Amikor Istenes Bence megkapta a Televíziós Újságírók Díját, mint legjobb műsorvezető, akkor beszélgettünk vele. Elsőként pont az merült fel, hogy kategóriájában nincs túl sok változatosság, meglepetés, szinte minden évben nagyjából ugyanazok a nevek (Sebestyén Balázs, Till Attila, Majka, Gundel Takács Gábor illetve ő maga) szerepelnek short listen. Női műsorvezetőknél ugyanez a helyzet: Lilu, Ördög Nóra, Liptai Claudia, Jakupcsek Gabriella, ezek a nevek rotálódnak. Adta magát a kérdés, hogy nincs-e szükség utánpótlás nevelésre, némi vérfrissítésre a kereskedelmi tévéknél?

Csomó dologgal foglalkozom, a tévézéssel globálisan, a műsorvezetéssel, hogy mit látnak az emberek a médiából. Mindenki azt hiszi, hogy a média egy fantasztikus dolog, hogy tényleg csak csillogással jár.

Nem látják azt, hogy egy műsor létrehozása milyen kemény csapatmunka. Az, hogy az RTL egyik legsikeresebb műsorának, a Survivornek a vezetésért szakmai elismerést kaptam, ahhoz hány ember, mennyi beletett energiája kell az én munkámon túl. Egy kicsit ez is az oka, hogy nem jön az utánpótlás, mert a valóságban a tévézés rohadt sok munkával jár. Idén ez a harmadik díj, amit megkaptam, ami tök jól hangzik, de ha megnézzük, hogy ezért az elmúlt évben mennyi mindenről mondtam le, hogy távol voltam a családomtól, mennyire nem aludtam, mennyit voltam úton, hogy pénteken még Németországban vezettem műsort, vasárnap meg már itthon, hogy mentálisan, testileg és lelkileg is milyen megélni ezt az átállást, a különböző hatásokat, ingereket, impulzusokat. Másként kéne gondolni erre a tévés világra, mert amúgy vannak fiatal tehetségek, elég a mostani sorozatokban szereplő srácokra és lányokra nézni.

És közben változik minden, ma már itt van az online világ is, aminek köszönhetően teljesen más sztárok vannak, mint régen, máshogy és más közönség körében is lehet ismertnek lenni. Így nem is biztos, hogy a klasszikus értelemben vett műsorvezetőkre van manapság szükség, inkább olyanokra, akik megtalálják magukat a nagyképernyő mellett az online térben is.

Szerinted vonzó egy youtuber számára, ha egy tévécsatorna kiemeli az online világból és megteszi műsorvezetőnek?

Úgy gondolom, hogy az online térben szocializálódott fiatalok máshogyan fogyasztanak tartalmat, nem feltétlenül a tévé képernyőn át, hiszen ugyanazt a tartalmat már el lehet érni online is. Ma már nem a tévéműsor az egyetlen útja annak, hogy sokan figyeljenek rád, bár vitathatatlan a tévé ereje de közben azért vannak akkora social-sztárok is, hogy az hihetetlen.

Mondok egy példát. Régen, amikor mentem Megállózni, biztonsági őrök menekítettek ki minket forgatásokról. Múltkor Musically-s csajokkal csináltunk egy műsort, ahol ugyanez volt.

Az az egészben a szép, hogy a tévé és az online világ bőven megfér egymás mellett. Vannak, amik a tévében működnek igazán, vannak, amiknek az online áll jobban. De nincs olyan, hogy az egyik jó, a másik meg rossz. Én mind a kettőben imádok mozogni, szeretek tévézni. Szerintem ez a legjobb, hogy kicsit itt is tudsz lenni, kicsit ott is, így tudsz szabadon mozogni, a kettő építheti egymást.

Ha már említetted a Musically-t, ami már TikTok, te mit szólsz az egész jelenséghez?

Az van, hogy ez már nem az én közegem. Baromi fiatalnak érzem magam, és 31 évesen nem is mondanám, hogy öreg vagyok, de a TikTok nem az én korosztályomnak való. Nem érzem úgy, hogy jól állna, ha csinálnám, és ez is fontos, hogy kicsit elfogadjuk és tudjuk, hogy mi az amiben jók vagyunk. Ettől függetlenül elfogadom ezt a jelenséget, mert kétségtelenül van, és imádják a fiatalok. Ezzel lehet kitűnni. Most nézzem le? Miért? Az is egy érdem, ha egy tiktokker megfogja a közönséget.

Te miért kezdtél el youtuberkedni?

Szerettem volna egy picit a magam ura is lenni, egy olyan lábat kiépíteni, ami csak az enyém, amiről én döntök. Egy műsorban, mint műsorvezető pont másokat emelek fel, itt viszont minden részben megmutathatom az igazi énemet. És nem mellesleg ez egy platform, amivel pénzt lehet keresni, jó dolgokat tudsz csinálni, szabadjára tudod engedni a kreativitásod.

Erre nem volt elég a Facebook és az Instagram?

Nem, mert ezek már teljesen más felületek. Ha megkeresnek egy kampánnyal, akkor meg tudom mondani, hogy ez nem megy itt, viszont a másik felületen igen.

Amikor otthagytad a rádiót, akkor azt mondtad, hogy kicsit sok lett a munkád és nem bírtad, hogy egyszerre 5 műsorod volt. Most félig Magyarországon, félig Németországban élsz; itthon is tévézel, kint is tévézel és vlogolsz is, plusz a gyereknevelés is ott van. Ez most nem sok így? Nem érzed úgy, hogy szétforgácsolódik minden energiád?

