Külseje alapján talán csak egy magasháznak gondoljuk, amit a szocialista korszak hagyott ránk, de ha átlépünk a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri épületének kapuján, akkor olyan látványban lesz részünk, amit a kortárs épületek közül elég kevés tud adni. Egyértelmű, hogy a pszichedelikus, mikroszkopikus világot hozó ólomüveg ablak mindent visz, de azért a többi anyagot és a térszerkezetet is érdemes árgus szemekkel figyelni, mert mindez együtt teszi a Nagyvárad téri tömböt egyedivé és izgalmassá. A Budapest100 májusi hétvégéjén pedig ti is bejárhatjátok.
Különös ez az épület, mert minden megvan benne, amit a közvélemény ma olyan nagyon nem szeret: nem elég, hogy a 70-es évek késő modern stílusában épült – ezt ugye a történelmi korszak miatt túlságosan nem illik szeretni –, de még toronyház is lett belőle. Szerintünk viszont ott van a fontos budapesti épületek sorában, és bármilyen furcsa, pont a már említett két tulajdonsága miatt. Sőt, hiába az eltelt évek, belső tere olyan jól megőrizte a korszak építészetét, hogy a kaput átlépve simán visszautazhatunk az időben.
Amikor átadták a Semmelweis Egyetem Nagyvárad téri Elméleti Tömbjét, 88 méterével az ország legmagasabb irodaépületének és Budapest harmadik legmagasabb épületének számított. Csak a Szent István-bazilika és az Országház előzte meg, joggal mondták rá akkoriban, hogy a Kádár-korszak legmagasabb épülete. Építésére pedig nemes egyszerűséggel azért volt szükség, mert a 19. században épült egyetemi épületek már nem feleltek meg a modern kor oktatási igényeinek, nem mellesleg a hallgatók száma is a sokszorosára nőtt.
Már 1959-ben felmerült egy korszerű, új egyetemi épület megtervezésének ötlete, erre 1963-ban írtak ki a pályázatot, amelyre 23 pályamű érkezett, szóval a tervezőket is megmozgatta a dolog. Végül Wágner László, Gerlóczy Gedeon – igen, a Csontváry-festményeket megtaláló Gerlóczy – és Südi Ernő munkája nyerte a pályázatot, így 1971 tavaszán megindulhatott a 24 emeletes torony és a 2 emeletes lepényépület kivitelezése. Wágner László nem tartozik a legismertebb építészeink közé, de azt érdemes tudni róla, hogy mindig is érdekelték az üvegfelületek, a transzparencia elérése, ahogy a szigorú arányrendszer és a logikus térszervezés – ez látszik ezen a Nagyvárad téri épületen is. Nem mellesleg folyamatosan kereste a lehetőséget, hogy itthon hogyan lehetne magasépületet tervezni, úgyhogy igazi öröm és kihívás volt számára az egyetemi épület.
Az új épületben kaptak helyet a különféle tanszékek és intézetek, úgymint a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet, a Gyógyszerhatástani Intézet, a Kísérletes Kardiológiai és a Sebészeti Műtéttani Tanszék, a Kórélettani Intézet, a Laboratóriumi Medicina Intézet, a Magatartástudományi Intézet, a Mentálhigiéné Intézet. De az oktatási célokat szolgáló közös előadótermek, laborok, a zsibongó és a közösségi helyiségek is. Érdemes megfigyelni az anyaghasználatot, ami elég jól mutatja és őrzi a korszakot: számtalan köz-, oktatási és irodaépületben használtak ekkoriban márványt, fát, alumíniumot és üveget. Sőt, még pirogránitot is, ebben az épületben pedig az előadónál, a lifteknél és a két épületet összekötő átjáróban találunk különböző színű Zsolnay kerámiákat.
A két előadót a csempék színe miatt Zöld és Barna előadónak hívják, belül pedig még mindig az eredeti kőris-furnérozott falburkolat van. Nekünk nagyon tetszett, ahogy a két köralaprajzú előadó megtöri a zsibongót, de ennél még izgalmasabb, hogy úgy néznek ki, mint két szemgolyó – ezt az előadóra kitáblázott menekülési útvonal gyönyörűen megmutatja.
Egyértelmű, hogy az épület legmeghatározóbb része a 970 négyzetméteres aula, de nem a különleges hatású és gyufafejlámpával teli mennyezet miatt, hanem a kaleidoszkópszerű, színes ólomüveg ablaka miatt. Hincz Gyula festőművésznek köszönhetjük ezt a pszichedelikus világot, amin egyébként az emberi szervezet, a sejtek és a szervek fedezhetők fel – mintha éppen mikroszkóp alatt vizsgálnánk őket. Ő maga amőbaizmusnak nevezte ezt az elvont kompozíciót, amelynek hasonló párját a Kertészeti Egyetemen láthatjuk.
A 24 emeletes torony legfelső emeletein víztartályok, alattuk a kísérleti állatok háza, valamint a takarmányelőkészítő helyiségek vannak, ide mi sem mehettünk fel, de azért a 20. emeletről megnéztük, milyen kilátás nyílik a városra. Számunkra is meglepetés volt, hogy még a Duna vizét is simán láttuk, ahogy a Szent István Kórház pavilonjait, az atlétikai stadiont, a Puskás Arénát és természetesen a MOL-tornyot is. Mindenképpen különleges élmény volt, már csak azért is, mert a folyosón lévő beépített szekrények ajtajai, az ablakok előtti parapetek és a növények teljesen visszarepítettek minket az időben – ha nem is a 70-es évekbe, de a 90-es évekbe mindenképp.
A 80-as évektől viszont már nemcsak az oktatás helyszíne volt a NET, de 2001-ig a bulizásé is. Itt volt a legendás SOTE Klub, úgyhogy a díszteremtől kezdve az aulán át a zsibongóig mindenhol különféle stílusú zene szólt, míg az előadókban filmvetítések voltak. Azért egy ilyen buli erejéig mi is visszamennénk a 80-as, 90-es évek fordulójára, csak hogy megnézzük, milyen volt a hangulat, és milyen lehetett egy egyetemi épületben szórakozni.
Nem lövünk le minden érdekességet, de azt még megírjuk, hogy itt rendezik meg évente az Országos Lépcsőfutó Bajnokságot, ahol tűzoltók a földszinttől a 23. emeletig futnak teljes felszerelésben, ami nagyjából 30 kiló. Ha kíváncsiak vagytok az épületre, érdemes ellátogatnotok ide a Budapest100 hétvégéjén, bár a vezetett bejárások már beteltek, de az aulában még így is sétálhattok, ráadásul egy, az épületről szóló kiállítást is megnézhettek. Mi biztosan nem hagynánk ki, mert ilyen jó minőségben kevés helyen lehet már késő modern belső teret látni.
