Németnek kéne lenni

A zötykölődésnek persze előnye is volt, elégedetten konstatálhattam, hogy a kaszni jó merev, az összeszerelés pedig tökéletes, mert semmi sem csörgött-zörgött-nyiszogott. Tapizni és nézegetni is nagy élvezet ezt az autót, elsőosztályú anyagok és könnyfakasztóan profi dizájn erősítik meg, hogy nem kommersz autóban, hanem BMW-ben ülünk.

A hátsó ülésen viszont már nem igazán jön elő a BMW-feeling, és nem a tágasság az első jelző, ami eszünkbe jut. Pedig a tengelytáv a kategória egyik leghosszabja. A fejtér megfelelő, a lábtér kicsi. Ráadásul nehéz, csaknem lehetetlen feladat csak úgy lazán, elegánsan kipattanni erről a hátsó ülésről. Itt bizony tornázni kell.

A vezető, ő viszont császár az autóban. A BMW dicséri a hosszanti motorelhelyezésből adódó központi pedálelrendezést, (a keresztben elhelyezett motorú autóknál kissé jobbra vannak a pedálok) szerintem ez nem olyan nagy előny. Annál előnyösebb a tág határok közt állítható ülés és kormány, meg a jól eltalált üléshelyzet. A kormány mérete, helye és fogása is olyan, hogy bekötött szemmel is biztosra vehetnénk: BMW-ben vagyunk.

A vezető környezetében egyedül a túlságosan hátra helyezett ablakemelő kapcsolók nem tetszettek, csak kényelmetlenül lefordított kézfejjel lehet a gombokat kezelni. A csomagtartó - elmegy. 330 literes alaphelyzetben, ledöntve 1150-re bővíthető. Ez nagyjából tíz százalékkal kisebb, mint a fronthajtású vetélytársaké. Ahhoz képest viszont, hogy a differenciálművet, tíz darab lengőkart és a súlyelosztás miatt ide kívánkozó akksit is be kellett gyűrni a padlója alá, nem is olyan rossz ez az érték. A rakodóperem magas, nyílása sem túl nagy - itt a dizájn győzött, persze nem véletlenül.

Az akkumulátor esetében viszont a józan ész. Merthogy az 1-esbe épített Big Brother folyamatosan figyeli az akkumulátor töltöttségét, és ha az kritikus szint alá csökken, akkor lekapcsolja az összes fogyasztót. Így - elvileg - soha nem kell bikázni a kocsit, mindig marad annyi szufla az akkumulátorban, hogy megforgassa az indítómotort.

Ha már a különleges megoldásoknál tartunk, érdemes szólni a hátsó lámpáról. A féklámpa kétfokozatú, gyengébb fékezésnél egy, erősebbnél két piros felület világít. Aztán ha a hátsó lámpa valamelyik izzója kiég, a mellette levő időszakosan átveszi a funkcióját, amíg a kiégett égőt ki nem cserélik. Így a tolatólámpa beugorhat az index helyett, igazi német munkaszervezés, nincs lustálkodás.

Fények szempontjából egyébként is jól volt eleresztve a tesztautó. Az extraként rendelhető "Lichtpaket" leglátványosabb eleme a kékesfehér LED-ekkel operáló kilincsvilágítás. Katt a távirányítóra, és az ajtó nyitásával egyidejűleg selymes kékes fény világítja meg a kilincsekből az ajtó környékét, olyan az autó, mint E.T, űrhajója földreszálláskor.

Csakhogy ezt nem sugárhajtómű hajtja, hanem dízelmotor. Méghozzá a legjobbak közé való. Már alacsony fordulaton úgy spurizik a gázpedál lenyomására, mint a vadászkutya, akinek hajítófát dobtak. A zaja elhanyagolható, még autópálya tempónál is normál hangon lehet beszélgetni a kocsiban, kipróbáltuk. Nekünk nyolc litert fogyasztott átlagban, kizárólag városban és autópályán használva.

Brutális nyomatékának és rugalmasságának köszönhetően kapcsolgatni keveset kell, bár a halálpontos hat fokozatú váltóval ez egyáltalán nem terhes feladat. Kell is egy kis felhőtlen öröm, mert az árlista láttán elfelhősödik a 120d-aspiráns arca. Már a legolcsóbb változata is 6.973.000 forintba kerül, és ebben még nincs klíma és audio berendezés, van viszont (egyebek közt) DSC menetstabilizáló, nyomógombos motorindítás, elektromos hátsó ablak vagy éppen fedélzeti számítógép. Az extralista szerint nem kell túlságosan csapongó fantázia ahhoz, hogy tízmillió forint fölé hajtsuk a - mégiscsak alsó középkategóriás - kocsi árát, viszont még nyolc nappal az összeszerelés megkezdése előtt is lehet változtatni a kocsi színén és felszereltségén.

Furcsa autó. Lenyűgöző a motorja, a vezethetősége, a minősége és a külleme. Másfelől itt, ennyiért, ezzel a sportfutóművel és a szűkre szabott hátsó traktussal csak szerelemből lehet mellette dönteni, mert a józan ész ellene szól. Nem csoda, hogy Magyarországon nincs tele vele az utca. Ez az autó máshol, más körülmények között van otthon, ahhoz, hogy igazán lehessen élvezni, egy másik országban kellene élni.
Nincs mese: Ein deutscher müsste man sein.