Földrajz és közlekedés
Az eredetileg Vecséshez tartozó Szentlőrinc-puszta a 19. század folyamán indult fejlődésnek, ekkor hozták létre főbb utcáit is, amelyek többsége a mai napig ugyanazt a nevet viseli, ám ekkor még a ma ismert kerület jó része szántó vagy erdőterület volt. A kerületet a ferencvárosi Kiserdő választja el a IX. kerülettől, míg keleten a X., délen a XVIII., nyugaton a XX. kerület határolja. A belvárosból legegyszerűbben a 3-as metróval közelíthetjük meg, amelyről vagy a Határ úton leszállva érjük el a kerület többi részére induló járatokat, vagy Kőbánya-Kispest végállomásról. A 42-es és az 50-es villamos a Határ úttól indul, ahogy többek között a 84E, 94E, 194, 294 buszok is, míg a Köki felől a 93-as, 132E, 148-as járatokkal juthatunk el a kerület különböző részeibe. Az 54-es és 55-ös buszok a Boráros tértől indulnak kifelé, ám Kispestet a 68-as és 268-as buszok összekötik Kőbányával és Rákosmentével, míg a 36-os busszal egészen Csepelig utazhatunk.
A kerület forgalmas útvonalai között ott van a Nagykőrösi út, az Ady Endre út, a Vas Gereben utca és az Üllői út – utóbbin sorakoznak a kisebb üzletek és vendéglátóegységek is, de innen közelíthető meg a Kossuth téri piac is (ide gyakran a szomszédos kerületekből is átjárnak vásárolni). A már említett Kossuth tér mellett a Wekerletelepen található Kós Károly tér is fontos csomópont, ahogy a Templom tér is.
Történet
Ahogy minden külkerületünk, úgy Kispest is Nagy-Budapest létrehozásakor, vagyis 1950. január 1-jén került a fővároshoz, de a története ennél jóval korábban kezdődött, és nagyjából egyidős Budapesttel. Kispest alapításánál nagy szerep jutott Szentlőrinc-pusztának, ugyanis a felparcellázott terület egy részét Colonie-Klein-Pest néven kezdték el árusítani az 1860-as években. Mivel a környék viszonylag közel volt Pesthez, az alapítók amolyan elővárosként tekintettek rá, így rögtön szabályosan megtervezett, széles utcákat és házhelyeket alakítottak ki. A terveket 1869-ben Herrich Károly mérnök rajzolta meg, aki a birtoka Pesthez közelebbi részén alakította ki a szabad házhelyeket (birtokának másik része a mai Pestszentlőrinchez tartozott), ez lett végül Őskispest.
A település megalakulása óta harcolt községi státusza elismertetéséért, és mivel Pest vármegye rendkívül szigorú feltételeket szabott ennek eléréséhez, Kispest rá volt kényszerítve, hogy újabbnál újabb épületeket húzzon fel. Szükség volt a helyben lakásra és a rendszeres adófizetésre, valamint két másik település, Törökfalva és Szentlőrinc csatlakozására is. Épphogy megkapta a nagyközségi címet, Kispestnek máris egy katasztrófával kellett szembenéznie:
1875-ben olyan nagy mennyiségű eső esett, hogy szinte az egészet romba döntötte. A lakók pánikszerűen próbáltak túladni ingatlanjaikon, és félő volt, hogy amilyen hamar létrejött Kispest, olyan hamar el is néptelenedik.
Ahogy a legtöbb peremkerületnél láthatjuk, a közlekedés és a község fejlődése szorosan összekapcsolódik, így ez a kettő a XIX. kerület elődjénél is kéz a kézben járt. Ahogy személyszállításra alkalmas lett a téglagyári iparvasút, beindult a fejlődés: megjelentek az iparosok és a gyárak (pl. Biehn János kátránygyára, Hofherr és Schrantz Gépgyár), virágzott a kulturális és a közösségi élet, és létrejöttek a nagyközség első újságjai is.
A századfordulón egyre többen érkeztek Budapestre, az állandó lakhatási problémára a városnak megoldást kellett találnia. Wekerle Sándor, az ország akkori miniszterelnöke ezt a lakótelepek építésében látta. Az első munkástelepet Kispesten, a Határ út és Erzsébetfalva közötti területen kezdték építeni – ez volt a Kispesti Állami Munkástelep, a mai Wekerletelep. Megvalósítására pályázatot írtak ki, amely magában foglalta a telep utcahálózatának, elrendezésének és épületeinek megtervezését is. A telepről itt írtunk bővebben.
