Lélekben Audi

Az első igazán szép KIA. A külsejébe nem tudok belekötni, de nem is akarok; a több millióval drágább kategóriatársak se néznek ki jobban. Esetleg a Land Rover Discovery, plusz öt millióért. De egy ML-Merci (16 millió) és egy X5-ös BMW mellé is oda mer parkolni az ember egy Sorentóval — még akkor is szebb, ha nem számoljuk bele, mennyivel olcsóbb.

A formatervező, Byung-jun Min tökéleteset alkotott, a legfrissebb trend szellemében: nem a gömbölyű, de nem is a szögletes, inkább a határozott csúcsokban végződő ívek uralkodnak, akárcsak a Mazda6 és a Honda Accord külsején. Szép az orra, szép az oldala, szép fara, és ha valami ennyire jól néz ki, óhatatlanul szeretnénk rájönni, honnan lopták. Egyedül a hátsó kerék feletti tetőoszlopra, és az amögötti kis részre merném ráfogni, hogy kicsit Opel Fronterá-s, de itt véget is ért a tudományom.

A belső is szép, és jól használható. A műszerfal például tökéletes látványt nyújt, mondom annak ellenére, hogy Nak-Chul Kim enteriőrfelelős műfa betétekkel jelzi a gyengébbek kedvéért, hol található a középkonzol. A színek, a formák, az anyagok, a kormány fogása, egy csomó egyéb kellemes minőségi inger, meg az érezhetően bivaly összeszerelési minőség miatt teljesen audis az érzet. Furcsa is, hogy az autónak csak üggyel-bajjal nevezhető Rio és a Sorento azonos márkanév alatt fut, személy szerint kizártnak is tartom, hogy egy gyárban készüljenek. (Egy koreai KIA-fejes szerint a Sorento az a minőség, amerre a cég tart.)

Egyetlen nagy hiba maradt odabent: az üléskárpit. Ronda, szürke, kellemetlen a tapintása, és úgy feltölti az embert elektromossággal, hogy ha kiszálláskor nem as ablaküvegnél taszítva csapjuk be az ajtót, hanem fémhez érünk, akkorát üt, mint egy villanypásztor. Idomítani árammal gyorsabban megy, ezt jól tudjuk az amerikai űrhajós majmok óta, én is rettegve csukok minden autót, pedig már két hete, hogy visszaadtam a Sorentót. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy érdemes a Sorentót bőrülésekkel kérni. A csomagtartó a katalógus szerint 897 liter, de ez alighanem koreai literben lehet megadva, vagy rögtön mennyezetig pakolva. Így szemmértékre lehet vagy 500, az is szép. A hátsó ablak pedig külön nyílik, csak távkapcsolóval.

A KIA-nál kezdenek belejönni az autógyártásba, de a helyesírás még nem igazán megy. A Nápoly melletti üdülővároska, Sorrento nevét mindenesetre kér r-rel írják, amennyiben arra gondoltak. Márpedig arra, mert erről a hivatalos sajtóanyagban is esik szó. Különben is, a MacMillan-világatlasz által számon tartott három amerikai Sorrento is két-két r-rel írandó.

A 2,5-ös turbódízel a Hyundaitól vásárolták. Menni szépen megy, de automatával kissé, khm, hogy is mondjam..., szóval tizennyolc. Városban, téli nagy hidegben, egy 2,1 tonnás kasztnit mozgatva, na de 18 liter?! Ha nem magam tankoltam volna bele gázolajat, el se hinném a dízelséget. Hogy csinálták a katalógus 8,5-es vegyes fogyasztási adatát? Gondolom papíron, ceruzával, mert ezt még kézi váltóval se hiszem. Nem halk, de nem is kellemetlen a hangja, 140 ló és 314 Nm, de jól megy — ha ez a fogyasztás nem lenne, esküszöm, szeretném.

A hajtáslánchoz tartozik, hogy a Sorento alapban hátsókerék-hajtásos, hogy az állandó összkerék ne emelje a fogyasztást. Az összkerekezést 60-as tempóig menet közben is kapcsolhatjuk, már csak ezért megérte anno felfedezni Amerikát. További jó újvilági extra a visszapillantó tükör feletti elektronikus iránytű, ami méri a tengerszint feletti magasságunkat és a légnyomást is.

A Sorentót próbálták az európai ízlésnek megfelelően tervezni, elsősorban mert ami Európában beválik, az az autóipari tapasztalat szerint a többi földrésznek is jó. A KIA rohamtempóban növeli eladásait Európában, de a cég marketingstratégiája egyértelműen globális célokat sejtet; a KIA az Australian Open fő szponzora, amiről persze az ausztrálokon kívül az egész világ hall eleget. A tenisz imidzse a sportban talán a legjobb, úgyhogy a világkampány vezéralakja, André Agassi a reklámfilmben épp egy Sorentóval csapatva rajzol teniszpályát a sivatagba.

< >