Beethoven megbolondítja az algoritmust

Mi ez, tán egy álcázott Ferrari? – morogtam magamban. Először ügyvezetőnk alkalmazott önkényuralmi módszereket, hogy einstandolhassa a kocsi kulcsait. Aztán kedvenc bloggerünk dobott be egy tökéletes testcselt, és meglógott vele palócföldre. Nem panaszkodásképpen, de csak nagy nehezen tudtam megkaparintani a Kia Soult, pedig eleve úgy volt, hogy én írom a tesztjét. Persze mindkét hiéna kitalált egy-egy jól csengő fedősztorit, de engem hiába kábítanak: a lejárt műszaki és a bakra emelt saját verda csak rossz kifogás. Vonzó doboz ez az új Kia.

De nem mindenkinek tetszik. A csajom például azonnali pszichiátriai kezelést javasolt, miután meglátta, mivel jöttem haza. "Ciki lehetett egész nap ebben feszíteni, de az ilyen lelki sérüléseket már könnyen tudják kezelni" – sietett maximális empátiával a segítségemre. Saját MX-5-ös Mazdájának tükrében a Soul tényleg maga az Antikrisztus, viszont a Mini, a Fiat 500 és a Mazda2 nagyon tetszik neki. Ami rossz hír lehet a Kiának, mert pont utóbbi modellek vevőit szeretnék a Soullal elcsábítani.

Méreteit tekintve elég csalóka autó. Fotón aranyos kis doboznak tűnik, és ezt erősíti a tudat, hogy a Rio műszaki alapjaira épül. Élőben viszont inkább érződik négykerekű toronyháznak, mint kisautónak. Hiába, a cipősdoboz egyértelműen a helykihasználás csúcsa, nem véletlen, hogy a szállítókonténerek nem tojás, hanem hasáb alakúak. 4,1 méteres hosszúsággal és 1785 milliméteres szélességgel nagyra nőtt kisautónyi alapterületet foglal el a Soul, de 1,6 méteres magasságával kifejezetten hórihorgas.

Arányaival egyértelműen a Minit majmolja a Soul formaterve. A lökhárító nagy fekete betétei, a hatalmas lámpatestek, a határozott méretű kerékjáratok miatt az egész autó kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában. Szintén a Minitől lopott trükk az A-oszlop lakkfekete borítása, amitől a szélvédő és az oldalüvegek optikailag úgy olvadnak össze, mintha egy darabból lennének. A Soul hátulról is látványos darab, ötödik ajtajának lemezdomborítása és egyedi lámpái miatt törpefurgonnak tűnik.

A Kia doboz utasterében is folytatódik a laza, funky stílus. A műszerfal és az ajtókárpit jelentős része kapott rikító piros betéteket, de a kormánykerék közepére, a váltógombra és az ülések huzatára is locsoltak a bikavadító színből. A műszerek egymásba tolt csövek mélyéről néznek vissza, a középkonzolt is egy hangsúlyos, íves emelvényre tették. Vagány az utastér, de szerencsére ez a sok hatásvadász látványelem nem megy a kezelhetőség rovására. Minden kapcsoló vagy nyomógomb kézre esik, a Soul csukott szemmel is egy perc alatt belakható – ez jó.

Az már nem tetszik annyira, hogy az anyagok túlnyomó többsége szánalmasan vékony karcmágnes, és a magasra tett ülés is elég kényelmetlen. Hely az van bőven, ezért is olyan feltűnő, hogy az első székek háttámlája csak a felsőtest közepéig támaszt, onnantól felfelé mintha nem is létezne. Hátul keresztbe tett lábakkal terpeszkedhetünk, a Soul kompakt kocsikat megszégyenítően tágas itt is.

A csomagtartó alaphelyzetben 340 literes, és a padlója alatt több fiókra tagolt tároló található. Az ülések ledöntésével 818 literesre tágul a tér, ennél a forma alapján többet vártunk volna, de nem vagyunk telhetetlenek. Praktikus szempontok szerint, emberek, cuccok szállítására elég nagy a Soul, de külső méreteivel még pont kezelhető szűk városi forgalomban is. Az első sarkait pontosan látni, viszont hátrafelé, oldalirányba elég korlátozott belőle a kilátás: C-oszlop helyett C-falat építettek bele, ami egész kerületeket kitakar.

Centikkel és literekkel nem lehet megnyerni a fiatal, nagyvárosi közönséget, márpedig a Soul elsősorban nekik készül, ezért a Kia tele is tömte trendinek tűnő kiegészítőkkel. A külön mélynyomós, sok hangszórós hifi iPod-csatlakozója rendben van, a tolatókamera, amely rémesen torz képét a belső tükörre vetíti, már nem olyan finom darab. Viszont a 2009-es parasztvakítási verseny minden érmét a Kia viszi el a hangszórókba épített, piros fényű hangulatvilágítással.

A kormánytól jobbra lévő kapcsolóval működtethető rettenet műszaki leírásáért sírva könyörögnek a kínai bazárok beszállítói. Az ajtókárpit hangszóróiba épített piros izzók szabályozható fényerővel világítanak, ütemesen pulzálnak (ez a "MOOD", azaz hangulat állás), vagy a zene ritmusára villognak. Utóbbi mondjuk erősen elméleti lehetőség, mert zúzós metálzenével vagy Beethoven IX. szimfóniájával csúnyán megbolondítható az algoritmus. Viszont a tücc-tücc zene basszusait pontosan követi a megjelenésben a PB-gázos Szieszta kályhák gázégőit idéző, szánalmas hangulatvilágítás.

Ha magához tért a kultúrsokkból, és kíváncsi rá, hogy megy a Kia Soul, lapozzon!