Földünk azóta sem tapasztalt akkora mértékű természeti katasztrófát, amely kis híján az egész földi élet kihalásához vezetett. A mai napig látható Chicxulub kráter az egyik ékes bizonyítéka halandóságunknak.

A világtörténelem egyik legnagyobb természeti katasztrófáról eddig soha nem hallott részleteket árultak el a National Geographic tudósai. A földi élet kis híján kihalt, amikor 65 és fél millió évvel ezelőtt egy aszteroida csapódott a Földbe. A dinók 165 millió éves uralma szakadt meg azon napon, ami igencsak nagy dolog ahhoz viszonyítva, hogy az emberiség történelme mindössze pár száz ezer évre nyúlik csupán vissza.

A végzetes nap

A dinoszauruszok nagy részének kihalása vélhetően a kisbolygó becsapódásának köszönhető. Miközben a növényevők békésen legelésztek, a ragadozók pedig a prédájukra lestek, nem is sejtették, hogy az űrből 43 ezer km/h sebességgel közelít feléjük egy veszélyes objektum.

A 10-15 km átmérőjű aszteroida, a mexikói Yucatán-félsziget melletti tengerbe csapódott be. A 100 km átmérőjű és 30 km mély szuper kráter a mai napi látható és a kutatóktól a Chicxulub nevet kapta. Középpontját több száz méterrel a tengerfenék alatt találták meg.

A kisbolygó-becsapódás energiája akkora volt, mintha 10 milliárd hirosimai atombomba robbant volna fel. Ahhoz, hogy a Földet kimozdítsa a helyzetéből ez ugyan kevés volt, de a becsapódás 1000 km-es sugarú térségében minden rögtön hamuvá vált.

A Föld más területein először csak rendkívüli világosság volt észlelhető. Gránit, kvarc, gipsz, különféle szulfátok, por és vízgőz került a légkörbe, amely 60 km-es magasságban forró elegyként terült szét. Az így kialakult hőség nemcsak a növényzetet és kisebb állatokat lobbantott lángra, hanem a talajt is nagy mértékben felmelegítette. A mindenfelé kialakuló futótüzeket a hurrikán erősségűvé vált szelek táplálták és űzték tovább.

 

Sötétség

A tüzek kialudtál egy vastag porréteg takart el mindenféle fényt az égbolton, koromsötétséget okozva a bolygón. 

Az így kialakult körülmények fokozatosan ellehetetlenítették az életet. A dinoszauruszok éhezni kezdtek és a beköszöntő nukleáris tél csak rosszabbított a helyzeten. A becsapódás utáni negyedik napra szinte minden élelem elfogyott a Földön. A tizedik nap környékére az őshüllők nagy része elhullott.

A vízi állatoknak valamivel könnyebb dolguk volt, ugyanis a tengerekben lehetséges volt a katasztrófa átvészelése. Például a halak nagy része, a krokodilok és kisebb emlősök (amelyekből évmilliókkal később kifejlődött az ember) simán túlélték a becsapódást és annak következményeit.

(Borítókép: Dinoszauruszok kihalása. Fotó: GettyImages)