Férfiasan nehézkes

Hogy belülről is szemügyre vehessük kedvencünket, több problémát kell leküzdenünk. Az ajtónak két állapota van: 90 fokban nyitva, vagy csukva. Ez még nem is lenne gond, de e két állapot közt nyaktilókat megszégyenítő lendülettel mozog, így jobban tesszük, ha beszállás közben egy pillanatra sem engedjük el. Ellenkező esetben - az oldaldőlés szögétől függően - ki- avagy bevágódik, maradandó sérülést okozva a mellettünk parkoló gépjármű fényezésén, illettve sípcsontunkon.

A második akadály a magas küszöb, mely a gyár szerint 50 cm-es gázlómagasságot biztosít az autónak. Ha utasunk netán miniszoknyában érkezik, udvariasan nyissunk neki ajtót, és szemléljük végig a bekászálódás folyamatát - maradandó vizuális élményekkel leszünk gazdagabbak.

Bejutva ne lepődjünk meg. A gyári üléseket fiatal szerelmesek igényeihez igazították, akik szeretik ölelgetni egymást, lehetőleg minden kanyarban. A nagymami lábtartózsámolya ehhez képest vasmarokkal fogja az ember derekát. Az ölelkezésben a váltóbot sem zavar, mert egészen a műszerfalhoz került, kb. 1,2 méterre a vezetőtől. Ez további családi programot jelent, ugyanis ha nem akarunk minden kapcsolásnál előrehajolni, érdemes megkérnünk az anyósülésen kejfeljancsizó barátnőnket/feleségünket, hogy felszólításunkra mozgassa a váltóbotot. Mi ez, ha nem családi harmónia?

Előrefelé kitekintve magunk előtt láthatjuk a szabvány Lada kormányt. Ha nem gyúrunk két éve bicepszre és nem akarunk égni az asszony előtt, fogjuk vissza vezetési hévünket, és ne tegyünk próbát álló helyzetben történő tekergetésére. Elindulva már más a helyzet, de odáig még nem jutottunk.

Ha be akarjuk helyezni a slusszkulcsot, ámulattal vehetjük észre: valaki ellopta a gyújtáskapcsolót. Egy tapasztalt Lada tulajdonos aztán felhívja figyelmünket gépjárművünk és a Porschék hasonlóságára, a lyuk ugyanis bal kéz felől van. Adjunk egy kis szivatót, a szivató visszajelző lámpáját egy kis nyomógomb kapcsolja, melyet a műanyag markolat nyom(na) meg. De ez legtöbbször politikusainkhoz hasonlóan inkább fordul 90 fokot, mintsem elvégezné a feladatát, így műszerfalunkról az utazás folyamán egy narancssárga lámpa fénye fog mosolyogni ránk.

A gyári specifikációt nézegetve megtudhatjuk, hogy autónkkal nem fogunk gyorshajtási kihágást elkövetni az autópályán, végsebessége még új korában sem haladja meg a 130-at. Legjobban 80-90 körül érzi magát, csakúgy, mint a tulajdonos, ha számolja az átlagfogyasztást. Ha már a szó esett a fogyasztásról, megemlítem, hogy igen iszákos természetű a jószág, városi használatban még jól beállítva sem igen megy 12 liter alá.

Országúton legtöbbször tartható a 10 liter, de ha lemerészkedünk az aszfaltról, könnyedén lecsusszan 16 is. Hiába, keleti (fele)barátaink élmunkás tervezőinek sikerült leküzdeni az állandó négykerékhajtás minden problémáját, és ezt nem átallották a gyakorlatban is bemutatni.

Márpedig, mint tudjuk a benzin vér. A fogyasztási anomáliák megszűnését általában a gázüzemre való átállástól várják a Niva tulajdonosok, de sajnos maradéktalanul ez sem oldja meg a problémát. A légnemű üzemanyagból ugyanis mintegy 20-25 százalékkal többet lélegez be a motor, ráadásul télen az indítózáshoz és bemelegítéshez mindenképpen itatnunk kell.

