Most nem lépett oda az oroszoknak az EU

Oldott hangulatban telt az Európai Unió „Keleti Partnerség” találkozója Rigában. Erről a fő mókamester, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker gondoskodott. A magyar miniszterelnököt például egy laza „helló, diktátorral” köszöntötte, a notórius nyakkendőkerülő görög miniszterelnöknek, Alekszisz Ciprásznak pedig a saját kravátliját ajánlotta fel.

Hát persze, hogy nem Moszkva ellen

A találkozó témája egyébként annak a hat országnak a jövője volt, amelyekkel Brüsszel a Keleti Partnerségen keresztül próbálja szorosabbra fűzni a kapcsolatát – főleg azzal a hárommal, amelyik erre tényleg vevő. Moldova és Grúzia még az előző, 2013 végén Vilniusban tartott csúcson kötött szabadkereskedelmi egyezményt az EU-val. Ukrajna a litván fővárosban visszatáncolt egy hasonló megállapodástól, ami miatt beindultak a Majdan tiltakozásai, új, EU-barát vezetőket emelve a hatalomba, akik végül rábólintottak az egyezményre.

Ezt orosz nyomásra 2016-ig csak egyoldalúan alkalmazzák: az ukránok szabadon exportálhatnak az EU-ba, de fordítva nem. Moszkva szeretné, ha még egy évvel kitolnák a moratóriumot. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az ülés előtt arra figyelmeztetett, ne szülessenek a Kreml „érdekeit sértő döntések”. Bár szinte mindenki elmondta uniós oldalról, hogy a keleti Partnerség nem Oroszország ellen irányul, fenntartották a 2016-os határidőt.

Kemény szavak, üres kezek

A zárónyilatkozatban megerősítették a hat ország szuverenitását és területi sérthetetlenségét. Érezhetően Oroszországnak címezték a szöveget. A nyilatkozatban főleg Ukrajnáról van szó, de a dokumentum a grúziai és a moldovai helyzet megoldását is sürgeti (előbbi 2008-ban, utóbbi 1992-ben háborúzott Oroszországgal és azóta is szeparatista, szinte csak egymás által elismert köztársaságok működnek a területükön).

Szájkarate helyett viszont inkább uniós csatlakozási reményeik megerősítését várta a három érintett ország. Ehelyett annyit kaptak, hogy „a csúcs résztvevői tudomásul veszik az érintett partnerek európai aspirációit és európai választását”. Grúzia és Ukrajna vízummentességnek is örült volna, de ezt arra hivatkozva nem kapták meg, hogy nem teljesítik a szükséges feltételeket.

Egy kis pénz jutott a partnereknek: aláírták az Ukrajnának már korábban beígért 1,8 milliárd euróról szóló megállapodást, de mostanra már biztos, hogy az ország csődbe megy. Emellett kétmilliárd eurós befektetési csomagra számíthatnak a grúz, moldovai, valamint ukrán kis- és középvállalatok.

Donald Tusk, a tagállami vezetőkből álló Európai Tanács elnöke – nem mellesleg 2009-ben a Keleti Partnerség egyik kezdeményezője – elismerte, hogy „ez a legtöbb, ameddig ma el lehet jutni”. Szerinte már ez is eredmény a „jelen geopolitikai helyzetben”, magyarán anélkül, hogy Oroszországot teljesen feldühítenék. Emellett megemlítette az uniós euroszkeptikusokat is, azaz hogy az EU-n belül se mindenki szívesen venné a nyakába ezeket az országokat. „Senki nem ígérte, hogy a Keleti Partnerség automatikusan út lesz az EU-ba” – ábrándította ki a tagságra ácsingózókat Donald Tusk. Több forrásból is azt hallottuk az utóbbi időben, hogy az USA és vele együtt az EU vezetői is enyhülésre számítanak az Oroszországgal való kapcsolatukban. Ez is magyarázhatja az EU mostani puha fellépését.

Kiengedik Belaruszt a karámból

A másik három országgal elő sem kerül az EU-s társulás témája. Örményország az orosz vezetésű vámuniót választotta, Belarusz és Azerbajdzsán pedig fényévekre vannak a demokratikus normáktól. Előbbit az ukrán válságban játszott közvetítő szerepéért cserébe (minszki tűzszünet) óvatosan kiengedik az „Európa utolsó diktatúrája” címmel járó elszigeteltségből, utóbbinak pedig a földgáza az adu ásza, ami miatt nem csak Magyarországnak, de Nyugat-Európának is izgalmas.