Szenvtelen szolgáló

A fék megdöbbentően jó, remélhetőleg nem csak a tesztautóé. Nem akar bekapni kis tempónál, nagy sebességről hirtelen lassítva is igen soká szól bele az ABS. A futómű fő baja, hogy valamiért azt hiszik a nagyobb autók gyártói, ebből úgysem fogy elég a római birodalom egykori keleti provinciáiban. Ahol az útállapotok nem sokkal jobbak a kétezer évvel ezelőttieknél. Így aztán túl kemény csillapítással és túl nagy felnikre húzott lapos gumikkal szomorítják az életünket.

Gondoltam, hogy beszélek egy kicsit a dizájnról. Az újról, mert ugye a friss dízelmotort ebbe az úgymond frissített kaszniba tették. Sajnos nem találtam szavakat. És nem az ámulat miatt. Attól tartok, az érzelem Toyotáéknál tiltólistán van. Azonnali elbocsátás jár a kiejtéséért vagy leírásáért (nem lehetetlen, hogy a puszta gondolatért is). Csak így lehet, mivel tökéletesen mellőzik. Kívül-belül egyaránt. Így aztán hiábavaló a gusztusos bőrkárpit, mit sem érnek a normális anyagok: arra a korszakra utalnak, amikor a japánok még a mai dél-koreaiak szintjén szóltak bele a világ gépjárműiparába.

Jó feltűnésmentes, aligha irigykednének a kisnyugdíjas szomszédaim. Különösen így van ez, mivel utcán én még nem láttam sötétszürkén vagy mélykéken kívül mást. Egy-egy fekete, ezüst vagy sötétzöld becsúszik, de hogy bordó vagy pasztellszínű létezne, arra nincs bizonyíték. Miért gyártanának, ha nincs rá igény? Vagy miért vennék, ha nem gyártanak olyat?

Az autó tágas, beleértve a csomagtartót is. Mostanában törzsvendége vagyok a barkácsáruházaknak, ezt is megbuggyantottam egyszer-kétszer. A lengőzsanér problémájával korábban nem találkoztam, itt viszont át kellett rendezni a csomagokat a mélyen benyúló alkatrész kedvéért. Amíg az átpakoláson tanakodtam, észrevettem a hátsó szélvédő alól kikandikáló szigetelésdarabot. Szinte szégyenlősen fordultam el, még én éreztem kínosan magam. Hisz' ez egy Toyota.

Tehát tágas, a lábtér feltétlenül, elöl-hátul egyaránt. A vezetőülést azonban egy hét alatt sem sikerült kényelmesre állítanom, pedig finom szervomotorok álltak a rendelkezésemre. Elzsibbadtak a combjaim, méghozzá a túl kemény párnázás miatt. Ugyanerre panaszkodott az egyik kollégám is, aki szűk két órácskára csatlakozott hozzám. Nekem nem kéne drága csomag kemény bőrkárpittal. Pedig odavagyok a vajszínért.

Erről jut az eszembe az ár. Avensist új kétliteres dízellel 5,82 millióért kapható. Plusz egy százas a metálfény. Nézzünk körül a hasonlóan unalmas autókat kínáló konkurencia háza táján. Ford Mondeo négyajtós 2,0D 115 lóerővel, a legkisebb felszereltséggel 5,79, a 130 lóerős hatsebességest már eggyel drágább csomaggal és 6,36 millióért vesztegetik. Volkswagen Passat legközelebbi dízele a kétliteres PD TDI, az ugyan 140 lóerős, de hatmillió-hétszázezernél indul. Megnéztem, a régi 1,9-es, 105 LE teljesítménnyel sem nyerő, 6,23 milliós árával. A Renault Lagunát az utolsó változatáig nem soroltam volna ebbe a kategóriába, de szerencsétlenül buta arcával már mérhető a fentiekhez. Kár, hogy az 1,9 dCi (130 LE) Expression 6 505 000 Ft. Kihagyhatatlan az efféle összevetésből az Opel Vectra. Bizony, a 120 lóerőre hangolt Fiat-dízeles verzióért durván egy százassal kérnek többet, mint az Avensisért. Nekem A Honda Accord sem különb, mások szerint igen, legalábbis az egymillióval drágább 2,2 dízel árcédulája szerint.

Vagyis a Toyota Avensis olcsóbb, mint a többiek. Ez igen mértéktartó árazásról tanúskodik. Ha ezek közül lehetne választanom, megvenném. Legfeljebb vásárolnék hozzá egy éves BKV-bérletet is.