Látnivalók
Kispestről elsőre sokaknak a Wekerletelep jut eszébe (vagy a foci), ezt a 20. század elején épült telepet pedig érdemes egy kiadós sétával felfedezni. Itt van a kerület egyik leghangulatosabb látnivalója, a Kós Károly tér, amely egyben a sajátos arculatú lakótelep főtere és központi helyszíne is. Centiméterről centiméterre, kockáról kockára találták ki a tervezők, milyen lakóháztípusok öleljék körbe a teret, és hogyan helyezkedjenek el a kapuk és az utcák, de azt is, hogy milyen növényekkel ültessék tele Wekerle központját.
A telepen nemcsak a lakóházak különlegesek, hanem a Wekerlei Munkás Szent József-plébánia is. A neoromán stílusban épült templom 1930-ra készült el. A bélletes, kőfaragott kapun megéri belépni, hiszen a belső tér nem a budapesti templomoktól megszokott barokk pompát hozza, hanem tele van freskókkal. Kispest másik főterén, a Templom téren áll a neogótikus Nagyboldogasszony-templom, ennek keleti oldalán látható ma Kispest legrégebbi keresztje, amely az 1880-as évekből való.
Érdemes megnézni a kispesti városházát is, amelyet az évek során többször átépítettek, illetve hozzátoldásokat is kapott. Az eredeti épületet Kispest nagyközséggé válásának 10. évfordulóján (1884) avatták fel, közadakozásból készült, majd az évek során folyamatosan bővítették. Először csak megduplázták az eredeti méretét, majd a részeinek összekötésére és további megnagyobbítására pályázatot írtak ki, aminek köszönhetően két toronnyal is bővült. 1927-ben nyerte el azt a formáját, amelyet ma is ismerünk.
Gasztronómia
A kerület nem számít a gasztronómia fellegvárának, de itt is találunk jó helyeket, ha megéhezünk. A korábban kulthelynek számító Másik Bolt sajnos bezárt a Wekerlén, de közel hozzá nyitott az utódintézmény, a Post Balaton. Az eklektikus helyen van minden: kávé, bor, pizza, poke bowl, napi menü, télen pedig Budapest egyik legszínesebb gőzgombócválasztékát kínálják. Az Üllői út külső részén lévő La-Guna Sushi Bár kicsit szintén eklektikus, de ezt elnézzük neki. A konyha nagy része ázsiai, szuper szusikkal, thai levesekkel és currykkel, soba és üvegtésztás ételekkel, de van pár, közép-európai gyomornak is ismerősebb, csirkés és halas fogás salátával vagy rizzsel.
Ha már nemzetközi fogások: az All’angolo Pizzeria szintén megbízható pontja a kerületnek. Vékony tésztás trattoria stílust készítenek, és van pár jóféle házi desszertjük, például tiramisu és cannoli. A Gulliver Étterem és Pizzéria klasszikus, magyaros hely nagycsaládos találkozókra. A levesek kifejezetten háziasak, a kert pedig nyáron igazi kis oázis az Üllői úton. A Kispesti Rétesboltban pedig házias, frissen, helyben készült réteseket kapunk 18-féle ízben.
Szórakozás
A kerület a területéhez képest viszonylag népes, talán mert amikor Budapesthez csatolták, már önálló megyei jogú városnak számított. Ide, akárcsak a többi külső kerületbe, nem kimondottan kulturálódni vagy szórakozni jár az ember, de aki helyben él, az megtalálja itt is azokat a helyszíneket, ahol hódolhat a kultúrának vagy a bulinak. A kerületi kultúra központi intézményének a KMO Művelődési Központ és Könyvtár nevezhető, amely a Teleki utca 50. alatt található. A KMO rövidítés a Kispesti Munkásotthonra utal, ez volt a helyszín elődje, és a története egy szép, jól végződött példát kínál az összefogás erejéről.
