Tavaly márciusban halt meg Ronald DeFeo, aki családja lemészárlása miatt életfogytig tartó börtönbüntetését töltötte a New York állambeli Sullivan Büntetés-végrehajtási Intézetben. A 69 évesen elhunyt férfi a gyilkosságokat démoni megszállottságra fogta, története számos írót, forgatókönyvírót és horrorfilm rendezőt megihletett.
DeFeo egy felsőközéposztálybeli családból származott. Jó hírű, vallásos család volt, vasárnaponként náluk tartották a helyi imakört. A családfő egy autókereskedésben dolgozott, munkájával gondtalan életet biztosított felesége és öt gyermeke számára. Az idillt hamar megtörte a legidősebb fiú, Ronald, akit testsúlya és félénksége miatt rendszeresen kínoztak az osztálytársai. A zaklatások következtében tinédzser korára problémássá vált és annyira erőszakosan lépett fel a társaival szemben, hogy az iskolából is kirúgták.
Tizenhét éves korára rendszeresen használt heroint és LSD-t, pszichiáterhez azonban nem volt hajlandó menni.
Az apja, abban bízva, hogy fia előbb-utóbb jó útra tér, munkát adott neki a családi autókereskedésben, de ez sem segített Ronald nehéz természetén: a veszekedések közben gyakran azzal fenyegette az apját, hogy megöli őt.
Végül 1974. november 13-án kora reggel az akkor 23 éves Ronald DeFeo egy puskával agyonlőtte ágyukban az alvó szüleit, majd testvéreivel, a 18 éves Dawnnal, a 13 éves Allisonnal, a 12 éves Marc-kal, és a 9 éves John Matthew-val is végzett.
A családirtás után lezuhanyzott, egy párnahuzatba rejtette a véres ruháit és a fegyvert, majd munkába indult, a bizonyítékokat pedig egy lefolyóaknába rejtette. Napközben számtalanszor hazatelefonált, mert „meglepte”, hogy az apja nem ment be dolgozni. Délután a barátaival találkozott és továbbra is értetlenül hívogatta a családját. Végül azt mondta: hazamegy, hogy megnézze, minden rendben van-e. A rendőröket ő maga hívta ki azt állítva, hogy a családját holtan találta. Először azzal próbálta meggyőzni az egyenruhásokat, hogy feltehetőleg a maffia egy bérgyilkosa, Louis Fallini végezhetett a szeretteivel, ám a férfi mint kiderült, nem is volt a városban. Másnap mindent bevallott, vallomását pedig később azzal egészítette ki, hogy
a hangok a fejében kényszerítették gyilkosságra.
Az Egyesült Államokban hamar elterjedt a szóbeszéd, miszerint a gyilkost démonok szállták meg. Ezután csak olaj volt a tűzre, amikor egy évvel később a házba beköltözött a háromgyerekes Lutz-család, amelynek tagjai azt állították, hogy a házat gonosz szellemek szállták meg. A históriát hamar felkapta a szórakoztatóipar: számtalan könyv megjelent, és mindössze öt évvel a DeFeo-család lemészárlását követően 1979-ben az első horrorfilm is megjelent A rettegés háza címmel. A közel kétórás alkotást 16 másik követte, a legutolsó 2017-ben jelent meg Amityville – Az ébredés címmel.
A Lutz-családot végül a könyveladásokból és filmszerződésekből keletkező haszon megszerzésének céljából elkövetett csalással és hazugsággal vádolták meg, a történetek pedig 1992-t követően végleg hitelüket vesztették, amikor Ronald DeFeo egy interjúban azt állította:
ügyvédje tanácsára találta ki az egész démoni megszállást.
„Az ügyvéd azt mondta, nagyon sok pénzt szerezhetünk a sztorival. Megígérte, hogy néhány éven belül kihoz a börtönből, és sok pénzem lesz. Minden hazugság volt, kivéve a bűntényt” – vallotta a gyilkos. Ugyanabban az évben DeFeo még egy történettel megpróbálkozott, remélve, hogy szabadlábra kerülhet. Azt mondta, hogy 18 éves húga, Dawn irtotta ki a családot, ő pedig, miután felfedezte a holttesteket, végzett a húgával, de csak vele. A terve kudarcot vallott, így börtönben maradt, egészen 2021 márciusában bekövetkezett haláláig.
(Borítókép: Amityville-i horrorház. Fotó: Getty Images)