Még nem vagy elég gazdag, nyuszifül!

Nincs szerencsém a nőkkel. Most, amikor már minden esélyem elszállt, most mikor már sem kedvem sem erőm nincs az újrakezdéshez. Most jó lenne átadni azokat a tapasztalatokat, amiket a megaláztatásom éveiben sikeresem begyűjtöttem. Pontosabban a begyűjtés nem igaz, mert kőkeményen fizettem érte és nem is keveset! De kezdjük az elején.

Ebben a posztban egy olyan levelet közlünk, ami a napokban érkezett a Randiblog e-mailcímére Jakab álnevű olvasónktól, azzal a tárgymegjelöléssel, hogy „Az aranyásó!”. Ön a fenti bekezdésben már el is olvashatta a levél bevezetőjét, alább pedig Jakab elmeséli családalapításának történetét több évtizedre visszamenőleg, egészen a legutóbbi időkig, amikor is ez a bizonyos aranyásó belépett az életébe. Mindebből, plusz a bevezető első mondatából könnyű kikövetkeztetni, hogy nem lett szép vége a dolognak, de inkább átadjuk azonnal a terepet Jakabnak, hadd meséljen el ő mindent töviről hegyire.

Illetve két fontos dolog még: egyrészt ahogy szoktuk, nemhogy álnevet tettünk az alábbi történetbe, hanem a többi olyan adatot is megváltoztattuk, ami alapján a szereplők beazonosíthatók lennének. Másrészt ha önnek is van kedve mesélni, kérjük, tegye: küldje be ön is saját történetét és/vagy tapasztalatait! 

„Hetvenes évek. Nem sokkal az egyetem befejezése után összejöttem egy magas, jótestű lánnyal. Szerettem az erős, dús haját, a természetesen vörös árnyalatit, és behaltam, ha érezhettem a teste illatát. Szóval imádat és szeretet. Amikor kértem, hogy házasodjunk össze, pimasz módon, nagy társaságban azt vágta a fejemhez, hogy

még nem vagy elég gazdag, nyuszifül.

Soha többé nem kértem tőle ilyet. Ennek ellenére összejött 2 gyerek, egy családi ház és egy üzlet egy üdülőközpont exponált helyén. A két gyerekhez hozzátartozik 2 egyetemi diploma, 2 felsőfokú nyelvvizsgám, 3 jogosítvány. Naja meg 35 év! Meló volt dögivel, teljesíteni is sikerült. Pénz is adódott, de egyre gyakrabban hiányzott, ha valamit én akartam vásárolni.

Vagy a húgának adta, vagy a gyereknek vett bőröndgarnitúrát, kellett a nyaralásra, meg repülőjegyre, nekem soha sem maradt, még az a minimális forgótőke sem, ami nélkül nem lehet létezni. Aztán egyre ritkábban volt fontos a közös program, a ruházatom, a szabadidőm. Egyre gyakrabban aludt a nappaliban, merthogy sokáig ment az internet, meg hasonlók és nem akart zavarni. Ha társasággal voltunk, kellemes és barátságos volt, de ha kettesben maradtunk, tuti, hogy belekötött valami hülyeségbe, ami neki jogalapot jelentett arra, hogy velem ne kelljen közelebbi kapcsolatba kerülnie. Én türelmesen vártam, mert nekem volt egy kitűzött időpontom, a kisebbik gyerek ballagása a gimnáziumból. Ez megtörtént egy szombaton, hétfőn már Németországban kerestem magamnak valami alkalmi munkát. Találtam is: újságozás furgonnal. Vettem egy német rendszámos gépkocsit, és elindult a meló. Havonta 2600 euró jött össze, ebből a rezsi kb. 1100 volt.

Aztán jött az aranyásó.

Ő pesti volt és kellemes. Nem volt soha sem elégedett az anyagi helyzetemmel. Miatta váltanom kellett, és belementem egy képzésbe amivel szakmát szereztem. Kőkemény meló, de vállalkozásban nagyon jól jövedelmezett. Volt olyan napom, amikor 300 eurót raktam a cserépvázába. Voltak heteim, amikor 1200-1500 euró volt a végeredmény. Az éves bevételem elérte a 65 000 eurót. Drága kincsem élvezte ezt a vastag időszakot. Szeretett pénteken hozzám jönni, mert a szombat mindig kifizetődő volt a számára. Vagy ruha/ruhák, vagy táskák, de kicsi, meg estélyi, meg közepes, meg utazó, de sohasem műanyag bóvli, hanem vízibivalybőr vagy lámalakk vagy DG, meg ilyesmi. Sokat utaztunk is. Az összes nagy vidéket bejártuk az országban. Én imádtam, mert jó volt vele, pimasz volt és vidám, szemtelen és szertelen.

Egy alkalommal karácsonyra bevásároltam kb. 300 eurónyi motyót. Édesség, piák, minden, ami finom meg fogyasztható, mert az egyetemista fia gyakran éhezett. A bolond csak azért járt pénzért vért adni, hogy néha jól lakhasson. Aztán 23-án, amikor bepakoltunk, úgy kanyarította az autózást, hogy ugorjunk be a AUCHAN-ba egy-két apróságért. Oké, a vége annak is 86 ezer Ft lett. Nem számít, futja, hiszen egy közepes napi bevételem volt. Aztán karácsony másnapján este 8-kor összeborulva nézzük a TV-t, amikor csörren a telója, és sustorogva lelkesen üdvözöl valakit, és kirohan a szobából. Kb 20. perc múlva jött vissza, és a film végén csak annyit mondott, hogy nem jön velem szilveszterezni, mert állásinterjút kapott és Pesten kell maradnia. Én nem szoktam alkoholt inni, még akkor sem ha szabad lenne, szóval beültem az autóba és visszajöttem Németországba.

Én megvagyok egyedül, a fényképe még itt van az asztalomon, sőt az eljegyzési aranygyűrűje egy 3,2 karátos gyémánttal a fényképe hátuljára van ragasztva.

Neki most van egy nála több, mint húsz évvel idősebb „szerelme”, akiben megbízik, aki nem csalja meg, akire nem kell féltékenykednie. Hát ja, soha sem tudtam magamnak ezt a helyzetet megfogalmazni, hogy az impotenciának van pozitív megítélése is.

Egy szerelmes vén marha emlékei!”