Különleges kultúra virágzott a Krisztus utáni 1–6. században Ázsiában, ami két, egymástól távol eső hagyományt egyesített, és elsősorban a szobrászatban teljesedett ki.
Nagy Sándor Kr. e. 327–325-ben indiai hadjáratot vezetett, és ekkor került a hellén birodalom, vagyis a görögség fennhatósága alá a komoly múltra visszatekintő Gandhárai Királyság, ami fontos kereskedelmi és kulturális találkozási pont volt már az ókorban is India, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet határán. A királyság a mai Észak-Pakisztán és Északkelet-Afganisztán területén feküdt, központja pedig Purusapura városa volt, ami napjainkban Pesavar néven ismert.
A buddhista vallás és a hellenisztikus kultúra találkozási pontján fekvő Gandhára az ún. ázsiai hellenizmus királysága volt, ahol a görög és a római kulturális örökség mellett iráni, szkíta és más hagyományok keveredtek egymással. A buddhizmus a Maurja-dinasztiához tartozó Asóka hódító és térítő tevékenysége révén eresztett gyökeret a térségben, míg a görög–római, valamint a nyugat-ázsiai hellenisztikus kultúra a már említett Nagy Sándornak köszönhetően.
A Gandhárai Királyságban Kr. e. 190-től a görögök uralkodtak, de nem királyok, hanem fejedelmek révén. Az önálló és sajátos művészetet, melynek lenyűgöző szoboremlékeit most a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban tekinthetjük meg, ekkor alakították ki az itt élt pártus, szkíta, perzsa és görög népek. A buddhista hagyomány már adva volt, és ezt alakította át a görög–római alapokon nyugvó hellenisztikus művészet.
A legfontosabb változás az volt, hogy Gandhára művészetében jelent meg először az, hogy Buddhát emberi alakban kezdték ábrázolni. Ennek általában két megjelenési formája volt. Az egyiken Buddha a mester, aki bő köpenyben, kezeit áldóan kitárja, és ebben az ünnepélyes pózban kinyilatkoztatja a tanait. Ez a forma a görög hatásra utal. A másik pedig, az ismertebb ábrázolás, hogy Buddha keresztbe tett lábakkal ül, ez pedig az indiai hatásra utal.
A Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében összesen 81 darab olyan szobrászati alkotás található, amely Gandhárából származik. Vannak köztük Buddha-ábrázolások, narratív domborművek, bódhiszattvaábrázolások, mellékalakokat ábrázoló művek és építészeti töredékek. Sajnos sem a pontos származási helyükről, sem a pontos keletkezési idejükről nincsenek feljegyzések, de ez nem egyedülálló. A világ más múzeumaiban található hasonló szobrok és domborművek esetében is ugyanez a helyzet.
A Hopp Ferenc Múzeum teljes gandhárai anyaga egyébként most látható először. Az április közepén megnyitott tárlat 2025. február közepéig tekinthető meg, a cél pedig nem más, mint minél teljesebb képet adni a buddhista művészet e páratlan időszakáról. Ebben hatalmas szerepe volt Schwaiger Imrének (1868–1940), a múzeum második alapítójának, aki egy magyar származású, Delhiben és Londonban élt műkereskedő volt, és a gandhárai anyag szinte teljes egészét ő ajándékozta a Hopp Ferenc Múzeumnak. A Buddhák földje – Gandhára című tárlat az ő személye és tevékenysége előtti főhajtás is, a művészettörténeti ismeretterjesztés mellett.
