik, legyen szó akár templomról, akár lakó- vagy középületről.
A szecesszió nem volt egységes irányzat, nem is lehetett az, mert a korlátokkal való szakítást hirdette. A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épületének belső tereiben a szögletesebb, geometrikus formák között páratlanul gazdagon díszített részletekre, a fasori református templomban a népi jellegű, a Magyar Szecesszió Házában pedig a florális szecesszió jellegzetességeire csodálkozhatunk rá. A képre kattintva galéria nyílik.
