Bemutató: Jeep Cherokee 2005

A változtatások nem szúrják ki az ember szemét, de az elődöt és a jelenlegi modellt egymás mellé téve jelentősek. A lökhárító mostantól nem zártszelvényre, inkább két egymásra hegesztett csőre hasonlít, amit a Twin-Tube elnevezés is sugall. Keskenyebb, és már nem oszlik három részre az alatta található légbeömlő szája. Az irányjelző és a ködlámpa is kiköltözött a lökhárítóból, előbbit kicsit feljebb, az első sárvédőív szélére tolták, utóbbi a hűtőrács aljára, a fényszóróktól lejjebb és beljebb került. Az első sárvédők szélesebbek és kevésbé szögletesek a kerékjáratoknál. Hangyányival jobban kitüremkedik az oldalsó küszöb, de ezt tényleg csak a sajtóanyag segítségével lehet észrevenni.

Három különböző kivitelben kapható. A belépőmodell a Sport, amit színrefújt hűtőrácsáról és nem színrefújt lökhárítójáról és sárvédőiről ismerhetünk fel. Óvatos duhajoknak készült, ezt jelzi, hogy csak ehhez a felszereltséghez kapható a 2,4 literes, soros négyhengeres motor, 147 lóerővel és 4000-es fordulatnál 215 Nm-es nyomatékkal. Borzalmas lomha dög lehet, amit az is alátámaszt, hogy a bemutatóra nem hoztak ilyen példányt.

Limited a flancolós felszereltség neve. Krómozott hűtőrács, krómozott oldalsó díszcsík és tetősín, színre fújt lökhárítók és sárvédők, valamint a motorizáltságot jelző szám alatti Limited felirat árulkodik ezen modellek kilétéről. Ez már kapható a 2,8 literes CRD és a 3,7 literes benzinmotorral is. Utolsó ismertetőjele a fényesen csillogó, ötküllős, 16 inches Mechanica alufelni.

Nagy kerek szemei között széles, kiegyenesített homlokú motorháztetővel készül a keményfiúknak célzott verzió, a Renegade. A hűtőrács színre fújva, de a lökhárítók, a krómozott csavarokkal rögzített sárvédőívek és a díszléc fekete műanyagja jelzik: sokat bírok, tessék engem bátran zúzni. A ködlámpák itt a csiga tapógatóihoz hasonlóan a tetőre kerülnek, kívánságra azonban kérhetők a lökhárítóra vagy mindkét helyre is. A hátsó lámpaburát műanyagrács, az autó alját körben elhelyezett csövek óvják, a benzintankot és az első felfüggesztést alsó védőlemez takarja. Feketére festették az ötküllős Icon felniket, és ezüstre a tetősínt. A tervezők macsósító szándéka néhány, terepezés közben valóban hasznos kiegészítőt is eredményezett.

Az új modellen laposabbra csukhatók a hátsó ülések, mint elődjén, az alapban 878 literes csomagtartó így már majdnem két köbméteresre bővíthető. Hasznos kiegészítő a felhajtott ülések mögé beszerelhető négyemeletes polcrendszer. A hátsó fogantyú kis húzásra az ablakot nyitja, a második kattanással az ajtót tárhatjuk szélesre. Nem lenne rossz egy olyan megoldás, amivel a kettő egyszerre záródna be, csukáskor elkerülhetetlen a poros ablak megfogása.

Első nap, Zambia

A reggeli eligazításkor kiderül, hogy egy 2,8-as CRD-t kaptunk automata váltóval, Renegade felszereltséggel. Kezemet a volánra helyezném, de kiderül, hogy a gyarmati örökségnek hála ebben az országban az út rossz oldalán vezetnek az általában Toyotákat irányító sofőrök, így az ideszállított tesztautókban a kormánykereket is rossz oldalra szerelték. Így jártam, de nem baj, legalább lesz idő megszokni a balkézszabályt és a nagy ívben végrehajtott jobbkanyarokat.

Vezetés helyett inkább a beltérre koncentrálok, és lassan elkezdem gyűlölni az amerikai tervezőket. Nem vagyok nagydarab, de a lábaimat máris idétlenül félre kell húznom a hatalmas kardán útjából. A beltér elemeinek dizájnja leginkább együgyűnek mondható. Egyszerű, 80-as évekbeli japán autókat idéző középkonzol, aprócska, vész-vécépapírt, papírzsebkendőt és napkrémet épphogy csak befogadó kesztyűtartó, nem sokkal nagyobb tároló a két ülés közti könyöklő alatt. Előtte még helyet kapott két pohártartó, az ablakemelő gombjai, a váltókar, a négykerék-hajtás kapcsolója és a kézifék. Slussz.

Érdeklődve kacsintgatok a jobboldali ülésre, a műszerfal és a kormánykerék mögött érdekesebbnek tűnik a hely, de társam egyelőre jól elvan a sárga csíkon kívül sétáló, kerékpározó, terményt áruló helyiek kerülgetésével. Hogy levezessem türelmetlenségemet, a cd-ről szóló afrikai zenére leverek egy dobszólót a műszerfal műanyag borításain. Jól szól, mivel az eltérő színek és eltérő felületek eltérő hangszínben és mélységben szólalnak meg ujjaim alatt, kár, hogy egy jól eltalált szinkópát követően a szélvédő tövében húzódó hosszú elem kiugrik a helyéből. Nem csak, hogy nem túl szép, az összeszerelés minősége se példás. Említettem már, hogy a biztonsági öv felső vezetőjéről is leugrott a borítás, amikor megfelelő magasságba állítottam? Az óra még 4 000 km-t se mutatott.

Az első kávészünet után cserélünk. Az első szakaszon annyit fészkelődtem, hogy fel se tűnt, mennyire az autó szélén van az ülés. Elsőre lejjebb állítanám, mint amennyire az elektromos mozgató engedné, a háttámla és az üléslap azonban nagyon jó beosztásúak, kényelmesen ülök, magabiztosan fogom a pofás kormánykereket. Váltani nem kell, kellemesen rálátok a hosszú motorháztetőre és az útra. Innen már sokkal jobb a helyzet. Egyedül az ablakemelővel vannak gondjaim, bár a modellfrissítéskor előbbre, jobban elérhető helyre rakták a kezelőfelületet, mégis mindig az ajtó kapaszkodóján található központi zárat kapcsolgatom. Ezt két nap alatt sem bírom megszokni, nyilván az én hibám.