Én szeretnék felnézni a férfira, de ez lakótársakkal teli albérletben nem fog menni

Emília álnevű olvasónk levelét közöljük alább. Nemrég két férfiolvasónk is írt a társkeresésről, hát itt volt az ideje, hogy egy hölgy is megmondja a magáét – Emília pontosan ezt tette.

A korábbi posztokban Kornél és Ciprián leveleiben elég markánsan előjött a pénz és a vagyon témája, nos, innen folytatja Emília is. Folytatásnak pedig elég kemény képet fest arról, hogyan néz ki ugyanez a kérdés a másik oldalról, azaz egy nő szemével, méghozzá egy csinos és önálló egzisztenciával rendelkező nő szemével.

Ön is szívesen megmondaná a magáét? Semmi akadálya, nálunk névtelenül beszámolhat tapasztalatairól! Csak írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Egy ideje én is próbálkozom az internetes társkeresés sötét bugyraiból kihalászni az „igazgyöngyöt”. Magamról annyit, hogy 39 éves nőként saját lakással, autóval, biztos jövedelemmel rendelkezem, nem aranyásó vagyok. Nincs műhajam, műmellem, műszempillám, műkörmöm, kacsaszájas fürdőszobai szelfim WC-papírral a háttérben, mindazonáltal 164 centiméteres termetemhez 58 kg vagyok. Ennyi paraméter elegendő annak megállapítására, hogy nem Quasimodo keresi eltartóját.

A 35-43 éves korosztályt céloztam meg, szeretem, ha a partnerem tudja, ki az a Süsü a sárkány, de azért ne kelljen bottal menni a szalagavatóra. Nincsenek túlzó elvárásaim, de egy fokkal azért legyen szebb az ördögnél, tudjon helyesen írni, nyomokban tartalmazzon agyat. Elhatározásom szerint olyan társat kerestem volna, akivel közel azonos egzisztenciával rendelkezem. Be kellett azonban látnom, hogy ennek az esélye a nullához konvergál.

A fenti korosztályból az alábbi egzisztenciájú férfiak tömkelegébe botlottam: -

• albérletben lakik, lakótársakkal (én tudom, hogy az ÉNB-stílus menő, de nem szeretném kipróbálni);
• albérletben lakik, bent a munkahelyén, látogatót sem fogadhat;
  
• édesanyjával/édesapjával/egyéb random rokonával lakik;
• volt feleségével lakik, de nincs köztük semmi (ó, de „vágyom” egy ilyen kapcsolatra, biztosan izgalmas lett volna);
• munkásszálláson lakik;
• most épp egy haverjánál csövez, amíg kitalálja, mi legyen az életével;
• buddhista kolostorba tervez költözni.

Az autó terén ugyanez a helyzet, nyilván nem vágyom Ferrarira, de legalább jogosítványa legyen, és egy mindegy, milyen korú és típusú autója. A prímet az a jelölt vitte, aki a 30 éves mikrobuszában lakik átmenetileg, végülis ő megoldotta az egészet 2:1-ben.

Tudom, az én hibám, hogy olyan férfira vágyom, aki 40 éves fejjel fel tud mutatni legalább egy egyszobás panelt hitelből, szóval magamra vessek, hogy nem sikerül ilyet találni. Nyilván egy párkapcsolat nem szabadna, hogy pénz alapú legyen, de pénzalapú a társadalmunk, ezért ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni szerintem. Én szeretnék felnézni a férfira, és annyira már ismerem magamat, hogy ez egy lakótársakkal teli albérletben nem fog menni, olyan valaki pedig nem kell, aki hozzám akar beköltözni.

Így jártam.”