Atombombák Magyarországon
Bár nem vagyunk atomhatalom, azért voltak idők, amikor komoly készleteket tárolt hazánkban a szovjet hadsereg. Most megmutatjuk, hol.
A raktár felé vezető ötszáz méteres betonút ma már járhatatlan autóval, annyira benőtte a sok szederbokor és a gaz, de az út mentén végig a néhai kiszolgálóépületek romjai látszanak
Galéria: Kunmadaras atomraktárKunmadarason van az ország legnagyobb kiterjedésű repülőtere. Kis híján nyolcszáz hektárt harap ki a tájból, 8x6 kilométeren terül el, stratégiai szempontból kiemelt célpontként tartotta számon a NATO már az ötvenes évek óta. Okkal, hiszen a két elit szovjet repülőezreddel (328. önálló gárda felderítő ezred és az 1. gárda vadászrepülő ezred) együtt olyan önálló komplexum volt, amelyben minden megtalálható volt, ami a két-háromezer ember létezéséhez és a hadrafoghatóság fenntartásához szükséges. Egy egész város, javítóbázisok, hatalmas kerozintartályok, üzemanyag-vezetékek, légvédelmi osztály, műszakiak... A kiképző- és egyéb feladatokat ellátó repülőgépekkel együtt csaknem hetven katonai gépet rejtettek a hatalmas, vasbeton hangárok.
A vadászbombázók a SZU 7, SZU-17M2-,M3-,M4 típust repülték, a felderítők a Jak-28, MIG 21R, Szu 24MR típust. A taktikai atomcsapásra az 1. gárda vadászrepülő ezredet készítették fel. Linzre, Klagenfurtra és Bécsújhelyre dobták volna halálos rakományukat. Természetesen nem mindegyik gép volt alkalmas a taktikai atombomba hordozására, nem is minden pilóta kapta meg a kiképzést, ráadásul az atomcsapás csak egy feladatsor volt a több tucatnyi közül. Téves tehát a feltételezés, hogy országunk felett lépten-nyomon atombombákkal repkedtek a szovjetek. A hírszerzőknek pontos információik voltak, mikor repül át az adott terület felett egy-egy kémműhold, ezt figyelembe véve tartottak gyakorló repüléseket az atombombákkal.
Atomfegyver tároló bázisok a CIA korabeli térképén. Kunmadaras is ott van.
Éles bomba soha nem került gép szárnya alá Magyarország felett, a gyakorlatozásra az IAB500-as gyakorlóbombát használták. A kiképzés színvonala nagyon magas volt, lényegében a nap 24 órájában a levegőben voltak, iszonyú mennyiséget repültek, és mindent gyakoroltak. A bázis teljes kiürítése három óra alatt zajlott le, ekkor még egymással szemben is szálltak fel gépek a minél korábbi távozás miatt.
Amit lehetett, azt elvittek innen. Amióta a területet őrzik, azóta a lopások elmaradnak, de héba-hóba látni még friss faport, ahol dolgozott a motorfűrész. Ez az oszlop valaha egy masszív kapufélfa volt, és a kerítés egy darabja is kivehető. Ez volt a harmadik védvonal a raktár körül.
Nem is olyan régen valamelyik bulvárlap hírét kapta fel a sajtó, mely szerint hatalmas mennyiségű atomfegyvert tároltak a szovjetek Magyarországon. Tizenhármat!
Ez úgy, ahogy van, hülyeség. Ugyanis sokkal többet. Csak itt, Kunmadarason tizennégy repülőgép volt felkészítve a hordozásra, ráadásul a debreceni egység bombáit is itt helyezték el, így egyedül ezen a reptéren 25-30 taktikai atombombát tároltak. A számuk azért változó, mert az üzemidejük lejártakor elszállították őket az országból, és folyamatosan pótolták a készletet. És ez még csak egy reptér a három közül, ahol tároltak taktikai bombát. Ezek a levegő-föld fegyverek, a légierő bombái. Ugyanakkor települtek az országban olyan szárazföldi tüzérségi egységek is, amelyek szintén rendelkeztek ilyen kapacitással, így világosan kitűnik, hogy a 13-as szám nem valós, a valóságban legalább háromszor ennyi atomfegyver akadt Magyarországon.
