Barátságosan fensőséges

Hála a kizárólag mérgeskígyó-farmon     betöltött fejőnői munkaviszony, vagy a napi TotalCaros autós újságírás gyakorlása során elsajátítható, emberfelettivé gyorsult reflexeknek és tökéletes izommunka-koordinációnak egyazon ösztönös cselekvéssel rántottam jobbra a kormányt, tapostam bele a fékbe és húztam le az ablakot, hogy már üvölthessem is le a KRESZT kreatívan értelmező közlekedőpartnerem fejét. De az emancipált ifjú hölgy megelőzött és belemondta az arcomba, mit képzelek, hogy merek kilencvennel bekanyarodni?! Nincs itt helye annak, hogy végül milyen szavakkal, kifejezésekkel adtam tudtára*, miszerint a; fizikailag lehetetlen kilencvennel jobbra bekanyarodni egy derékszögű, szűk kereszteződésben, b; ellenben az egyirányú utcát hogyan is kell használni c; mekkora értékű autót tört majdnem pozdorjává A történet tanulsága inkább az, hogy az ingolstadti luxuslimuzin immár nem veszélyes, rosszindulatú, gonosz cápa, hanem olyan joviális, ártalmatlan közlekedési eszköz, aminek még vert helyzetből is bátran beszólhatunk. És szerintem így van ez jól. *Szerkesztőségünk tudomása szerint a szerző hülye majomnak nevezte a hölgyet, amitől szerkesztőségünk ezúton határolódik el és kér érte elnézést. Szerkesztőségünk egy részének álláspontja szerint a hülye majom még enyhe kifejezés, nem is annyira az egyirányúba fordítva hajtás miatt, hanem mert még neki állt feljebb.

A forgalmi által hülyén sötétszürkének titulált színben sokkal emberközelibb az autó megjelenése, mint fekete, hideg, sznob társaié. Alig venni észre, hogy csaknem ötméteres, 580 literes puttonyt viselő autót nézegetünk: csak azt látjuk, hogy szép. A mélyre húzott krómtrapéz a hűtőrács körül, az Audi új egységes frontja a hamarosan érkező új A4-esen agresszívnek hat, az A6-on inkább csak szép és barátságos. Bizony mondom néktek, ez a rövidebb párhuzamos oldalán álló trapéz lesz olyan erős fajtajelleg, mint a Merci csillaga, vagy a BMW veséi.

Oldalról nem sokat változott az autó, megmaradt az olyan-mint-egy-Passat-csak-Audi sziluett, viszont a far, az sokkal jobb lett. A régi A6-ot emlékeim szerint valahogy úgy hirdette óriásplakátjain a cég, hogy " vannak az unalmas limuznok és van az A6", a szlogen mellett pedig egy A6-popsi volt látható. Az új modell hátulján is megvan a sárhányót a lökhárítótól elválasztó sajátos ív, de az újjátervezett lámpák és az őket összekötő krómléc sokkal komolyabb és harmonikusabb befejezést ad az autónak.

A beltér, hát az végképp nélkülöz minden ridegséget. A Skoda Fabiától a Seat Toledón át a nagy Audikig a VW AG szinte összes modellére jellemző, hogy az autók rendelhetők fekete-króm technokrata és könnyed, szürkés-bézses, meleg, emberi belsővel. Tesztautónk is ez utóbbival, egy világos, tágas, barátságos nappali szobára emlékeztető kabinnal hívogatott magába. Általában nem szeretem a fabetétet, de itt gyönyörű és hiteles az intarzia, általában nem rajongok a sok krómért, de itt még a kezelőgombok szélére felvitt recés krómgyűrű is tetszett, általában nem nagyon vagyok odáig a bőrülésért, de az A6 alcantara-betétes fotelei lenyűgözőek.

Az egyetlen minőségi kifogást a kardánalagútról leváló borítólappal szemben emelhetem. Illetve emelhetném, hiszen a plasztiklap alól előkígyózó vezeték világossá tette, hogy nem a gyári technológiai fegyelmezetlenséget, hanem az Audikhoz mindenképp ajánlott műholdas lopásvédelmi rendszer beszerelőjét kell kárhoztatnom. Szintén az ő sara a műszerfal bal szélén, a kárpit és a műszeregység közé bepréselt ronda LED. Aki ilyet tesz egy szép autóval, kívánom, szereljen élete végéig napi tizenhat órában Powasonic magnókat Daewoo Ticókba.

És nem egyszerűen a jó minőség és a remek anyagok miatt olyan jó elüldögélni egy A6-osban. Számtalan sajátosság, egyedi kis rafinéria igyekszik megkülönböztetni a felső-közép Audit a többi autótól. A slusszkulcsot a műszerfal közepébe kell dugnunk és az indítózást automatika végzi; a kéziféket a választókar mellett elhelyezett billenőkapcsoló-szerű izével húzhatjuk-ereszthetjük, a kormány agyán pedig a hűtőmaszk trapéza és krómkerete köszön vissza.

Régen mindig azt mondtuk, van a Mercedes, ami kényelmes, van a BMW, ami sportos, és a kettő kompromisszuma, az Audi. Ez az autó azonban már nem kicsit BMW-s, kicsit Mercedeses - hanem nagyon Audis. Van persze egy csomó olyan luxusfelszerelés, amit nem lehet egyértelműen márkához kötni, egyszerűen csak mindenki elvárja egy német felső-közép limuzintól. Ülésszellőztetés, gyári telefon a könyöklőben, teljesen elszeparált vezető- és utasoldali klímaszabályzás, automata ablaktörlő, estébé, estébé, az A6-ból nem hiányzott semmi.

Tesztautónk krómtrapéza és négy karikája mögött a nagyobbik, a kissé nagyképű 3.2 jelzés ellenére csak 3123 köbcentis V6-os benzinmotor kucorgott. A látvány megkapó: a (természetesen) teleszkópos motorháztető alatt egy napjainkban oly' szokatlan pucér motor szégyentelenkedik. A vörös gyújtáskábelek, a látványosan kígyózó csövek és vezetékek már-már arra utalnak, hogy olasz származású designer férkőzött a német mérnökcsapatba.

Ráadásul belül is elég jól megspékelték ravaszságokkal ezt a hathengerest. FSI-motor, tehát az Audi közvetlen befecskendezéses technikáját reszelték a hengerfejbe. A DOHC-vezérlés szívószelep-vezértengelyét folyamatosan állítja a Siemens motorvezérlő elektronika, a szívócső hossza is két fokozatban változtatható. A kifinomult motor 255 lóerőt produkál 6500-as fordulaton, csúcsnyomatéka 330 Nm 3250-nél.

Az erő elég a 250-es végsebességre és a 7,1 másodperces 0-ról 100 km/h-ra gyorsulásra. Akárcsak korábban az A3-ban ügyködő FSI, az A6-os motorja is meglepett bennünket fogyasztásával - csak épp ellenkező előjellel. Tíz liter száz kilométerre? Ez még jobbára autópályán zavartalanul suhanva is szép eredmény. Különösen állandó összkerékhajtással.