Gyorshajtani ott kell, ahol nem mérnek

Tudom, a BMW M3 már V8-as, de az én fejemben valahogy sorhatos marad. Sőt, azt is tudom, hogy volt sornégyes is. A többség dönt alapon maradjunk annyiban: az a jellegzetes fémes sorhatos hang valamiért M3-as védjegy. Illetve azoké a kocsiké még, amelyek a burkolat alatt valójában M3-asok . Biztos nem véletlen, hogy nem a Chevrolet Epica, nem a Volvo S80 jut eszembe róla, de még a Datsun 240Z sem.

Hogy jön ez ide? Ha a T6-os XC60-nal megtett első, nyugis kilométereket nézzük, sehogy. Csend van, kicsit surrognak a kerekek, amikor bekapcsolom a rádiót, döng a kissé túlgerjesztett basszus − és ennyi. Ha sima az út, finoman fut, ha zötyög, jelzi: a futóművet úgy lőtték be, hogy még véletlenül se érjen le a kilincs kanyarban. Vagyis szigorú.

Ahogy az orra is. Persze már megszoktam, hogy a Volvók arculata kábé olyan változatos, mint Steven Seagal mimikája. Az XC60-ast először látva még csak-csak feltűnt, hogy ez újdonság, de most már eljutottam arra a szintre, hogy amikor szembe jön egy, gondolkodnom kell, melyek azok a jegyek, amelyek megkülönböztetik a többi Volvótól. Magas? Igen − akkor XC70 nem lehet. Karcsú? Igen − akkor XC90 kilőve. Nincs más, megint egy XC60 jött szembe, pláne, hogy óriási az emblémája… És Budapesten egyre gyakrabban jönnek. Mint a Volvónál mondják, lényegében most minden negyedik eladott/megrendelt autójuk XC60-as. Ami mostanság nem rossz eredmény.

Persze mindenki dízelt vesz, és szerintem alig várják már a fronthajtásos XC60 Ungern kivitelt, a legolcsóbb dízelmotorral, fronthajtással. Elvégre azzal is fel lehet parkolni a legmagasabb padkára, meg a gyerekeket el lehet vinni a magánoviba, ahol nem veszi észre a többi anyuka az AWD felirat hiányát. A T6-ost ilyen célra megvenni tényleg bűn: ha az ember a városban kifog egy dugót, jobb, ha nem nézegeti a fedélzeti számítógép adatait, mert simán 18-20 literes átlagfogyasztást ír ki. Félreértés kizárva, mert a kocsi jó volvós szokás szerint magyarul közli az információit. Akármennyire fáj is.

És a városi tötymörgés közben nagyon fáj.

Erről maximum az XC60 vezetőnevelő rendszerei terelik el a figyelmet. A követési távolságot figyelő radar egyre hosszabb vörös csíkot vetít a szélvédőre, ahogy rámászik az ember az előtte haladó Marutira. Jól érzik a volvósok, hogy amikor valaki meglát a belső tükörben egy ilyen orrot, kapásból megfélemlítve érzi magát, még akkor is, ha a vezetőben nincs semmiféle letúrási szándék, sőt, nem is megy túl közel. Az elektronikai terror hatására viszont még jobban le fog maradni a volvós, pusztán azért, hogy a zavaró vörös fény eltűnjön végre a szélvédőről. Kár, hogy a legrövidebb követési távolság elég nagy ahhoz, hogy a fél város bepofátlankodjon az ember elé. Ekkor megint piros csík, megint lemaradás, megint befurakszik valaki…

Aztán ott van még a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, amely arra neveli az embert, hogy indexeljen − ebben is igazat adok a gyártónak, mert itthon a hasonló kocsik vevői közt sokan vannak, akik az indexelés kiváltását tekintik egy ilyen jármű fő céljának. A figyelmeztetés ugyan csak 65 km/h fölött működik, de az már odafigyelést igényel, hogy az ember szelektíven ne indexeljen, szóval inkább rászokik. Vagy egyszerűen nem veszi meg a rendszert 190 ezerért. De elég ennyi a Volvo-specifikus biztonsági rendszerekből, írtunk már róluk eleget a bemutató után, illetve a dízel XC60 tesztjében.

Mert a T6-os motor a fő érdekesség itt. Bár az ember hajlamos lenne azt hinni, hogy ez ugyanaz, mint a régi, de nem. Azon ugyanis 2, azaz kettő turbó volt, ezen meg csupán egy. Igaz, úgynevezett Twin Scroll (kettős megfúvású) a turbó, vagyis három-három henger leömlőit úgy hangolják, hogy az így gerjesztett nyomáshullámok még jobban rádolgozzanak a feltöltőre.

A T6 nem való azoknak, akik még sosem forgattak motort hatezer fölé. Ha digitális fényképezőgép lenne, azt mondanánk, tízszeres a zoom: az alapjárat 650, a leszabályzás 6500-nál van. És aki ilyen gépet vesz, használja is ki, nemdebár?

Zoomoljunk csak rá a piros mezőre! Lapozzuuuuuuuuunk!