A néhai teherdaru lábai messziről mutatják, hol van a főbejárat. Az itt szolgálatot teljesítőket csak némákként emlegették. Mindenki tudta, mit csinálnak, de soha nem beszéltek semmiről. A titoktartási fogadalmuk nem adott évekre, hanem életük végéig szólt. Az őrszemélyzetet adó sorkatonák ide már soha nem jutottak be.
A Magyarországon állomásozó szovjetek feltehetően az ukrajnai Ivano Frankovszktól délre, a magyar határtól alig 140 kilométerre található 711-es számú Arzenálból kapták a hidegháború idején az atomfejeiket. A Nyírteleken diszlokált önálló szállító osztály léte is erre a tényre enged következtetni. A szállítás jellemzően légi-, vagy vasúti úton történt, majd a kirakodás után dobozos ZiL-157, később ZiL-131 típusú teherautókon vitték tovább a fejeket az öt kijelölt magyarországi célállomásra. - A falanszter blog járt már hazai atomraktárban, mi most megnéztük a másikat.
Három ajtó védte magát a raktárat, az első egy csúszóajtó-pár, a második és harmadik pedig masszív, betonnal kiöntött, ívelt acélkapu. Jól látszik tető ívén, hová csukódtak. Kifelé nyíltak, íveltségük miatt még inkább állták az esetleges kinti robbanás lökéshullámát.
Hazánkban két típusú ilyen raktárt használtak. Kiskunlacházán, Tabon és Császáron a Gránit nevű változat volt megtalálható, Kunmadarason pedig a Bazalt 641-es típus. Ezt néztük meg 23 évvel azután, hogy az utolsó katona kilépett a reptér kapuján.
Az állam rossz gazdája volt a reptérnek, eszméletlen lehetőségeket szalasztottak el az évek alatt arra, hogy kihasználják az – akkor még – modern és szép, rendezett területet. Elkezdődött a rablás, a széthordás, és sajnos csak most, sok-sok évvel később, került jó kezekbe a hely. Bár most már szinte menthetetlen az eredeti infrastruktúra.
Ezen a folyosón keresztül lehetett megközelíteni magát a raktárhelyiséget. Jobbra és balra egyforma méretű helyiségek nyíltak.
A taktikai atomfegyver-tároló a bázis elkülönített, félreeső részén található. Ez nem véletlen, hiszen kiemelt célpontnak számított, a korhű CIA-dokumentumok ezt tanúsítják. A Kádár-rendszer úgy akarta felértékeltetni az országot a Varsói Szerződés tagállamain belül, hogy számolatlanul engedte be területünkre az atomfegyvereket, sikerült is magas prioritást elérnünk a célpont-listán.
A raktár alaprajza egy élére állított négyzetre emlékeztet. Ötszáz méteres betonút vezet hozzá, az épület körül három sávban drótkerítés és őrhelyek tömkelege. A raktár nem a föld alatt fekszik, hanem a földet hordták rá a bombabiztos, elképesztően masszív vasbeton szerkezetre. Kívülről csak egy furcsa, négyzetes, hatalmas betontömbként látjuk. Bejárata előtt négy fémláb meredezik, ez volt valamikor a daru, alatta a rámpa, melyre a ZIL-ek álltak. Ezen is valaki csákányozott már egy lyukat, hiszen üreges belsejében vezetékek és csövek futottak.
Egy kettes típusú tűzoltókészülék helye. Legalábbis feltételezhetően az. Hogy a kettes és az egyes számok milyen típusú készüléket takartak, azt nem tudni.
A bejárat monumentális, és ugyanazt a masszív, fenyegető üzenetet hordozza, mint minden hasonló katonai létesítmény. Az első kapu masszív, oldalra csúszó kapu lehetett. Legalább negyven centiméter széles tokokba lehetett visszahúzni az ajtókat, oldalukban a kis helyiségekben működtek a villanymotorok, melyek a hatalmas ajtószárnyakat mozgatták.
Jöjjenek, lépjünk be a pusztítás csarnokába. Kattintsanak a képgalériára!
A halál csarnoka. Ebben a megközelítőleg hatvan méter hosszú és tíz méter magas csarnokban tárolták a taktikai atombombákat. Koromsötét volt idebent, a falakról megpörkölődve, kormosan kunkorodva mállik a vakolat mutatva, hogy itt komoly tűz tombolt valamikor. Kísérőnk szerint gumiraktár gyulladhatott ki itt valamikor.
A túráról készült összes cikkünket megtalálja ezen a linken.
