Azt mondtuk, hogy a forma megítélése magánügy, és majd kiderül, hogy megérik-e az emberiség a befogadására, vagy kilökődik, mint egy disznószív. Erre számítottam a legkevésbé, hogy a BMW harsány győztünk, győztünk kiáltások kíséretében, örömtüzek füstje alatt csendesen visszavonul.
<page name="0"></page>
Vállalati kommunikáció: a kezemben az új 7-es bő százoldalas sajtóanyaga, és sehol, egyetlen ponton sem említi, hogy az emberiség fele szédülten támolygott az autó külsejétől. Azt annál inkább, hogy ennyi hetest még sosem adtak el, állítólag a Bangle-féle dizájn kapóssá tette, mint a cukrot. Nyilván az emberiség másik felének a körében.
Jó három éve a hetes sorozattal nyitott az új dizájniskola, és a sosem látott formavilág legalább akkora gyomros volt, amekkora maga az autó. A konzervatív luxusautó-vásárlók és BMW-fanok java része már azt se nagyon értette, hogy mi a fenéért kell radikálisan eltérni az eddigi irányvonaltól, azt pedig végképp fel nem foghatták, hogy miért kell a reformerséghez mindenképpen csúnyának is lenni.
Azt mondtuk, hogy a forma megítélése magánügy, és majd kiderül, hogy megérik-e az emberiség a befogadására, vagy kilökődik, mint egy disznószív. Erre számítottam a legkevésbé, hogy a BMW harsány győztünk, győztünk kiáltások kíséretében, örömtüzek füstje alatt csendesen visszavonul. A 7-esnek ugyanis nem pusztán a ráncait varrták föl, hanem visszahozták pár évvel a jövőből a jelen felé. Azaz szebb lett. Vagy a fene tudja.
Ha zsűritag lennék egy ufószépségversenyen, fogalmam sem lenne, hogy a nyálkás tapogatók a szebbek, vagy a göcsörtös csápnyúlványok. Így vagyok a az új 7-essel is, egyszerűen nem tudom a formáját hova tenni. Azt biztosan érzem, hogy most kevésbé olyan, mint amilyen volt, de hogy milyen volt korábban, azt nem tudom. Nagy, impozáns, diszharmonikus, erőteljes, darabos. És üvölt róla, hogy nem érdekli a véleményem, sem senki másé. Az veszi meg, akinek nincs szüksége önigazolásra a környezetétől, és nem bánja, ha inkább tisztelik, mint szeretik.
régi, új, régi, új
Ami a konkrétumokat illeti, más az eleje és a vége, szelídebbek a lámpák, kisebb a púp a csomagtartón. Az összhatás kompromisszumkészebb, Bangle szempontból talán megalkuvóbb, de az alapvető személyiségjegyek megmaradtak, kutyából manapság kutyatáp lesz, nem szalonna. Semmivel sem kevésbé domináns dög, de kellemesebb a szemnek.
A belvilágban még ekkora forradalom se volt, nyilván azért, mert az utasteret látva nem hüledeztek a potenciális (és rekordmennyiségű) vevők a szalonban. Jó volt az nagyon, és jó most is. Szép formák, egészen kiváló minőségérzet, rengeteg tér. Az én ízlésemnek kicsit technokrata hangulat, nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a 7-es (szemben a csodálatos 6-ossal) messze inkább az agyra próbál hatni, mint a szívre. A kemény, céltudatos, önérzetes agyra.
Az eladott autók nagyobbik része nyújtott testű Li változat, ezekről fixen tudhatjuk, hogy sofőrös limuzinnak vásárolják. Hátul ennek szellemében majdnem teljes lábnyújtásnyi hely van, alhasat kockásító lábemelést pont lehetne végezni, ha ez érdekelne még bárkit, aki Hetest vesz. Aztán elektromosan állítható a két szélső ülés lapjának és támlájának a dőlésszöge, és van ülésfűtés hátul. A középső támla lehajtható kartámasznak, mögötte akad egy kis fridzsider, pezsgőtartóval. A rövid kasztniban is nagyon kényelmes hátul, persze. A Föld pedig gömbölyű.
Alapos piackutatás mutatta ki, hogy a luxuslimuzin-vevőkör legnyomasztóbb rémképe - a kopaszodás és az aktus közbeni erekcióvesztés után - a másik embert a magunkéhoz hasonló autóban látni. Ez ellen hat a BMW Individual programja, ami lényegében annyit tesz, hogy bármilyen kárpitot, faborítást, külső színt, akármit kérhetünk, legyártják nekünk. Állítólag Karl Lagerfeld a hóna alatt hozta a fát, amit a műszerfalra elképzelt.
A bemutatón kiállított metálfekete, narancs és fekete belsejű 750-es annyira jól nézett ki, hogy attól már a technokrata jelzőt is megvonom, a narancssárga bőr vidámsága feloldotta, még a 3 dvd-monitor robotszaga dacára is. Az individualizált BMW-khez kivilágított feliratú küszöböt, és fél méter átmérőjű krómkereket is vehetünk. Utóbbi fölött ne sikoljunk el iszonyodás nélkül: két ilyen 20 hüvelykes kerék gumistul magasabb, mint anyám.
A Hetes lényege, hogy állítólag ez a legsportosabb limuzin. Olyasmi lehet ez, mint a legszálkásabb izomzatú operaénekesnőnek lenni, nem biztos, hogy jó, de nem is szükségképpen rossz dolog. Érdekes módon az Active Steering, a gyár forradalmi, változó áttételű kormányműve most sem került be, de van helyette Dynamic Drive dőlésgátlós aktív futómű, sok új erős motor, hogyishíjják. Hajtani csak a 367 lóerős 750-est lehetett, halk és nagyon erős, mint egy csomag fehér bors.
