Új szívvel él tovább

A 206-ossal együtt töltött hetünket mégis az koronázta meg, amikor egy hűvös reggelen a slusszkulcs elfordítására csak az indítómotor elkínzott csühögését kaptam válaszul. Mindent megtettem, amit ilyenkor szokás: kiszálltam, beszálltam, vakartam a fejemet, kinyitottam, majd lecsaptam a motorháztetőt, próbáltam zárással-nyitással becsapni az esetleg alkalmatlankodó riasztót - de semmi. Végül isteni sugallatra sebességben hagyva a váltót megmozdítottam kicsit a kocsit az önindítóval. Ezután a Peugeot pöccre indult és úgy járt, mintha mi se történt volna.

A hibát megemlítettem a Peugeot Hungáriánál, kiderült, hogy más kollégáknál is csinált ilyet a tesztautó, de otthon a garázsban soha. Azalatt a három hét alatt sem, míg a szerviz egyik munkatársa használta kísérletképpen. Hát - biztos honvágya volt.

A két apró intermezzótól eltekintve eseménytelenül és derűsen teltek közös napjaink. A kategóriához képest lakályos, világos és gazdagon felszerelt munkakörnyezet egyetlen negatívuma a mindent elárasztó rettenetesen kemény műanyag, a Peugeot még a napellenzőket is képes volt ilyenből kifaragni. Szépek a műszerek, okos a számítógép, a központi kijelzőn a szokásos infók mellett még a behúzott kézifékről és az éppen nyitva lévő ajtóról is szöveges tájékoztatást ad. Hülye helyen, középen vannak az ablak kapcsolói, de a vezetőoldali ablakemelő legalább automata.

95 kilómnak és 181 centimnek az ülés még épp jó, kényelmes, mégis meglepően erélyes az oldaltartása, de érezni, hogy női méretekre tervezték. A korábbi 206-osok kormányát és kapcsolóit a globalizáció jegyében PSA-egyencuccokra cserélték, még az index klattyogása is citroënes lett. Sokat kritizáltam nagyobb Peugeot-kban a bajuszkapcsolók és a klíma-vezérlőközpont egyszerűségét, de ebben a méretben ez bőven belefér az igényes kategóriába.

A kesztyűtartó mindent tart: pohár, toll, üzemanyagkártya nem probléma - viszont nem hűt. Balra lent van egy kis rekesz, az ajtókban szintén; nem sok, de elég. Fura, hogy nincs külön ajtózáró gomb, a sorjás és ronda zárgombot kell nyomni-húzni. Ha gyerekülés kerül a jobb egybe, az utasoldali légzsák a kormány melletti kis kulcsos kapcsolóval könnyedén kiiktatható.

Aki bekeveredett a 206-os hátsó traktusába, kevésbé volt elégedett. Szélesnek széles a hely, hála a combot az ajtóba mélyen beengedő ergonómiai trükknek, de alig van lábtér, normál méretű ember belefejel a tetőbe. Akusztikailag is szegényes a hátsó éra, nem lehet hallani semmit az elöl ülők beszélgetéséből, ráadásul ide kisebb hangszóró is jutott, nincs magas hang és mély is csak alig.

Leghátul már végképp alig van hely, a 245 literes térfogat igencsak kevés. De legalább van csomagháló, lefogatni azt a pár szatyrot, ami befér. Ha lebillegetjük az üléseket, 1130 litert kapunk. Jó megoldás lehetne, hogy defekt esetén nem kell mindent kipakolni, hiszen a pótkerék kívül, a hátsó kerekek között lapul - de hülye megoldás, hogy pár dolgot mégis ki kell venni, amíg hozzáférünk a leengedésére szolgáló csavarhoz. Így el is koszolódik a pótkerék és turkálni is kell a kárpitok alatt, minden hátrány egy helyen. Szintén nem túl praktikus a színre fújt műanyag egybe-tanksapka, a 206-os újszerűsége itt fog először megkopni egy-két leejtés után.

Adott tehát egy időtálló szépségű, főleg a női szíveket rabul ejtő kis tojás alakú autó. Olyan hibákkal, amik engem halálra idegesítenek, de anyukám észre sem vette őket az elmúlt öt év alatt. És megvásárolható ezzel a remek, korszerű, erős, takarékos motorral. Kéne? Nem kéne?

Értékelés: Jó motor, nem annyira jó autó, nagyon nem jó minőség: 3