A lány-lány vonalat erősítik, de nyitottak másra is

Olvaslak benneteket persze rendszeresen (ezért mondják, hogy a magyar nyelvben sok az e betű?). Szinte minden történet egy hosszabb mese, néha kissé fárasztó is már. Én megpróbálnék felvillantani néhány rövidebbet, pörgősebbet és a jelszó továbbra is: nyár, Balaton, lazulás, nők!

Elnézést kérünk, ha néha fárasztóak vagyunk, de garantáljuk, hogy ma nem leszünk azok, mert Lőrinc álnevű olvasónk alábbi levele mindenképpen a legizgalmasabbak közé tartozik. Lőrinc egy balatoni szállodában dolgozik, és arról írt nekünk, hogy milyen nőkkel ismerkedett meg a munkája során. Hat rövidebb történet olvasható itt egyben, a címben idézett szituáció csak egy a hat közül.

Ön is szívesen írna saját tapasztalatairól? Kérjük, tegye, a Randiblog Inbox rovat pontosan erre van! Küldje be saját történetét az alábbi címre e-mailben, és a következő posztban már az ön sztorija szerepelhet – természetesen álnéven.

„A főszereplők a színdarabban a méltatlanul elhanyagolt, ám csinos, kívánatos, kedves, odaadó lányok-asszonyok, akikről megfeledkezett a barátjuk, élettársuk, férjük. Nem figyelnek a nők igényeire, nem dicsérik őket, nem udvarolnak nekik, nem mondják, hogy szépek és kívánatosak… Ez hiba, súlyos hiba! Persze a magányos nőkről se feledkezzünk meg. Lejön a Balatonra pár napra, reménykedik, hátha most...

Ezek az események egy nagy balatoni szállodában játszódnak, ott dolgozom, ennyi elég is a részletekből. Munkáltatóm sem örülne, ha ennél részletesebben írnék a helyről, de a lányokat-asszonyokat is szeretném védeni. Kivétel nélkül 30 és 45 közöttiek, egy csoda a maga nemében mindegyikük!

Pár szezon pár kiragadott története ez. Kezdődnek kora tavasszal, végződnek késő ősszel. Érdekes, télen, úgy látszik, nem játszanak annyira a hormonok, akkor sokkal ellenállóbbak a nők! Ezt fejtse meg valaki nekem...

Az első: nagy kongresszus, nappal ülések, szekciók, este bulik. Sok női résztvevő, vagányak, szolidak, keresgélősek, félősek. Egyikükön látom, nagyon, de nagyon ráér és nincs kedve lefeküdni...egyedül. Meghívom egy italra, á nem, fáj a feje… mire én „Ezt otthon szokta mondani a férjének?” Jót nevet, látom ez talált. „Felviszek egy Aszpirint, ha tud tízig várni, akkor végzek.” Tudott...

A második: vadóc, kezelhetetlen vendég, egy ideges, vibráló nő, de nagyon szép. Mindenbe beleköt, őt csak egyféleképpen lehet megnyugtatni, kellő figyelemmel és odaadással. Este odasétál a pulthoz, mintha beszélgetni lenne kedve, oldódik lassan, mondom neki, ha van kedve, folytassuk a beszélgetést tíz után. Jó, van a szobájában egy üveg komolyabb vörösbor. És tényleg csak beszélgettünk sokáig, hajnalban meg nem akart egyedül maradni, mert szerinte olyan sötét a folyosó a szobája előtt...

A harmadik: egy szőke csoda, kiskamasz fiával és a szüleivel. Hogy őt megszerezni? Lehetetlen… de éppen ez a küldetésem, hogy ezt is megoldjam. Elintézek neki egy hatalmas virágkosarat a névjegyemmel. Másnap reggel kérdezi, mi ez? Mondom: a város legjobb virágosának fél napi munkája… Nevet és tényleg eljön velem vacsorázni. Másnap séta, esti panoráma és nem ez volt a nap vége… Ezért jó, ha van üres szoba a házban, valamint egy megértő család!

A negyedik: hamvas virágkorán túl lévő, ám még mindig igen csinos hölgy. Ismerős valahonnan… Tényleg, néha a sajtóban nyilatkozó menedzser. Szokásos udvariasság, kis udvarlás, de semmi reakció a részéről. Hát persze, kis hal vagyok én ehhez a körhöz. Beszélgetünk azért, pihenni jött a napi 12 órás hajtások után. Mi lenne, ha meghívnám egy koktélra itt a bárban, ha már lazulni akar? Na jó, akkor azt a bizonyos koktélt, amitől két pohár után lehullik az Intimissimi a lányokról, ahogy a mixer haverom fogalmaz. Erős, de édes is, üt, mint ketrecharcos az első menetben! Erős a vodkától, a Curacao édesít, a lime hűt és eltereli a figyelmet, szóval na. A szép, ám nem túl üde hölgy tényleg megiszik kettőt, alig tud lekászálódni a bárszékről. Felkísérem, behívna – szerinte beszélgetni –, de nem megyek, majd holnap, ha még akkor is így látja. Így látta...

Az ötödik: nem igazán szép, de rendkívül ápolt és vonzó nő a barátnőjével, kis kikapcs a hétköznapokból. Állandóan együtt jönnek-mennek, nem lehet elválasztani őket. Fantáziám beindul picit, és nem is hibázom. Tényleg erősítik a lány-lány vonalat, de nyitottak másra is. Beszélgetünk, egyre jobban belemelegszünk… Mire kibökik, hogy ők tulajdonképpen swingerklubba is járnak. Ez engem nagyon, de nagyon érdekel, mesélnének róla részletesebben egy üveg whisky és az én társaságomban? Miért ne… De csak is a természettudományos ismereteim bővítése céljából… Annyit elárulhatok, hogy ejha!

A hatodik: hogy ne legyen happy end. Gyönyörű szőke kollegina, nem egy részlegen dolgozunk, erre mindig ügyeltem. Már a szezon elején összejövünk, rá tényleg mindenki irigy… Szép pár, mondjak ránk. Végtelenségig kihasznál, igyekszik féltékennyé tenni, sikerül is neki. Pechem van, de nagyon… Beleszeretek, talán ő is szeret, de ez így nem elég. Akinek az élete a kacérság, az, hogy mindenki neki udvaroljon és tudja, hogy meg is érdemli – nem egy hosszútávú kapcsolat ígérete.

Elválunk szépen pár hónap múlva, rohadtul fáj, de ennek így kell történnie. Találkozunk egy év múlva, örülünk egymásnak és hihetetlen, de barátok lettünk, ami férfi és nő között lehetetlen. Ő elmeséli, milyen hülyék a pasik, én meg ugyanezt a másik oldalról… Nincs féltékenység már, csak valami kis melegség a szívem körül.

Hirtelenjében ennyi. Ja, még valami. Mielőtt kellőképpen elítélnétek: nem vagyok nős, nincs gyermekem, ezeket a dolgokat függetlenként követem el. Még hogy a szállodai munka fárasztó… Ja de, időnként.”