Kívül szép, belül szürke, mi az?

Nem megy rosszul; ha sikerül túljutni az elindulás nehézségein (a kétliteres VW dízel talán a legszerencsétlenebb az összes mai dízelmotor közül az alapjárat közeli tartományban), a száznegyven nyomatékos dízellovacska könnyedén szaladgál az Avenger bő másfél tonnájával. A futómű se nem igazán kényelmes, se nem igazán sportos, de a független hátsó felfüggesztéssel mindig kellően stabil.

Mi visz rá valakit, hogy megvegye? A kereskedés, ahonnan az autót kaptuk kölcsön – köszönjük! –, szólt, hogy ha akarok, beszéljek bátran egy újdonsült tulajjal a tapasztalatairól. Fel is hívtam a bordó Avenger gazdáját, és megkérdeztem: ó, mondd, miért?

Mert meglátta a tréleren, amikor meghozták a kereskedésbe, és tudta, hogy neki ilyen kell. Igen, szerinte is kifejezetten ocsmány belül, és igen, ő is le szokott fulladni vele néha, de szereti. Három hét alatt beletett nyolcezer kilométert, és nagyon bevált a kocsi. Keveset eszik, szépen tép a sztrádán, és megvan benne az a kellemes munkaautó-tulajdonság, hogy ütjük-vágjuk, nem sajnáljuk.

Ráadásul az övé nem SE, mint a mi fekete tesztautónk, hanem SXT. A szürke fröccsöntött műszerfal ridegségét nagyban enyhítik a bőrbetétes, fűthető ülések (a sofőré elektromosan állítható), a színes központi kijelző, és még sokan mások. Az SXT kívül is látványosabb 17 colos alukerekeivel.

És hát ennyiért? Jó hogy megérte!

A hazai vezérképviselet hat és fél millió forintért kínálja az SE felszereltségű modellt, hétért a félbőrüléses, belül jóval igényesebb SXT-t. Ennyiért az autó elég drága, közel hasonló Mondeót adnak az áráért. A kicsit kisebb és hivatalosan nem is egyértelműen középkategóriás, ám Magyarországon többnyire elegáns céges limuzinként vásárolt, flottaautóként igen kedvelt Octavia pedig jóval olcsóbb. Ugyanazzal a kétliteres dízellel, ami az Avengerben is ketyegett, bő hat és fél millió forintba kerül a jól felszerelt Elegance. Picivel hétmillió alatt már DSG váltóval is ideadják a 140 lovas dízel Skodát, szintén Elegance-ként.

No de ha azt mondom, 5,3 millió az SE, 5,9 millió az SXT? Hoppá, bő egymillióval olcsóbb, mint a hivatalos listaár? Bizony, csak nem a vezérképviselethez, hanem egy független kereskedőhöz kell menni érte (mi is egy ilyen cégtől kaptuk a tesztautót). Azért így már eltűnődik az ember, hogy nem kellene-e mégis a lehengerlő külsejű Dodge-ot választani a flottás favoritokkal szemben. Szürke belső ide, kemény műanyagok oda, csak azt mondhatom, amit a bordó Avenger tulaja: Ennyiért? Jó, hogy megéri.