A Golf-osztály partizánja

Manapság szinte minden márka egyértelmű azonosíthatóságra törekszik új modelljei formájának tervezése során. A Citroën aktuális alsó-közepesének ötajtós változata jól érzékelhetően illeszkedik a C3 és a C6 közé. A márkaidentitás megvan, de valahogy mégsem elég karakteres az autó.

Bár a C4 orrán is megjelent az EKG-hullám és a felfrissített C5 lámpájához hasonló világítótest, a forma sok minden lehetne. Ha csavarhúzóval lepattintgatnám az emblémákat, simán be tudnám adni tízből kilenc hároméves hibernációból felélesztett autománnak, hogy amit lát, az az új Focus, az új Corolla, az új Civic, vagy az új Almera.

Hírszerkesztőnk szerint a C6 egy "sodrófával megdolgozott C4". Rendben, de akkor a C4-et úgy kaptuk, hogy a C3-nak adtunk ugyanezzel az eszközzel. A konyhai művelet után a nőiesség, lágyság eltűnt a gömbölyded vonalakból, átadva helyét egyfajta simulékony dinamizmusnak, ha szabad ilyet mondanom. A C4-re valahogy nem igaz az általános elv, hogy minél többet nézem, annál szebb lesz, sosem lesz szép, de határozottan nemcsúnya.

Az egyetlen elem, amit kifejezetten szépnek találtam, a felnik közepe. Egy forgó tárgy közepére helyezésre ennyire alkalmatlan logót nem is lehetett volna szebben elhelyezni egy forgó tárgy közepén, gratula.

A C4 nagyobb, mint elődje, a Xsara. Ez nem is meglepő, modellváltásnál szokás a hizlalás, de én először nem akartam elhinni. Optikailag talán az egyetlen ív alá épített kabin miatt tűnik rövidnek az autó - pedig nem az.

Érdekes módon sem a citroen.hu-n, sem a márkakereskedésekben kirakott műszaki adattáblán nem szerepelnek a C4 méretadatai, pedig nincs rajtuk mit szégyellni. 4260x1773x1458 mm, 2608 mm-es tengelytávval ( ötajtós Xsara: 4188x1705x1405 mm, 2450 mm, ötajtós Golf V: 4204x1759x1485, 2578 mm): emberes méretű autó a kategóriában. (Fura, hogy a háromajtós, a C4 Coupé 14 milliméterrel hosszabb ötajtós testvérénél.) A 320 literes csomagtér már nem nagy dicsőség, de ülésdöntögetéssel 1023 liter ez-az is bezúdítható.

Beszállásnál kellemetlen meglepetéssel fogad a C4: ilyen ocsmány, rezegve csattanó ajtócsapódást utoljára öreg Zastavánkban tapasztaltam. A sokk hamar elmúlt, tesztautónkban jó volt üldögélni. Kényelmesen elfértem, a kormány mögött is, magam mögött is, mindenütt. A vezetőülés és a kormány egyaránt rendkívül széles tartományban állítgatható az összes létező dimenziókban. Akárhogy ültem viszont, az A-oszlop nagyon beletakart a forgalomba. A sötét belvilág kissé ódivatúnak hat, a bajuszkapcsolók is a PSA egyengusztustalanságai, de az ajtók plüssbetétei és a műszerfal tapintási övezetbe eső anyagai kellemetesek.

A feketeséget hatásosan oldja a szélvédő alatt trónoló műszeregység, melyet Karotta kolléga oly érzékletesen lefestett a C4 bemutatója után. Mindig jól látszik rajta, mennyivel megyünk, mennyit mehetünk még maradék üzemanyagunkkal - és lehet rajta árnyjátékot vetíteni is. Ezen kívül még három LCD van az autóban, egy a kétzónás klíma, egy a tűrhető hangzású hifi, egy a fordulatszámmérő kedvéért, ezeket éjszaka, bekapcsolt fényszórók mellett ki is iktathatjuk, hasonlóan a Saabok Night Paneljéhez.

Ha már itt tartunk: a C4 másik újítása az agytól függetlenül forgó kormánykarima. Ami jó is, meg rossz is. Jó, mert lehet nem kerek, hanem hosszúkás, nagyobb felületen tartó légzsákot tenni a közepébe. De rossz, mert nem lehet a küllőket fogva vezetni, amit én hosszú úton nagyon szeretek, ha a vezetéselméleti tankönyvek mást mondanak is. Jó, mert az agyra került gombok, kapcsolók mindig fix helyen vannak. De rossz, mert Citroënék valamiért mégis hüvelykujjra optimalizálták a gombokat. Ráadásul hülye helyre hülye kapcsolókat raktak, eszem megáll, hogy a hangerőállítás két gombbal, a csatornaváltás (nem a keresés!) egy forgatógombbal történik.