Csodás új motorok
A 7-es legfontosabb újdonságai a motorok. Most így fest a kínálat:
730i az olcsójánosoknak
Ultrakönnyű, fojtószelep nélküli alu-magnézium soros 6 hengeres
Max teljesítmény: 258 LE @ 6600/min
Max nyomaték: 300 Nm @ 2500-4000/min
Max sebesség: 244 km/h
Gyorsulás: 7,8 s
Átlagfogyasztás: 10,1 l/100 km
740i
V8, 4000 cm3
Max teljesítmény: 306 LE @ 6300/min
Max nyomaték: 390 Nm @ 3500/min
Max sebesség: 250 km/h
Gyorsulás: 6,8 s
Átlagfogyasztás: 11,2 l/100 km
750i
V8, 4799 cm3
Max teljesítmény: 367 LE @ 6300/min
Max nyomaték: 490 Nm @ 3400/min
Max sebesség: 250 km/h
Gyorsulás: 5,9 s
Átlagfogyasztás: 11,2 l/100 km
760i
V12, 5972 cm3, teljesen változó vezérlés, közvetlen befecskendezés
Max teljesítmény: 445 LE @ 6000/min
Max nyomaték: 600 Nm @ 3950/min
Max sebesség: 250 km/h
Gyorsulás: 5,5 s
Átlagfogyasztás: 13,4 l/100 km
730d érthetetlen lelkivilágú olcsójánosoknak
Soros, 6 hengeres turbódízel
Max teljesítmény: 231 LE @ 4000/min
Max nyomaték: 520 Nm @ 2000-2750/min
Max sebesség: 238 km/h
Gyorsulás: 8,0 s
Átlagfogyasztás: 8,2 l/100 km
745d
V8, irgalmatlan biturbó dízel
Max teljesítmény: 300 LE @ 4000/min
Max nyomaték: 700 Nm @ 1750-2500/min
Max sebesség: 250 km/h
Gyorsulás: 6,8 s
Átlagfogyasztás: 9,5 l/100 km
Vezetni annál jobb, minél nagyobb az út. Autópályán csodás, kényelmes, nem imbolyog, nem ráz, kicsit susog a szél, semmi más. Néma, mint egy leleplezett ügynök. Autóúton minden erény megmarad, és szépen is kanyarodik, pláne a terjedelméhez képest. Szűk, kanyargós szerpentinkén aztán messze a tömege győz, Annus Adrián is nagyon sportos, mégse indul kétszáz gáton. Az biztos, hogy az elektronika nagyon ügyesen úton tartja, mi legalábbis sose estünk le. Háromféle futómű rendelhető: standard, adaptív, és annak továbbfejlesztése, a sport.
Érdekes, hogy a dőlésmentesítést végző aktív stabilizátorok nem is annyira a sportosságot, mint inkább a kényelmet szolgálják: a hátsó, nem az útra figyelő (és feltehetően tulajdonos) utas életét teszi sokkal könnyebbé, hogy a karosszéria nem billen, csak a tényleg tempósabb kanyarban, és akkor se nagyon. És mivel a rendszer a stabilizátorrudat tekergeti, nem a csillapítással játszik, nem lesz tőle rázós a menet. Illetve EDC-C néven a csillapítást is uralja az elektronika, de alaphelyzetben nem kínoz a sportossággal. Jobb is, mert az I-drive-on sportosra állított felfüggesztés mellett hátul ülve nem túl jó érzés átkelni egy fekvőrendőrön. Képzelem egy álló hogy rázhat.
Ezzel megérkeztünk az I-Drive-hoz. A központi vezérlőrendszer az előző Hetesben jelent meg, ahol sikerrel bizonyította, hogy az emberiség igazi ellensége nem a vírus, a napszél, a globalizáció, Kim-Dzsong Il vagy Oszáma, hanem a szoftverfejlesztő (a rossz szoftverfejlesztő). Azóta minden új BMW-sajtóanyag kitér arra, hogy az (állítólag azóta már mindenki által másolt) rendszert tovább tökéletesítették. Mostanra lehet benne valami, mert még úgy sem utáltam, hogy eleve tele voltam mocskos előítéletekkel. A menüpontok topográfiáját kattogássá és akadozássá alakító villanyegér továbbra is lenyűgöző, és mostanra mintha maguk a pontok is értelmesedtek volna.
Hiába az I-Drive, így is épp egy tucat gomb van a fűthető! kormánykeréken magán, 10 állítja a masszírozós! ülést, van négy bajuszkapcsoló, két komplett telefonbillentyűzet, meg a fene tudja mi még. Az ég szerelmére, az elektronika még arra is figyel, hogy a használaton kívüli ablaktörlő ne vetemedjen meg, és időnként kicsit megmozgatja. Lenyűgöző autó, úgy pazar, ahogy van. Sajnos nem érzek iránta semmit. Ez jó hír, én sem korban, sem státuszban nem vagyok a Hetes célközönsége, és ha ilyen butaságokat írok, nem is leszek soha.
Nagy bajban lennék, ha a nagy limuzinok közül kéne választanom: az S-osztály épp kifut, a Lexus LS egy kicsit borzasztó belül, és lassan ki is fut, a Jaguar XJ-t nem próbáltuk, a Phaetonnak még szokom a vezetéknevét, az A8-as önfejű tökélye riaszt, de talán még mindig inkább az kéne. Vagy ez a Hetes. De leginkább egy minden objektív szempont alapján sokkal-sokkal rosszabb, kisebb és olcsóbb Lancia Thesis, amit nem zseniális német koponyák terveztek, hanem inkább szív küldi szívnek, ahogy épp sikerül.
A szerző értékelése 
