Mercedes Benz A 170CDi Lang Elegance

És persze a Mercedes drága autó. Eddigi tesztjeim során általában elegendő volt a végére tartogatni a véleményt, miszerint az aktuális jószág kicsit drágább, vagy kicsit olcsóbb-e, mint amennyire beltartalma feljogosítaná. A legkisebb Mercinél ez az infó a cikk elejére kívánkozik: a tesztelt 1689 köbcentis Common Rail dízellel ellátott, 3776 mm hosszú autó ára 6.906.800 forint. Az ár természetesen a csillagokat is tartalmazza.

A továbbiakban tehát minden erőmmel eltekintek az ártól, és a kocsira koncentrálok. A legutóbbi (kb. két éves) frissítés eredményeképp a mosolygó fronttal, a kacsintós lámpákkal az A Klasse vidám személyiség, a hűtőmaszkon, a kilincseken és az emblémákon-feliratokon pont elegendő mennyiségű krómmal a komolyanvételhez,.

Már-már sportosságot, dinamizmust sugall az övvonal, mit övvonal, övív egészen egyedi kialakítása az első lökhárítóktól a hátsó ajtón át a tetőig visszakanyarodva. Kicsit olyan a gép, mint egy jetski és egy divatos sportszandál gyermeke. A tesztpéldány ezüstmetálja amolyan semleges karakterbe bugyolálta, amit az abszolút érdektelenség felé taszajtott a téli gumikba szerelt fekete lemezfelni garnitúra. Van persze alu is hozzá, csak az téli álmát alussza. Tudom, hogy merész, de ha az A Klasse az enyém lenne, kipróbálnék egy szegecselt Alessio felnit.

Sajnálatos, de a beltere sem ragadott meg sokkal jobban: én az olasz keréktárcsákhoz már bőrüléseket is rendelnék, a gyári szövet minősége valahol kicsivel a Skoda Fabiáé alatt van. Bocs. Van persze fabetét, meg bőrkormány, meg kiváló csomagtér- és padlóborítás, de könyörgöm: kit érdekel ez, amikor épp belepállunk a létező legolcsóbb műszálba.

További gond, hogy az üléseket nem az én 95 kilómra tervezték: a vékonyabbaknak akár megfelelő oldaltartást is nyújtani képes székek támláián az én hátam sajnos csak a peremen fekszik fel. Méterre pontosan 100 kilométer után kezdtem el érezni a gerincem - gernictámasz pedig nincs. Vigaszt igazán csak a műszerfal végigtapogatásában találunk: ilyen finom és ennyire lágy borítás ebben a kategóriában más autónál elképzelhetetlen.

Hátra beülve viszont azonnal levettem kalapom a beltér tervezője előtt - bár nem kellett volna, van fejtér bőven. Már eleve a beszállás: kb. 85 fokban nyíló ajtók, és nincs sáros küszöb az ajtó spéci kiképzése miatt. Bent Business Class-on utazhatunk, tologatható ülések, teljes értékű fejtámlák, irdatlan lábtér és teljesen sík padló - kis konferenciaterem. Hosszú idők óta az első autó, amelyben egy igazán jót aludtam Debrecen és Pest között. Az A Klasse Langot - az alapváltozatnál 17 centivel hosszabb!) jó szívvel ajánlom tehetős taxisofőröknek.

A csomagtér is egyszerűen feltárható, könnyen kikapható ez-az menet közben. És milyen csomagtér! 390 jól kihasználható liter, ötletesen kitámasztható kalaptartó, puha, mindent elfedő burkolat, két nagy, elzárható tárolódoboz, sík padló, rögzítőgyűrűk és kis kilinccsal nyitható pótkerékrekesz.

De vissza a cockpit-hez. Az első pillantásra túl egyszerű és unalmas fehérrel megvilágított műszerek, kapcsolók és a vezérlőelektronika a teszt alatt egyfelől sok kis kreatív huncutsággal leptek meg. A gyújtás levételével a mutatók eltűnnek a számlapok alatt, a kapcsolók bár reléket kattintgatnak, mégis kétfelé kapcsolhatók ki, illetve be, régi nagyautós érzetet hozva, mind a négy ablakemelő automata, ilyesmi, másfelől egy-két Mercihez méltatlan hiányosságot is felleltem.

Sok ma már elvárható alapfunkció hiányzik: nincs állítható intervallum az ablaktörlésben, a hátsó ablaktörlőt visszajelző, vagy akár egyértelmű kapcsolóállás híján könnyű járva felejteni, a hátsó traktus világítása külön nem kapcsolható. Ezekkel persze együtt lehet élni. Az egyetlen kombinált bajuszkapcsolóra nagy örömmel csodálkoztam rá: ugyanez volt a régi 123-asomban is. Minek is változtatni a jón?