Citroën C3 1.6i-16V Exclusive

Valódi retrohullámokat generált azokban, akik még emlékeznek Louis de Funes csendőrfilmjeire, melyben a pucér hippik hasonlóképp pszichedelikus álmokat megjelenítő Kacsákban menekültek Saint-Tropez rendfenntartói elől; irigykedő mosolyt varázsolt a kocsiba első pillantásra beleszerető hölgyek arcára, valamint ocsmány röhögésre fakasztotta férfitársaimat, amikor előhúztam kilencven kilómat a tulipánok közül.

S hogy mitől legyen szebb az élet? "Természetesen egy elragadó, sokoldalú és praktikus gépkocsitól, melyet C3-nak hívnak. Rengeteg újítás öltött testet ebben az elegáns, dinamikus és tágas kisautóban, melynek stílusa már első ránézésre is magával ragadó. Hívogató kényelme, emberközpontú szolgáltatásai, gazdaságos és környezetbarát motorjai mind mind nagyon hosszú időn keresztül fogják Önt szolgálni. A minden igényt kielégítő passzív és az intelligens aktív biztonsági rendszerek pedig arra vigyáznak, hogy mindig megérkezzen tervezett úticéljához." Ez a (Citroënék hazai weblapjáról vett) idézet túl erősen csábít, hogy e mentén tekintsük végig tapasztalatainkat.

Elragadó, sokoldalú és praktikus, mondja a forgalmazó. A tesztelt C3-on tesztelt hölgyek mindegyike ujjongva, csillogó szemmel és lelkes végigtapogatással örült az autónak. Szerintük a kocsi részleteiben és egészében tökéletes, arányai, vonalai, kezelőszervei fantasztikusak, az ülések kényelmesek, minden így jó, ahogy van. A tojásdad formájú kabin, a mosolyra húzódó hűtőrács a hatalmas lámpatestek között, a domború, valóban Kacsát idéző sárhányók, az övvonal játékos íve tényleg megnyerő karaktert adnak a C3-nak.

A sokoldalú praktikumot is csak megerősíteni tudom: a temérdek tárolórekesz az autót egy terjedelmes retikülhöz teszi hasonlatossá. Kettéosztott, mély és széles térképzsebek az ajtókon (mindegyiken), két kesztyűtartó, kihúzható tálcák az első ülések alatt, MODUBOARD névre hallgató műanyag polcrendszer a csomagtérben: a C3 irdatlan mennyiségű teszkósszatyrot tud befogadni, még az agronómus tulajdonosok gumicsizma elkülönítési szempontjait is figyelembe véve. A Totalcar munkatársainak rátermettségét és műszaki kvalitásait tükrözi, hogy alig 20-30 káromkodás után rájöttem: az autót előttem nyúzó kedves kolléga fordítva rakta vissza a MODUBOARD műanyagpolcát, megkérdőjelezve az így használhatatlanná vált ballaszt létjogosultságát.

Elegáns, dinamikus és tágas: elegánsnak valóban elegáns a gép, a tesztpéldány ezüstszínű fényezése a krómemblémákkal-betűkkel-számokkal egyfajta technokrata bájjal ruházta fel a gömbölyűséget, a beltér plüssvilága és részletes kidolgozottsága által megteremtett szalon-hangulatot csak a helyenként sorjás, hihetetlenül vékony, hajlékony műszerfal-anyagok törik meg.

A dinamizmus természetesen motorfüggő. Tesztautónk 1.6-os benzines, az 1.4 HDI érdekesebb lenne, de olyan még nincs. A legnagyobb motor 110 lóereje 5750-es, 147 Nm nyomatéka 4000-es percenkénti fordulaton viszont vitán felül elegendő még légkondival és öt személlyel Érd felé haladva is. A mai elvárásoknak megfelelő, 16 szelepes, hengerenkénti befecskendezéses benzinmotor 200 fölé is viheti a kasztnit (teszteredményünk 203 km/h), a gyorsulási és a rugalmassági képességek pedig a jól eltalált, a motorhoz nagyon passzoló váltónak is köszönhetően emelik ki az autót az átlagból.

Egy személlyel 9,4 mp alatt voltam százon (gyári adat: 9,7), onnan pedig a kiváló, bár nőiesen érzékeny fékekkel 3,8 mp alatt értem el a 0 km/h-t! A futóművet sajnos már más fából faragták: sokkal inkább kényelemre, lágyságra találták ki, mint száguldozásra. Így is stabil marad gyors kanyarokban, vagy akár erős fékezés mellett elkövetett irányváltáskor is. Kár, hogy a gödröket, aszfaltrepedéseket a felfüggesztés nem egyedül kezeli le, hanem jelentős adag koppanást-csattanást ad át a kormányművön át a pilótára, a hamutartóba rakott aprópénzen keresztül pedig az utasok fülére is. A nagyobb motorokkal 15"-os felnik járnak, amik elöl hűtött, hátul teli tárcsafékeket rejtenek.

<

>