Még az 1900-as évek első felében határozta el a kerületi munkásság, hogy felépít egy olyan otthont, amely a kultúrához való hozzáférésüket szolgálja. Ennek érdekében 1909-ben megalapították a Munkásotthon Építő Szövetkezetet, amely gyűjtésbe kezdett, hogy a művelődés háza minél hamarabb felépülhessen. Az alapkő letételére 1922 októberében került sor – annak ellenére, hogy még nem volt meg az építkezéshez szükséges pénzmennyiség, ám ekkor az Építő Szövetkezet Bizottsága kéréssel fordult Kispest lakosságához: mindenkitől kértek 1-1 téglát ajándékba. Az akció nem várt sikerrel járt: már a helyszínen jelentős pénzt fizettek be támogatásként a helyiek, sőt a munkásság képviselői még azt is felajánlották, hogy ingyen dolgoznak majd az építkezésen. Ennek köszönhetően végül 1923. május 6-án megnyitott a Kispesti Munkásotthon.
Az intézmény két évtizeden át teljesített kulturális szolgálatot, a II. világháború során súlyosan megsérült, és csak 1961-ben nyitott újra, a Vörös Csillag Traktorgyár művelődési házaként. Ekkor kapta meg a lakosság körében állítólag a mai napig élő becenevét, a Melóst. Az 1980-as évekre erősen leromlott állapotú épület a Vasas Szakszervezethez került, akiknek feltett szándékuk volt megmenteni. A teljes körű felújítást követően, 1985 végén újranyitott az intézmény, amelyet 20 évvel később, 2005-ben vett meg a szakszervezettől a Kispesti Önkormányzat.
az egykori Munkásotthon 2007-ben vált a kerület első számú közművelődési intézményévé.
Manapság alá tartozik két kiállítóhely (KÁS – Katona Áron Sándor Képtár és Nagy Balogh János Kiállítóterem), illetve a helyi civil szervezeteket összefogó Kispesti Kaszinó, az F20 – Ifjúsági és Prevenciós Klub, a helyi zenészekből álló Obsitos Fúvószenekar, a tánc- és mozgásművészetre szakosodott Mozgásműhely, valamint a helytörténeti gyűjtemény is. Mivel a KMO-ban van egy nagy, egy kicsi, illetve egy közepes színház- és előadóterem, ezért a helyi kulturális rendezvények zömét ide szervezik. Szintén a KMO tagintézménye a Wekerletelep saját művelődési háza, a Wekerlei Kultúrház.
A Wekerlén működik a Wekerlei Könyvtár is, amely 1961-ben, egy tejbolt helyén nyitott meg a telep főterén (Kós Károly tér), és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárhoz tartozott, majd az 1990-es évek közepén az önkormányzathoz került, ami pedig a Wekerlei Kultúrház alintézményévé tette. A könyvtár később nagyobb helyre költözött, pár házzal arrébb. A kerületben nagyon támogatják az olvasást. A KMO a Nyitott Könyvespolc programjában a KÖKI Terminálra helyezett ki könyveket, míg a Wekerlei Könyvtár munkatársai a „Tégy egy könyvet – Végy egy könyvet!” utcai könyvcsereakció keretében könyvszekrényt állítottak fel a Kós Károly téren. Bár egykor több mozi is működött a kerületben, ma már egy sincs meg belőlük, egy részüknek az épületét is lebontották. Ami pedig megmaradt, napjainkra úgy átalakult, hogy mára nyoma sincs annak, hogy egykor az épület falai között filmet nézett a kispesti közönség.
A kerület életéből egyszerűen kihagyhatatlan a foci. A jelenleg Budapest Honvéd FC néven működő csapat (korábban volt Kispest AC, Kispest FC, Budapesti Honvéd SE, Kispest-Honvéd FC) 1909-ben alakult. Bár napjainkban nem a legfényesebb korszakát éli, mégis sok csodás év és évtized, no meg labdarúgó és edző köthető a csapathoz. Az 1950-es évek volt az első aranykor, amikor az Aranycsapat meghatározó játékosai jórészt honvédosok voltak (Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Bozsik József és Czibor Zoltán), majd az 1980-as, 90-es évek volt a második sikerekben gazdag időszak, olyan nevekkel, mint Tichy Lajos és Détári Lajos. Utoljára a 2016–17-es idényben voltak bajnokok az első osztályban. Reméljük, a dicső múlt vezérlőcsillaga előbb-utóbb újra visszavezeti a csapatot a legjobbak mezőnyébe.
(Borítókép: Wekerletelep, Szabó Gábor – We Love Budapest)
