A légtornász a Velvetnek többek között gyerekkori élményeiről, ünnepi szokásairól is mesélt, valamint arról, miért nem fogyaszt cukrot több mint tíz éve.
Miért éppen egy sütis műsorban térsz vissza a képernyőre?
Alapvetően nagyon szeretek a konyhában tevékenykedni, de elsősorban főzni. A sütés annyira sosem állt közel hozzám, de mindig is szerettem volna bővíteni a tudásomat ezen a téren. Ez a műsor tökéletes lehetőség erre, ráadásul nagyon szeretem a versenyhelyzeteket és a kreatívkodás sem áll távol tőlem. Hab a tortán, hogy a forgatás nagyon jó hangulatban telt, kedveltem azokat, akikkel együtt versenyeztem. Széphalmi Juliskával lettem a legjobb viszonyba, azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Mennyire tudtál nyugodt maradni az idő szűke miatti nyomás alatt?
Nekem az mindig jót tesz, mert az pörög bennem, hogy teljesítenem kell. Kimondottan élveztem is, hogy időre ment a sütés. Úgy érzem, ki tudtam hozni magamból a maximumot.
Milyen desszerteket készítettél?
Közeleg a húsvét, ezért az ünnephez illő sütemények voltak terítéken, sós és édes változatban egyaránt. Kalácsot is kellett sütnünk, valamint olyan tortát is, amelyben a sós íz dominált.
Az értékelésnél mennyire volt vajszívű a zsűri?
Szerintem szigorúak voltak, nem vették félvállról az értékelést. Építő jellegű kritikát is megfogalmaztak, kiemelték, ha valaki valamit tényleg jól csinált, ugyanakkor a baklövéseket sem hagyták figyelmen kívül.
Téged milyen cukorból faragtak?
Keményből! (nevet) Nagyon örültem azoknak a feladatoknak, amelyek során elengedhettük a fantáziánkat, a kreativitásunkat. Azokat a feladatokat azonban, amikor másolni kellett valamit, tehát egy leírt recept alapján dolgoztunk, nehezebbnek találtam, de úgy érzem, megbirkóztam velük.
Otthon milyen finomságokat készítesz majd húsvétkor? Új receptekkel is legnyűgözöd a családot?
Elkészítek pár édességet a vendégeknek, amihez a műsorból is fogok inspirálódni. Répatortát például biztosan csinálok. Az otthonomat is feldíszítem, főleg a kisfiam miatt, neki ez egy plusz élmény. Azt a hungarocell tojást is kiteszem majd, amelyet Nolen fest ki a bölcsődében.
Nolen szeretne már segíteni a konyhában?
Nagyon szereti figyelni a sürgés-forgást, mindig fel kell őt emelni, és megmutatni neki, hogy anya éppen mit csinál. Szerencsére érti, hogy ilyenkor nem lehet rángatni a kötényemet, egyszerűen csak kíváncsi, hogy mi történik. Miután megmutatom neki, szépen eljátszik ott körülöttem. Másfél éves, idővel biztos jobban bevonom majd.
Te magad mennyire vagy édesszájú?
Bevallom, süteményeket itthon ritkábban készítek, mert több mint tíz éve nem eszem cukrot, de nem is hiányzik. Ha vendégek jönnek, nekik szívesen sütök cukrosat, de a kisfiamnak és magamnak mindenből a cukormentes alternatívát készítem el, azt sokkal egészségesebbnek találom. Rengeteg tanulmány bizonyítja, hogy a betegségek nagy része a túlzott cukorfogyasztásra vezethető vissza. Másrészt egy haszontalan élelmiszernek tartom. Amit a süteményekbe teszünk, az csak arra jó, hogy fokozza az ízt. Úgy működik, mint egy drog: megszokja a szervezetünk, az agyunk, és sóvárgunk utána, hiányoljuk a löketet, amit ad. De éppúgy le lehet szokni róla, mint a dohányzásról. Ha kicsit visszább veszünk a fogyasztásából, rájövünk, hogy cukor nélkül is lehet élni.
Mivel helyettesíted a cukrot?
Lehet használni xilitet vagy steviát, de én ezeket sem használom. A mézre esküszöm, vagy olyan gyümölcsökkel váltom ki, mint a datolya vagy az édesgyökér, amelyek édes ízt kölcsönöznek az ételeknek. Teába is mind nagyon finom. A lehető legtermészetesebb megoldásokat szeretem.
A műsorban is tartottad magad ehhez az irányhoz?
Azért nem készítettem a műsorban cukormentes édességeket, mert többnyire recept alapján dolgoztunk. A kreatív feladatoknál pedig nem akartam kockáztatni, maradtam az általánosan megszokott folyamatoknál.
A mindennapokban mennyire vagy kísérletező típus?
Abszolút az vagyok. Jobban is szeretek recept nélkül dolgozni, mert az mindig csak összezavar. Inkább a saját ízlésemre és érzéseimre hagyatkozok a konyhában.
Húsvétkor vársz locsolkodókat?
Ez sajnos már nem olyan nagy divat, főleg nem Budapesten. A család férfi tagjai meg szoktak locsolni, de a barátok nem. Vidéken nőttem fel, úgyhogy nekem abban is volt részem, hogy vödörrel öntöttek nyakon vagy szódával spricceltek le. Jó hagyománynak tartom, de engem inkább már kerüljenek el! (nevet)
A kisfiadnak készülsz valamilyen húsvéti meglepetéssel?
Azt tervezem, hogy a fűben elrejtek neki apróságokat, amelyeket majd meg kell keresnie. Persze nem csokitojást, mert cukros dolgokat nem eszünk. Semmilyen édességet nem evett még, ráadásul a bölcsődében is hoztak egy szabályt, hogy a gyerekek nem kaphatnak cukrot. Nem véletlenül, merthogy nem egészséges, és egy ilyen korú gyereknek egyáltalán nincsen rá szüksége. A felnőtteknek sem, de a legtöbben mégsem tudnak lemondani róla.
Melyik az első gyerekkori élmény, ami eszedbe jut, ha meghallod, hogy húsvét?
Rögtön beugrik, amikor szedtük a füvet, amiből aztán fészket készítettünk. Minél nagyobbat szerettem volna, mert abba hozta a nyuszika a tojásokat, ajándékokat. És hát a locsolkodás! Mindig vártam, hogy jöjjenek és meglocsoljanak. Szép ruhába öltöztem, és amikor nem jöttek, nagyon elkeseredtem. Akkor még presztízs volt, kihez hányan mennek.
(Borítókép: Sáfrány Emese. Fotó: VIASAT3)