Soroksári út
Ha 100-140 évvel korábban sétálnánk végig a Soroksári úton, nagyon más világ fogadna minket. A ma irodaházakkal és lakóparkokkal kiépült útvonalhoz és a Duna menti látványhoz egykor szervesen kapcsolódtak a füstölgő gyárkémények, a rakodómunkások és az áruval megrakott szekerek. Ma már csak elvétve találunk egy-egy gyárat (például a Zwack-gyárat) és malmot (a Gizella-malmot), ami emlékeztet az egykori ipari múltra.
Az 1890-es években viszont tele volt a környék malmokkal, a két legjelentősebb cég a Concordia Gőzmalom Rt. és a Pesti Molnárok és Sütők Gőzmalma Rt. volt, nekik több üzemük is működött itt, de mellettük olyan, kisebb malmok is megtelepedtek a környéken, mint a Király, a Hungária és a Gizella. A környéken manapság nagyon vegyes és érdekes épített környezettel találjuk szemben magunkat: a 2000-es évek elején épült házakat és újraértelmezett ipari épületeket láthatunk.
Lehel tér és környéke
A századfordulón még egészen más képet mutatott a Lehel tér és környéke. A Szent Margit-templom helyén például egy fatelep és egy piac állt – ezek egészen a templom építéséig, 1931-ig működtek a területen. Az egykori vásárteret kicsit másként kell elképzelni, mint egy mai kertvárosi piacot vagy egy belvárosi csarnokot, ugyanis a Ferdinánd téri piac nem tartozott a leghigiénikusabb helyek közé. A problémáról a korabeli sajtó is többször beszámolt, az Angyalföldi Napló így írt 1930-ban az állapotokról:
Hogy ez a piac mai formájában még megvan, valóságos szégyene Budapest közegészségügyének. A nyitott piac általában nem lehet tiszta, de a Ferdinánd-téri piac különösen piszkos. A környéken lévő házak lakói rettegnek attól, hogy esetleg a Ferdinánd-téri piacot le találják bontani és akkor az ott kitenyésztődött patkányhad a házakat és lakásokat meg fogja rohanni.
A piac a 30-as években egy picit arrébb került, a 60-as évekre a régi bódék és kioszkok helyét átvették a pavilonok, a ma ismert Lehel Csarnok pedig a 2000-es évek elején nyitotta meg kapuit.
Újpesti rakpart
Valószínűleg sokan ismerjük a Palatinus-házakat és a mellettük sorakozó épületeket, a Szent István park és a Dunán horgonyzó hajók látványát a Margit-szigetről, ám ha pont 100 évet mennénk vissza az időben, akkor (a Palatinus-házakat leszámítva) sem a park, sem a ma jól ismert újlipótvárosi épületek nem lennének itt. Az Újpesti rakpart az 1920-as évek második felében kezdett kiépülni, ekkor indult be a ma is jól ismert és szeretett modernista épületek tervezése (tömeges építésük már inkább a 30-as évek eredménye), míg az egykori parkettagyár helyén 1928-ra alakították ki a ma is sokak által látogatott Szent István parkot, csak akkor még Lipótvárosi park néven.
Göncz Árpád városközpont
Biztosan elkerekedne a szemünk, ha ma ló húzta szekeret, egyáltalán, bármilyen szekeret látnánk az Árpád híd lehajtója környékén, ám az 1950-es években ez még egyáltalán nem számított meghökkentőnek. A város rohamos fejlődésével a terület is megváltozott: megjelentek a lakótelepek, a 80-as években a megnövekedett autóforgalom miatt felépült a Váci úti felüljáró, kiépítették az Árpád híd autóbusz-állomást, de felépült itt a Pázmándi Margit tervezte XIII. kerületi pártház (ma Magyar Államkincstár) és a 90-es években a Rendőrpalota (építész: Finta József) is. 2018-ban, az Agora Budapest alapkőletételével ismét változásnak indult a terület: irodákkal teli csupa üveg magasházakkal lett gazdagabb. A központ városképe ezáltal egyfajta építészeti skanzennek is beillik, hiszen a különböző korszakok trendjeit találjuk meg itt.
(Borítókép: Jánossy Virág – Fortepan)
