Teszt: Zaporozsec 968 M

Szép barnás-bordó műbőrök az üléseken, a Zaporozsec talán ezen a téren halmozta fel a legkisebb lemaradást a kortársakkal szemben. A műszerfal borítása egészen döbbenetes módon puha, valószínűleg inkább a véletlen műve, mintsem tudatos biztonságtechnikai tervezésé.

Erre utal, hogy a kormány bezzeg vékony és kőkemény. A kormányoszlop ellenben állítólag biztonsági, ütközéskor szépen összecsuklik, ezt azonban a vonatkozó Zaporozsec-legenda ismeretében nem próbálnám ki.

A műszaki adatok alapján nagyon szűk kis autó kellene, hogy legyen, de elöl és hátul is egész jól el lehet férni. A csomagtér viszont már tényleg határozottan kicsi, farmotoros autók elejével nehéz csodát tenni, ráadásul ott van még a benzinkályha is.

Az elöl-hátul független kerékfelfüggesztés révén akár jó is lehetne az úttartás és a menetkomfort. És lehet, hogy jó, ezt mai fejjel már nagyon nehéz megítélni, de tény, hogy agresszív csapatáskor nem borultam fel, és a normális közlekedés is egész kellemesnek bizonyult.

A vonatkozó Zaporozsec-legenda       Történt egyszer, hogy már a Zaporozsec átkeresztelése után, amikor a kozákkészítésű autókat Tavriának hívták, megkezdték a nyugat-európai forgalmazást. Ami jó dolog, hiszen a Tavria a nyugai autók árának töredékébe került. Ment is a bolt szépen, csak akkor kezdődtek a bajok, amikor a dílerek kezdtek beleroppanni a garanciális szervizelésbe. Akkora volt a csődtömeg, hogy a gyár végül jobbnak látta visszavásárolni a javíthatatlan autókat, és a továbbiakban inkább Kelet-Európára koncentrált. A garanciális nyugati autókkal viszont nem tudtak mit kezdeni, ezért elhatározták, hogy töréstesztek segítségével pusztítanak el néhányat. A bábu neki is ment a falnak, készült videofelvétel és a szenzorok jeleit számítógéppel értékelték ki. A mérnökök eleinte számítógéphibára gyanakodtak, amikor a jelekből azt lehetett kiolvasni, hogy az ütközést követő pillanatban a bábu teste megindul előre, majd ugyanolyan hirtelen megáll, még mielőtt a biztonsági öv megfoghatta volna. Mindez különösen a fejre szerelt érzékelőknél volt érthetetlen. A rejtély a videofelvétel kielemzésekor oldódott meg. A képkockákon tisztán látszott, ahogy az ütközés első pillanatában leszakad a Tavria motorházteteje, és hátracsapódva beleáll a bábu fejébe.

A Zaporozsec fő kuriózuma talán a benzinkályha, ami leginkább egy mini atomreaktorra hasonlít az autó elejében. A benzinkályha valójában egy különálló kis benzinmotor, saját porlasztóval és elektromos benzinpumpával, amire az autó saját AC-pumpájának váratlan halála esetén ráköthetjük magát a nagy farmotort is.

Állófűtés? Nofene. Manapság a luxusautók közt is kevésben találunk ilyesmit, mármint állófűtést, mint olyant, mert ilyen Zaporozsec-kályhát tutira nem szerelnek rendes autóba. A Zaporozsec fűtése inkább afféle házi bálvány, mint hétköznapi használati tárgy.

A mi kopoltyús, almazöld 968-asunkban még a fűtés kijelzője is közvetlenül utalt szakrális jelentőségére. A bekapcsolásakor először egy bádog keretben gyulladt ki egy piros kereszt. Ez azonban még nem a szentlélek eljövetelét hirdette, csak egyszerűen jelezte, hogy a fűtés bekapcsolódott, és ebből akár még meleg is lehet.

Még egy legenda     Illetve inkább egyszerű tárgyi tévedés olvasható Julian Nowill alapművében, az East European cars-ban. Több más hamis információ mellett azt állítja a szerző, hogy a Tomorrow never dies (A holnap markában) című Bond-moziban látható egy régi, 965-ös Zaporozsec, amivel Bondot a leningrádi reptérről fuvarozzák, aztán az autó megsemmisül ("which then self-destructs"). Zaporozsec valójában a Goldeneye című filmben tűnt fel, és mint a Totalcar letölthető tévéadásában is látható, nem robbant fel. Sőt, a szovjet kontaktember meg is javította egy pöröllyel. A magyar vonatkozású érdekesség, hogy a 965-ös forgalmazását minőségi problémák miatt a KERMI nem engedélyezte. Még szerencse, hogy erre a provokációra nem vonultak be ismét a szovjet tankok. Bár az is igaz, hogy már bent voltak. De minőségi szempontból James Bond korrektül mutatta be a 965-öst.

A második fokozat sajnos nem mindig lépett működésbe, és épp ez adta a benzinkályha misztikumát. Tehát néha igen, néha nem, nem pedig egy ideig igen, aztán nem, hogy meg lehessen csináltatni, minekutána megint igen lenne egy ideig. A szeszélyes benzinkályha lényege, hogy szervizben soha nem produkál hibajelenséget, vagy ha igen,szétszedve semmi látható hibajel nincs. Ezért is meghatározó gyermekkori élményem, ahogy családunk pöfög a késő őszi szürkületben, és szuggeráljuk a vörös keresztet, gyulladjon már ki a közepében a fűtés tényleges bekövetkeztét jelző fehér pont.

A nosztalgiázás igazi szépsége, hogy az 1982-es M szériához tartozó, már kopoltyúmentes tesztautónkban más volt a fűtés visszajelzője - egy egyszerű zöld lámpácska - a meleg ugyanolyan valószínűséggel jött elő a "középkonzol" alatti lenyitható műanyag dobozból. Tehát vagy igen, vagy nem, prognosztizálhatatlanul, minden logikus sorrendiséget sutba dobva. A tulajdonos szerint legutóbb tök jól fűtött. Most meg egyáltalán nem; a jellegzetes surrogást hallani, meleg viszont nincs.

A ZAZ 968 M adatai     négyhengeres, 90 '-os hengerszögű V-motor alumínium hengerfej lökettérfogat: 1196 cm3 teljesítmény: 45 LE@4500 nyomaték: 80 Nm@3200 saját tömeg: 800 kg végsebesség: 123 km/h hosszúság: 3730 mm szélesség: 1535 mm magasság: 1370 mm fordulókör: 11 m önhordó karosszéria független kerékfelfüggesztés négy dobfék

Azt hittem, csak egy kis nosztalgiázás lesz, elvégre egy 968-as volt családunk első autója, 1976-ban. Emlékeim szerint szörnyű lehetett, de sose volt benne hányingerem, mint a Ladában. És kissé szeszélyes volt a fűtése. Mai szemmel viszont a Zaporozsec egyáltalán nem tűnt rossz autónak - elfogadható útfekvés, belső tér, és pókhálómentesített légszűrővel a gyorsulása se lehet rossz. Ez persze inkább optikai/nosztalgiai csalódás lehet, és inkább a borzongó kortársak láthatták jól. Ma már azonban mindegy is - az ilyen jó állapotú Zaporozsecekre mindenki vigyázzon, mint a szeme fényére, mert ennél eszelősebb autót nem nagyon termelt a keleti blokk.

< >

< >