A tavalyi év nagyon húzós volt. Viszont tök sokat tanultam magamról. Emberileg és szakmailag is. Annyi impulzus ért a múlt évben, hogy most tudatosan direkt próbálom lelassítani magam körül az időt. Ezt úgy értem, hogy ahelyett, hogy készen venném a sarki boltban a smoothie-t, inkább veszek gyümölcsöt és elkészítem. Tök fontos, hogy ilyen apróságra is tudjunk időt szakítani. Szeretném élvezni az életet, minden pillanatát megélni. És minden napot úgy élek meg, hogy ki tudja, mi vár, mi lesz. Ha felhív édesanyám telefonon, és valami baromi unalmas dologról beszél nekem, akkor is úgy vagyok vele, hogy örülök, hogy hallhatom a hangját, hogy ez megtörténhet. A gyerekeimnél is ugyanez van, ha ezredszer kell neki elmondani ugyanazt a két színt, hogy ez a sárga, az a piros, akkor elmondom neki ezredszer is, mert őket ez érdekli, ettől boldog, és ettől én is boldog vagyok.

Azt mondod, hogy a családi élet, a pillanatok megélése a legfontosabb, közben pedig beengedtetek egy harmadik személyt is az életetekbe, egy operatőrt, aki segít a vlogban.

Ő egy családi barát. Sokat forgatott már nekünk. Lehet, hogy sokat mutatunk meg magunkból, de azért szükségünk van nekünk is a privát szférára. Egy ismeretlent nem tudnék beengedni az életembe, vagy nagyon sokat kell, hogy fizessenek érte.

És amikor kiraktad a felhívást, hogy olyan videóst keresel, aki vágni is tud, és segítene a vlog készítésében? Akkor még te fizettél volna, hogy valaki filmezzen téged és a családodat, nem?

Ja, hogy ezért kérdezed? Igen, amikor kiraktam, akkor jött egy csomó jelentkező a feladatra, de végül nem is jutott rá időm, hogy megnézzem a munkáikat, hogy kipróbáljam őket élesben, hogy tudunk-e együtt dolgozni, így nem lett belőle semmi.

Az online világban nagyon benne vagy, de te azért elég sokat rádióztál korábban. Nem hiányzik?

De. Annyira, hogy ha most Magyarországon élnék, akkor nagyon szívesen rádióznék. Anno döntenem kellett a tévé és a rádió között. Azt kell mondjam, hogy jó döntést hoztam, viszont elárulom, hogy szerepel a hosszú távú terveim között, hogy csináljak egy nagyon jó rádióműsort.

Miért akarod a rádiózást Magyarországhoz kötni? Podcastot lehet csinálni Németországból is.

Ezen már egy ideje gondolkodom, hogy podcastot kéne csinálni. Konkrétan ott van a Top 5-ben, mint fontos és kitalálni való új projekt. Imádnám, ha podcastolnánk, mert az teljesen más mint a vlog, más témákat feszegetsz benne, máshogy beszélsz, más a hossza is. Egy-két ilyen próba adást fel is vettünk Adéllal.

Most van bennem egy olyan, hogy szívesen elmondanám a véleményemet bizonyos dolgokról.

A tévében nem mondhatod el a véleményedet?

Egy tévéműsor teljesen más, a műsorvezető feladata egy produkcióban adott és természetesen az is kötött, hogy miről beszélhet még egy talkshowban is. A tévé vizuális műfaj, így kevés olyan műsor van, ahol olyan témákat boncolgatnak amiről én szívesen beszélnék. A másik, hogy teljesen más a tévében beszélgetni, mint amikor leülsz és elkezded kifejteni a véleményedet egy adott témáról, és csak jönnek a gondolatok, a példák és az ellenérvek. Leülünk Adéllal megbeszélni, hogy adunk-e a gyereknek csokit vagy nem. Tök egyszerű dolog, de erről szinte mindenkinek van véleménye, és mi is kivesézzük, hogy igen, nem, miért igen, miért nem, hol a határ, mi alapján döntünk, összetartsunk-e kérdésben és még ezer ilyen apróság felvetődik menet közben.

És már a podcastre is úgy tekintesz, mint a Youtube-ra, egy újabb platform, ami pénzt hoz?

Vannak olyan projektek, ahol fontos, hogy az mennyi pénzt hoz. És ez igenis fontos, mert a pénz adja meg azt a szabadságot, hogy tudj nemet mondani. Aztán vannak olyan projektek, ahol viszont nem számít, hogy mennyi anyagi hasznom származik majd belőle, csak azt nézem, kicsit naivan, hogy adni tudjak az embereknek, csak kiállok és elmondom, hogy nekem ez a véleményem. Fontos, hogy legyenek ilyen emberek. Egy kisebb közösségben is fontos, hogy legyenek véleményvezérek, akik kimondják a dolgokat és mernek bátrak lenni.

Akkor számíthatunk tőled valami ilyesmi bátor kiállásra?

Igen. Ahogy egyre jobban érek, úgy hajlok rá. Azt érzem a mai fejemmel, hogy sokkal jobban elkezdtek érdekelni bizonyos dolgok és egyre határozottabb véleménnyel vagyok róluk.

Ezeknek a véleményeknek majd hangot is szeretnék adni. Ehhez is idő kell. Mert akkor jó, ha ez hiteles és önazonos tud lenni. Minél inkább kimondod a véleményed, annál kevesebb embernek lehetsz szimpatikus.

Számolsz ezzel a járulékos veszteséggel, hogy esetleg elveszítheted a rajongóid egy részét?

Igen, de már nem szeretnék mindenkinek megfelelni, majd meglátjuk, hogy alakul.