Kerüljük a tökéletlenséget!

Az autódizájnerek vélhetően nem ennek a szegmensnek a modelljeire gondolnak esténként szex közben. Egyrészt egyik SUV sem tud elkápráztatni vagy megríkatni, de még megbizsergetni sem nagyon, másrészt mind hasonlítanak egymásra. Az RX veszített ugyan bumfordiságából és robusztussága megőrzése mellett is sokkal sportosabb, dinamikusabb és elegánsabb lett, mégsem különleges. Egy kis Volvo XC60-beütés itt, amott meg mintha a Honda CR-V-re hasonlítana. Van személyisége, elegáns és felsőbbrendű, az orra hamisítatlan Lexus-orr, de izgalmasnak semmiképpen nem nevezném.

Miután beszállunk, sokkal több inger ér, mint amikor nézegettük, ami egy Lexus esetében azért mégiscsak különös. Nem, a tervezők nem tértek el a jól bevált recepttől, az RX utastere továbbra sem rokokó stílusban készül, az anyagok különlegesen jó minősége bolygatja fel érzékeinket. Nem a látványuk, hanem a tapintásuk miatt ugrik hátraszaltókat az agyunk, mikor a bal kéz a bőrülés és majdnem ugyanebben a pillanatban a jobb a szintén puha bőrrel bevont kilincs kellemes, lágy érzetét továbbítja felé. Állatbarátok boldog, önfeledt perceket töltenek majd a tetőkárpit simogatásával, mielőtt visszatérnek a valóságba.

És itt jöhetnek a közhelyek a visszafogott eleganciáról, meg hogy sokszor a kevesebb a több. Az RX 450h utastere, ha nem fogdossuk, csak nézegetjük, ingerszegény. Minden ízléses, de egyszerű, két rendhagyó motívumot találtam csupán, az egyik a hibrid rendszer részét képező mutatós műszer a kilométeróra mellett, igaz, ez nem a dizájn, hanem a technika jegyében került az autóba, a másik a fura alakú középkonzol, ami viszont kifejezetten jól áll az RX-nek.

A hibrid hajtáshoz továbbra is két, nagy teljesítményű akkumulátorokról táplált villanymotor tartozik, és a 3,5 literes V6-ost is ismerjük már az RX 400h-ból, az új technológiáknak köszönhetően azonban sikerült 23 százalékos fogyasztáscsökkentés mellett 10 százalékos teljesítménynövekedést elérni. Az RX 450h már 299 lóerővel büszkélkedhet – ebből 249-et a V6-os ad le –, miközben a gyári adatok 6,6 literes városi fogyasztásról és egészen elképesztően alacsony, 148 g/km-es szén-dioxid-kibocsátásról árulkodnak – hasraütés-szerűen kiválasztottam egy modellt, csak az összehasonlítás kedvéért: a kétliteres Honda Accord CO2-kibocsátása 170 g/km.

A fogyasztásnál azért álljunk meg egy szóra. A tesztautó fedélzeti számítógépének tanúbizonysága szerint valamelyik újságírócsoportnak sikerült 6,6 literes fogyasztásig lemenni. A tesztút azonban nem pusztán a városon vezetett keresztül, jelentős része a városon kívülre vitt minket, így ez az adat inkább kombinált fogyasztásnak tekinthető. A katalógusban ebben a rubrikában 6,3 liter szerepel, vagyis elég közel jár a valósághoz. Mi erőltetett menetben is csak 11 literig tudtuk felvinni, de ahogy kicsit lenyugodtunk, hamar visszaesett 10 literre az átlagfogyasztás, ami még mindig nagyon kedvező egy felszereltségtől függően 2,1-2,2 tonnás kocsitól, pláne négy személlyel.