Teszt: Volkswagen Golf V. GTI

Ez részben azért van, mert a belső úgy meg van építve, mintha Magyarország lenne az elsődleges piac, kátyúval, kiálló csatornafedéllel, terepjárós főpolgármesterrel. És a pompás összeszerelési minőség mellé végre jók az anyagok is, a sima Golf V vigasztalanságát nagyon feldobja a néhány díszbetétke itt-ott, és a kiválóan tartó sportülések. Kegyelemdöfés: a pohártartó gravírozott VW-emblémás sörnyitót tartalmaz, ami - amikor nem sört nyit - bármilyen méretű poharat borulásbiztosan rögzít. A praktikum és a humor találkozása egy német autóban annyira megdöbbentett, hogy szégyenemben megettem a videokazettát, amin az 1,4-es Golfon fanyalogtam.

A becsületes sportosság a pazar futómű, a remek motor és a villámgyors váltó mellett a kikapcsolható ESP-ben is megnyilvánul, szemben például a Mégane állandó villanydadájával. Ráadásul az elektronika nem is kapcsolja magát orvul vissza, illetve csak akkor, ha nagyon durva oldalgyorsulást és ABS-t bekapcsolóan durva fékezést érzékel egyszerre, ekkor ugyanis - valószínűleg helyesen - úgy ítél, hogy mi már megtettük a magunkét, ha ő nem ment meg, jön a légzsák. Ha simán csak pörgünk a szakadék felé, de nem fékezünk, nem okvetetlenkedik. Ahogy kell.

És pont ezt a természetes sportautósságot teszi tönkre a világ legjobb váltója. Egy ilyen autóval ugyanis kaland a gyorsan menés, ahol a vezetést magát élvezzük, és ebből a folyamatból az ügyesen végrehajtott gázfröccsös visszaváltás öröme már örökre kimarad. Legalábbis ami a sofőrt illeti, mert persze az automatának mindig sikerül. Ahogy a bélyeggyűjtést is megöli, ha apu hoz egy kocsirakománynyi postatisztát, a váltás öröme is megkopik, ha mindig tökéletes. Ma már a Ferrarik többsége is robotváltós, meg az M5 és M6, de azok legalább rángatnak, csattognak vagy bólogatnak, de a DSG nem, a DSG a tökéletes búvóhely, ami megöli a bújócskát, a hibátlan szisztéma, ami miatt nincs már értelme amőbát játszani. Micsoda szerencse, hogy árulják sima hatsebességes kézivel is, nekem biztos úgy kéne.

Képtelenség belekötni, két teljes értékű autó másfélnek az áráért. Ha kell, automataváltós utazóautó, amiben a világon semmire sincs gondunk, megy magától, néma, kényelmes. Aztán ha megőrülünk, és hajszolni kezdjük, szépen feléled, megfeszül, és rémes tiprásba kezd. Pokolba az ajnározással, de nekem a külső is nagyon tetszik, csak az ajtókat sokallom, a háromajtós kasztni nemcsak sportosabb, de merevebb is, ami mindig jót tesz egy autónak. De azokat a finom kis változtatásokat, amikkel eltávolították külsőre a sima Golftól, azokat én mind megkajálom, nekem ez egy másik autó. A fekete hűtőrács, a felnik, a küszöb, a gyönyörű fényű lámpa, a kis spoiler és a kipufogó tökéletesen adja vissza a GTI karakterét: egy hibátlan, kényelmes, erős, minden célra és mindenkinek használható, tökéletes autó. Fú, megint kimondtam. Nagyon szégyellem magam.