Megvolt: Nissan X-Trail 2.0 dCi XTronic Tekna 4x4 - 2017.

Az autó, ami ott sincs – jutott eszembe az X-Trailről, ugyanis ez volt az a kocsi a nagy SUV összehasonlítón, ami annyira nem hagyott mély nyomot senkiben, hogy kicsúszott a rendszerből, elfelejtettük leforgatni. Ettől még persze lehet jó autó, hiszen valamiféle bugit többnyire csak a sznob újságírók keresnek az autóban, aki használati tárgyként venné az X-Trailt, annak több, mint elég. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy X-Trail borzasztó jellegtelen, kívül-belül egyaránt. Ha csak úgy elvillan a forgalomban, meg sem lehet különböztetni, de állóhelyzetben sem árt egy méterrúd, nehogy leqashqaiozzuk. Egy nagy Nissan, nincs hova ragozni.

Pedig az előző generáció tökös volt, bizonyos szögekből volt annyira macsó jelenség, mint egy Land Cruiser vagy egy G osztály. Onnantól, hogy megkapta az egyen-Nissan SUV-dizájnt, nagyjából annyira kapja fel rá az ember a fejét, mint a legújabb Halálos iramban-filmre.

Ráadásul odabent bekapcsol az időgép, és visszavisz a 2000-es évek közepe-végére, amikor utoljára frissnek számított a beltér. Ez még nem lenne baj, ha következetes lenne a stílus, mert a szem előtt lévő kapcsolók, felületek modern benyomást keltenek, aztán az ember szeme az ülésfűtés kapcsolóira téved, amik még a kilencvenes évekből maradtak itt. Ugyanez igaz a kormányoszloptól balra elszórt gombokra, két generációval ezelőttről, egyszerűen nem illenek oda. A fényes szénszálat imitáló betétek a zongoralakkal fokozzák a káoszt, és nem is néznek ki jól.

Úgy voltam vele, hogy ha nem cél a huligánkodás, egy kétliteres turbódízel minden autóba elég, az Audi Q7 és az S osztályos Merci ligáját nem számítva. A számok itt is biztatóak, 175 lóerő és 380 newtonméter, aminek 1670 kilónyi autóval kell megküzdenie. A motor még valószínűleg támogatná is a kulturált mozgást, de a váltó olyan, mintha vas helyett híg takony kötné össze a motort a kerekekkel. Fokazatmentes CVT váltó, mint a robogókban, amit úgy hangoltak, hogy az NEDC-ciklust teljesítse, vagyis alkalmatlan a közlekedésre. Ez még nem feltétlen lenne probléma, hiszen erősebb motorral még a priusos bégetést is megússzuk, de programozása botrányos.

A motor már kisebb gázra is olyan hangot ad, mint a Jurassic Park gyomorrontásos triceratopsza, pedig nem pörög fel annyira, de a hanggal valahogy nem jön meg a teljesítmény. Elmaszatolódik az erő, egy rendes előzéshez érdemes manuális üzemmódba húzni az előválasztót, mert ilyenkor egy fix fokozatot imitál a váltó, és olyan, mintha lenne kapcsolat a motor és a kerekek közt. Három napig közlekedtem vele a városban, minden gyorsítást tragédiának megélve, 9 liter körüli fogyasztással. Aztán megtaláltam az ECO gombot.

Mintha tudatosan dugták volna el a kormányoszlop és az ajtó közé, jó mélyre, a már emlegetett régi-Swift kapcsolók közé, nehogy véletlen használjuk. Mert ha kikapcsoljuk a spórolást, másik autóba ülünk át, a váltó magára talál, nem vált bele indokolatlanul a kanyarokba, és mivel rövidebb ideig tart a gyorsítás, kevesebb erőt maszatol el, az autó halad, a fogyasztás pedig csökken. Egy dolgot nem értek: az autó alapjáraton ráz. Ismert helyzet, begurulunk a piroshoz, de nem vesszük ki D-ből, mert minek, de amint megáll az autó, olyan, mintha kézi váltós lenne, behúzott kézifékkel engednénk fel a kuplungot, és remeg a kaszni, de úgy, hogy a dolgok elmosódnak a középső visszapillantóban. Utoljára a szívódízel hármas Golfom csinált ilyet, hidegen.

És az X-Trail fogyaszt. Sokat. A városi 8,5-9 liter még az ECO-terror alól való felszabadulás előtt jött ki. Országúton, kínosan figyelve a diagramokat, 80-ra belőtt tempomattal, egy szedált lajhárt megszégyenítő gyorsításokkal sikerült 7-7,5 liter közti értékeket kihozni, ami még mindig elég sok. 6 liter alá akkor tudtam nyomni, amikor este 11-kor, Zalahalápról elgurultam vele Tapolcára, 40-es csúcssebességgel. Azt vártam, autópályán lesz elemében, de nem: 130-nál 9 liter közeli értékek jöttek ki. Amikor a tempomatot 150-re állítottam, már 10 liter felett állt meg a számláló. Egy rokont látogattunk meg a szlovén határ mentén, akinek egy dízel Mercedes GL 350-ese van, meg is lepődött, hogy a háromliteres dízel Mercije ugyanannyit eszik, mint a Nissan. Egy modern turbódízellel még egy X-Trail méretű autónak is minimum eggyel kevesebb litert kéne fogyasztania, útviszonyoktól függetlenül.

Még a start-stop rendszert is bekapcsolva hagytam, értékes deciket megspórolva, ez viszont minden következetességet mellőzve működik: a lámpánál leáll, de ha mondjuk előrébb megyek öt centit, majd ismét megállok, már nem hajlandó lekapcsolni. Ugyanez igaz a radarokra, teljesen indokolatlan módon képesek abbahagyni és elkezdeni a sípolást. A csomagtérajtó lelki világát sem sikerült megérteni, hol csak a távirányító gombját hosszan nyomva nyitott, hol csak a beltérből, hol pedig sehogy sem hajlandó beengedni.

Az autó legtöbb problémája a szerencsétlen motor-váltó konfigurációból adódott, viszont emlékeztem, mentem már X-Traillel, és szerettem. Két éve tavasszal a Nissan elvitt minket Innsbruckba kipróbálni egy bobot, és akkor volt alkalmam kétszer 300 kilométert lenyomni egy 1,6-os dízel X-Trailben, abban hatsebességes kézi váltó volt. Nem volt drámai különbség a menésben, igaz, a gyengébb motorral 170 körül ért véget a móka, de mégis, miért akarna bárki egy ekkora batárral száguldozni? Ja, és a vegyes fogyasztása 7,5 literre jött ki. Ha valakinek szüksége van a nagy motorra, vegye, de manuális váltót ikszeljen mellé, nem csak a fogyasztás esik vele vissza, vezetni is jobb vele. Pedig szeretem az automatát, másfél tonna feletti autót nem is vennék mással. 

Ez az autó nagy motorral, összkerékkel, a legmagasabb, Tekna felszereltséggel 11,8 millió forint. Ha ragaszkodunk a fullextrához, de elhagyjuk ezt a motor-váltó kettőst, meg a legtöbbször felesleges összkerékhajtást, akkor már 9,5 millióért hazavihetjük az 1,6-os, 130 loerős dízelt. Tekintve, hogy mennyivel frissebb a SUV-mezőny, még ez sem éri meg igazán, de egy nagyságrendekkel józanabb választás, mint a kétliteres. És még a remegés sem kerget őrületbe benne.