A Laczkó Dezső Múzeum új helytörténeti kiállítása szinte mindenben szakít egy hagyományos tárlat kereteivel: Veszprém történetét a város ikonikus épületeihez, tereihez, arcaihoz és tárgyaihoz rendezve mutatja be, az eredmény pedig egy olyan látogatói élmény, ahol a saját emlékeinkkel együtt áll össze a végleges kép. Az Emlékgép című állandó kiállítás egy különleges időutazás, ami az elmúlt 150 év kutatásain és gyűjtőmunkáján alapszik, és amihez a passzív szemlélő szerepéből aktív, emlékeiben kutató befogadóvá kell válnunk.
A Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program keretében megvalósuló helytörténeti kiállítás nem azért számít rendhagyónak, mert az információt érintőképernyőn, hang vagy akár játékos formában adja át – ez ma már szinte minden modern múzeumnál alap. Hanem arra, hogy a tények, a történetek és a bemutatott tárgyak sajátos kapcsolódási pontok alapján alkotnak hálózatot.
Tóth G. Péter kurátor a város ikonikus épületeihez, tereihez rendezte a tárgyakat és a történeteket, amelyek a múzeumba kerülve újabb és újabb emlékrétegekkel, jelentésekkel is bővülhetnek. Erre utal a kiállítás címét adó emlékgép szó is, ami Várady Zsolt programozótól, az egykori iWiW közösségi portál létrehozójától származik. Véleménye szerint az emlékek között kapcsolódási pontokat kereshetünk, ezek hálózata pedig felrajzolható.
„Az emlékek pl. időben, térben, az emlék típusában, a beírók közös emlékei által kapcsolódhatnak egymáshoz. Ezenkívül még egy speciális módon is. Ha olvasunk egy emléket, akkor saját emlék is eszünkbe juthat… Cél egy olyan rendszer létrehozása, amely elősegíti azt, hogy a múlt eseményeire visszaemlékezzünk, és ezt megosszuk másokkal. Ez az emlékgép.”
Múzeumi trip, ahol nem lehet csak szemlélődni
Azt sejtettük, hogy nem egy olyan helytörténeti kiállítást fogunk látni, ahol a vitrinekben az őskortól napjainkig, időrendben szerepelnek a régészeti leletek és a tárgyi emlékek, mégis meglepődtünk, amikor a tárlat központi terében egy hatalmas, kör alakú lap fogadott minket a város egyik ikonikus épülete, a Húszemeletes makettjével, a falra vetítve pedig a kiállítás négy főtémájának „kezdőoldala” várt.
Az egyes témakörök a központi „irányítópultot” megérintve töltődnek be a fali képernyőkre, így mi döntjük el, melyikkel kezdjük az utazást. Nem túlzás annak nevezni, mert ez a kiállítás egy több érzékszervre ható múzeumi trip, ahol a kiállítás „anyagát” nemcsak tárgyak és régészeti leletek, hanem történetek és emlékek is képezik, ezek pedig összekapcsolódnak és láncolatot alkotnak. Mintha egy linkekkel feldúsított szöveget olvasnánk, ahol az egyes linkekre kattintva újabb és újabb oldalakra szörföznénk, a kapcsolódási pont pedig egy adat, egy tárgy, egy esemény is lehet.
Ilyen „link” például a híres várkút említése a „Miről mesél a város?” témakörben. A kútról szóló néhány mondat után már a kútba dobott pénzérmék kerülnek a fókuszba, a Szent Miklós-domb kapcsán kiderül, miről mesélnek az itt feltárt sírokban talált szegek, és így tovább. Az információ a mi fejünkben áll össze teljes képpé, a falon futó szövegekből és képekből, a hagyományos, falon elhelyezett leíró szövegekből, a vitrinekbe kihelyezett tárgyakból, az utolsó, talán legfontosabb részt pedig mi kapcsoljuk hozzá a saját emlékeinkből merítve.
Egy-egy épület vagy látnivaló kapcsán máris elkezdődik a saját filmünk, ha már jártunk ott, ha hallottunk róla, ha találkoztunk ott valakivel. Így válik a kiállítás élő, mindenkinél egyedi láncolattá, passzív szemlélődés helyett aktív szellemi folyamattá, ami a kevesebb ingerhez szokott múzeumlátogatóknak szokatlan lehet.
A fentiek alapján sejthető, hogy nem lehet hagyományos módon összefoglalni a tárlat anyagát, ezért kiemelünk néhány elemet. Érintőképernyős emlékgépekkel is utazhatunk az időben. A város egy-egy meghatározó történelmi időszakának (II. világháború, 1956 stb.) eseményeit láthatjuk egy interaktív térképen, ahol az idő virtuális kerekét mi tekerhetjük előre vagy hátra. Vagy elutazhatunk a nyolcvanas vagy a kilencvenes évekbe, és az emlékgép által kimerevített fotók segítségével idézhetjük fel az akkori emlékeinket, ha elég idősek vagyunk hozzá. A bordó melegítőben görkorizó gyerekek mindenesetre mindenkiben benyomják a nosztalgiagombot.
Megismerhetjük a Jutasi úti lakótelep építése során feltárt, Kr. e. 5. évezredből származó sír titkait vagy a veszprémi órásmesterek történetét. És ha egy kicsit megpihennénk az információáradatban, a tojás alakú fotelekben hallgathatunk fejezeteket Cholnoky Jenő veszprémi születésű földrajztudós munkáiból.
Mert pihenésre szükség lesz, úgy érezzük, a kiállítás teljes anyagát egyetlen alkalommal nem is lehet befogadni, főleg, ha a látogató veszprémi, itt tanult, dolgozik, részt vett az Európa Kulturális Fővárosa programjain, vagy bármilyen más szálon, de kötődik a városhoz. Érdemes többször eljönni, és összekapcsolni a veszprémi tárgyakat, helyszíneket, történeteket a saját emlékeinkkel. Mert mindenkinek van egy saját, külön bejáratú emlékgépe, amit most beindíthat.
A kiállítás a múzeum nyitvatartási idejében, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között látogatható. További információ itt található.
(Borítókép: Laczkó Dezső Múzeum)
