Magyarázzuk az öszvért

Étienne Henry mosolya még akkor is őszintének tűnt, amikor a harmadik pohár Rioja fölött tizedszerre próbálta bebizonyítani, a Qashqai új kategóriát jelent. Szemvillanásra sem esett ki a szerepéből. Egy tucat ilyen hithű harcossal bevenném én Wolfsburgot is.

Egyszerű újságíró vagyok, az istenért sem fér a fejembe, hogy néhány centi különbség miatt miért kell még tovább osztani egy eleve baromi szűk autószegmenst? A Qashqaira ugyanis minden autóhoz valamicskét is értő rávágja, az egy SUV (szabadidő-autó, hobbiterepjáró). Őrá csap le azonnal a nissanos PR-gépezet egy erre a célra rendszeresített, hordozható agymosó-készülékkel, hogy nem SUV, hanem crossover - átmeneti faj. Annak ismeretében, hogy a legtöbb mai autósnak komoly gondot okoz a terepjáró és a szabadidő-autó megkülönböztetése, sőt megkockáztatom, utóbbi kategóriát a többség nem is ismeri, egy ilyen játszadozás abszolút öncélúnak tűnik.

Hiába hoztuk fel Subaru Forestert , Suzuki SX4-et, Kia Sportage-ot a hasonló, ám SUV-nak elfogadott autók közül, a hivatalos ideológia közénk férkőzött prókátora hajthatatlan maradt. Mindenre akadt ellenvetése: az hosszabb, emez meg rövidebb, és az utolsó, hát az meg magasabb. Ő is, mi is tisztában voltunk, hogy a Nissan a Qashqaijal dupla vagy semmit játszik. A cég kivonja a forgalomból a klasszikus személyautóit - adieu Almera, so long Primera, long farewell Maxima. Csak a Micrát és a 350Z-t tartja meg, hiszen az utóbbi években kiderült, hogy személyautó-palettája a Micrát leszámítva elaggott. A Primera sohasem fogyott jól, az Almerával az elején sok baj volt, amikor pedig a modellfrissítés után jó lett, már öregecskének tűnt a konkurenciához képest. A fő vonulatot ezért mostantól kizárólag ezek a batárok képviselik; a Murano, az X-Trail, a Pathfinder és a Qashqai.

Amennyiben a vevők azt mondják, a fenébe ezekkel a nagy dögökkel, lesz nagy pofára esés. Ha viszont elhiszik, hogy a Golf dimenzióin túl egy jobb világ következik, alig érezhető felárért magabiztos, páncéltörős fellépéssel, akár be is jöhet a merészség. Ám a kategóriáktól való eszelős függetlenedési vágy meglehetősen emészthetetlenné teszi a modellpolitikát. Én nem is látom át, ezért készítettem egy fotót a hivatalos besorolásokról. Böngésszék kedvükre!

Ha valaki egy autóból a dCi-feliratot látja meg először, a Renault ugrik be. Nem véletlen az egybeesés, hiszen amióta a franciák bevásárolták magukat a Nissanba, mind erősebb az áthallás a modellek között. A Qashqaiban például francia eredetű az 1,5-ös, 106 lóerős, valamint a kétliteres, 150 lóerős dízelmotor is, a padlólemez pedig a közeli jövő Lagunájáéval azonos.

Továbbá a sajtótájékoztató során egyetlen japánt sem láttunk, viszont egy kivétellel az összes előadó francia akcentussal nyomta az angolt. Pedig régebben, az önálló Nissanok idején csak úgy feketéllett a pódium a sok japán frizurától, a dobhártyánkból fröcskölt a vér a "Háró, ájmügred tümíccsű, ájm Tanaka, endo dzisz idzü á-á bjűtihürü bürando nyű ká"-jellegű (Hello, I'm glad to meet you. I'm Tanaka, and this is our beautiful, brand new car) vég nélküli japano-angol beszámolók hallgatásától.

Minden dCi-séget félretéve azért jól néz ki. A Qashqai pontosan olyan, mint az állatvilágban hasonló keresztezéssel létrejött rokona, az öszvér. Eminnen nagynak tűnik, amonnan kicsinek, de azért egész pofás, és van egy-két kiváló szög, ahonnan kifejezetten kellemes nézegetni. Egyik ezek közül a kicsit oldalról, hátulról, a másik majdnem pont szemből, felülről.

A maszk például egyértelműen terepjárós, masszív, van benne krómbetét meg krumplinyomó-rácsozás. Naná, egy hobbiterepjárónak is fenyegetnie kell a tükörből. Aztán oldalról egy az egyben Murano, ezzel pedig két legyet ütöttek egy csapásra: létrejött a márkán belüli rokonság, a nagyobb Nissan szépen is fogy, nem árt tehát egy kis hasonlóság. A fara a legjobb, innen már tényleg inkább a személyautó dominál, a szélvédő formájában kis jóindulattal meglátjuk az Alfa 147-et, a süllyesztékekből kidudorodó lámpák a Tokyo Hype jegyeit viselik.

Érezni azért rajta egy kis öszvéres aránytalanságot, a teherautó-alapra rádobott személykarosszéria minden báját. A kerekek nagyok, a hasmagasság is, az egész autó ettől elég magas, viszont az oldalablakok alacsonyak, az első szélvédő gonoszul lapos. Játék következik: takarják le a Qashqai képén az alsó, fekete sávot! Egész tetszetős sportkombit kaptak, ugye?

Bent is ugyanilyen a hangulat. A váltókar, a kormány, a középkonzol magasan van, tisztára, mint valami Audiban. De a lábak lelógnak a mélybe, a szék igen magas, az ülőlap rövid, testünk deréktól lefelé teherkocsinak érzi, a szemünk autónak mondja a Nissant. Az utastérből most még fura jószág ez, majd szokjuk.

De a névvel is meggyűlhet a baja a Nissannak. A japánoknak alapvetően mindegy, ott úgyis minden autónak idegen nevet adnak, amit aztán tökéletesen rosszul ejtenek. De Európában az egyik legnagyobb piac a német után a francia lesz. Márpedig a franciák pusztítják a legtöbb q betűt a nyelvükben, és amióta világ a világ, náluk mindig jön utána egy u is. Ezek szerint az egyik legfontosabb piacon nem tudják majd jól leírni a kocsi nevét. Ügyes.