Ha sztrájkolnak a vasutasok, ez is megteszi

Igazi konkurenseit nem is a hasznaltauto.hu-n kell keresni, hanem a BKV jegypénztáraiban, a bicikliüzletekben, a robogókereskedőknél. Egy használható Maruti 800 épp annyiba kerül, mint tizenkét darab havibérlet. Vagy egy jobbfajta kerékpár. Vagy valami szebb napokat látott konténeres robogó. A fenntartása pedig csak marginálisan fájdalmasabb. Viszont.

Négy személy relatíve száraz és temperált utaztatására alkalmas – rövid távon. Ha nagyon, de tényleg nagyon muszáj, autónak is mondható, persze csak ha az ilyen eszközök ultima ratióját nézzük. Én is láttam lengyel vásározót három méter magasan megrakott kispolákkal begördülni a Széna téri vadpiacra a nyolcvanas évek végén. Még Rómában is akadt krakkói rendszámú 126p – nem hinném, hogy a kedvenc városi járművétől elszakadni képtelen lengyel középiskolai tanár repülővel szállította oda. Holmi kispolszkikhoz szokott agy számára pedig a Maruti igazi, klimatizált, bárszekrényes, neonfényes, örömlányos sztreccslimó.

Mivel ma már legfeljebb nyolcvannal látjuk szenvedni másodrendű utakon, nem is gondolnánk, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a Maruti 800 DX abszolút boldogságot jelentett a Trabant-elvonási tünetektől vonagló magyar autósok számára. A Merkur 1988-tól hozta be; akkor parányi, nyugati luxusékszernek tűnt a sivár szociautós kínálatban. És bár tudásához képest nem volt olcsó, kevesen bánták meg, hogy megvették.

Eleinte tehát a Merkur, később a Magyar Suzuki hathatós közreműködésével a Marutik nagyjából 1996-97-ig találták meg a csatornákat a magyar vásárlókhoz. Ám az eleinte drágának tartott nyugati termékből a végére csórók járműve lett, olyanoké, akiknek még Suzuki Swiftre sem telt, ám mindenáron új autóhoz akartak jutni. Pedig a késői példány műszerfalán már volt óra is. Manapság pedig… Egy bevásárlókocsit toló hajléktalannak előbb adják meg az elsőbbséget, mint szegény marutisnak.

Roboghatsz akármennyivel, villoghatsz, dudálhatsz, ha Marutit vezetsz, a gyalogos mindenképpen lelép eléd a járdáról, mert:
a) fel sem merül benne, hogy autó jön;
b) nem hiszi, hogy odaérsz, mire ő komótosan átszeli az úttestet;
c) kontaktlencse nélkül észre sem vesz téged.

Ezt a kocsit még a fekete macska sem méltatja arra, hogy éjszaka átfusson előtte az úton. Az autóstársaktól pedig ne várj kegyelmet – aki 2008-ban Marutival grasszál, felölti a láthatatlanná tevő ködmönt. És retteghetsz, hogy szét ne lapítson valami kamionszerű Toyota Yaris.

Az autószerűtlenség egyéb területeken is elkíséri a Marutit. Akár a régi súly-, akár a mostani teljesítményadós korszakot nézzük, érezhető állami sarc lényegében nem sújtja. A kötelező biztosítása észrevehetetlen. Cascót egyáltalán nem lehet kötni rá. Ha pedig jó, a fogyasztása sem haladja meg egy csiptuningos Yamaha Jogét. És az alkatrészeit közérti áron mérik. Ennél olcsóbban autózni lehetetlen.

Ennyit az általánosságokról, jöjjön a teszt. Bizony, 2008. februárjában még találtunk működőképes, vizsgás Maruti 800-ast. Eredetileg azt hittem, csodás leletre tettem szert a mogyoróbarna (mogyorószürke?) példánnyal, de azóta belenéztem a hasznaltauto.hu-ba a cikk miatt (80 példány eladó, 50-400 ezer forintig), meg az utcán is elkezdtem észrevenni őket, sőt, a Népítéletben is megtaláltam közel félszáz jelenkori és volt Maruti-tulaj véleményét . Annyira tehát nem is kopott ki a típus. Csak, mint mondtam, láthatatlanná vált.

A szóban forgó kocsi jelenleg egy pilisvörösvári család n+1-edik autójaként szolgál, akárcsak manapság a legtöbb hozzá hasonló. 1991-es, néhány évesen, 400 ezer forintért, igen jó állapotban került a flottába, akkor még kizárólag a tanárnő anyuka használta. Az anyuka közben többszörös nagymama lett, a Maruti pedig végigszánkázott a családi hierarchián: először a gyerekek használták, aztán hézagkitöltő pótjárművé vált, mostanában pedig a fűnyíró és a szegélyvágó között lakik a régi ház mellett. Már csak néha lép akcióba, ha autóvákuum keletkezik a családban.

Számomra rejtély, hogyan keltik életre hosszabb állások után. Úgy ültem a kormánya mögé, hogy aznap délelőtt már futott egy kört a nagymama alatt (az ő Fabia Ecóját kölcsönkérte a sógornő, viszont valamivel el kellett ugrani a boltba). Állítólag ilyenkor könnyebben beröffen, mint pihentetés után. Hát…

Volt már sok borzalmas autóm, egyik-másiknál mélypszichológiai ismeretek és idomári képességek kellettek, hogy életre keljenek. Ilyen gonosz szemétládával sosem találkoztam. Rosszabb volt, mint döglött macskát egérfogásra biztatni. Annyit azért tudtam, hogy a nyolcszáz köbcentis, háromhengeres motor karburátoros, tehát kell a szívató.

VAJON HANYADIKBAN MEGY FEL A MARUTI DOBOGÓKŐRE? EGYÁLTALÁN, FELMEGY? LAPOZZANAK, MEGTUDJÁK.