A közhiedelem úgy tartja, gázüzem során jóval gyengébb a jármű, ezt azonban nyugodt szívvel cáfolhatom. Még egy komolyabb terep is gond nélkül leküzdhető vele, és előnye, hogy jelentősebb jobbra dőlés esetén sem folyik ki a tanksapka mellett, ellentétben a benzinnel.

A 84 ló általában elégségesen végzi a feladatát, főleg, hogy minden fokozat felezhető. Ha rendszeresen tengelyig érő sárban akarunk közlekedni, ajánlott egy rendesebb karburátor beszerzése, amivel nyerhetünk egy kis plusz nyomatékot. Az autó szabad magassága nem különösebben nagy, de a mindennapos off-road (értsd: nem aszfalt) használatra elegendő, terepszögei megfelelőek.

Nedves kalandokba ne nagyon bocsátkozzunk, mert a hűtőventillátor épp az elosztófejre fújja a vizet, így könnyen bemutatót tarthatunk ruhánk vízállóságából a patakból való kigyaloglás során. Élelmesebb felhasználók ezt a problémát orvosolhatják egy 5 ujjú gumikesztyűvel, mely nem éppen egy szépségdíjas megoldás, de tökéletesen alkalmas az említett alkatrész vízhatlanítására és - az elosztósapka gyakori cseréjet figyelembe véve - könnyen is bontható.

A kardán alagút tetején körbenézve a felező és a váltó karja közt egy 3. gombra is figyelmesek lehetünk. Ez a gyárilag szerelt középső differenciálzár kapcsolója. Ne legyünk szívbajosak, egy határozott mozdulattal állítsuk át egyik helyzetből a másikba. Ez a diffizár néhány esetben megoldást nyújt a kerekek kipörgése ellen, de aki igazán biztonságban akarja érezni magát a betonutat elhagyva, az feltétlen szerezzen be még egyet előre vagy hátra. Összegezve: a Niva terepen megállja a helyét, nem nagyon van olyan hely, ahová nem lehet vele eljutni.

Ha beevickélünk a város nem kevésbé off-road jellegű útjaira, mi több, nem átallunk valahol megállni, egyből tapasztalhatjuk, az urbánus használatot jelentősen korlátozza a kormányszervó hiánya. A parkolás felér egy kiadósabb testedzéssel, viszont gond nélkül felállhatunk tetszőleges magasságú járaszegélyre.

Kedvencünk a gyors kanyarokat nem szíveli, a magas oldalfalú gyári kerekek igencsak sodródnak ha nem megfelelően választjuk meg a kanyarsebességet. Hogy orosz jóakaróink mennyire szívükön viselték egészséges életmódunkat, azonnal kiderül, ha egy nehezebb tárgyat próbálunk a csomagtartóba juttatni. A hátsó ajtónak ugyanis csak az üveges része nyitható, így a két mázsás sparheltet még húsz centivel feljebb kell tornásznunk, majd átérve a hátfalon beejtenünk a kocsi hátuljába.

Amennyiben a foci VB-re készülve beszereztük a család új 83cm-es tévéjét, akkor is bátran pötyögjuk telefonunkba a tehertaxi telefonszámát, mert hiába férne el a készülék (feltéve, ha nem próbálunk meg gázzal spórolni, ekkor ugyanis a hátsó ülés mögé kerül a palack, ezzel elfoglalva a csomagtartó legnagyobb részét, így bátran lemondhatunk a nagyobb dolgok szállításáról) a csomagtartóban, sem hátulról, sem oldalról nem fogjuk tudni betenni.

Mindezen hibái ellenére nagyon a szívemhez nőtt a Niva. Férfiasan nehézkes vele a közlekedés, cserébe igénytelen, mint egy öszvér. Megbízhatósága megfelelő, ehhez azonban rendszeresen be kell állítatnunk, és szorgalmasan cserélgetnünk az utángyártott elosztófedeleket. Alkatrészek szempontjából a fenntartása megfizethető, további nagy előnye, hogy a legtöbb szerelő félrészegen is megcsinálja rajta a motorgenerált.