Škoda Superb Combi L&K 2.0 TSI DSG 4x4 - 2015.

Legyen szó politikusról vagy vállalatvezetőről, kicsit furcsa, hogy takarékosságról meg hatékonyságról papol, miközben egy Q7-esben feszít. Az saját életemből véve a példát, egy Németországból érkezett válságmenedzser adta elő, hogy még mielőtt elkezdett volna bármi munkát, megvette a létező legdrágább Octaviát, és csak utána jöhetett az emberek kirugdalása. Nem mintha ez bármit számított volna a népszerűségében, de a céges kultúra miatt nem lehetett egy ugyanannyiba kerülő Audiban, de még Volkswagenben sem dölyfösködni.

Ezt az iskolát viszi tökélyre a Superb, amely még nagyobb, a kombi meg még kombibb, a 280 lóerős TSI motor pedig tán a legerősebb, amit valaha Škodába szereltek. Még a korábbi 3,6-os V6-osnál is erősebb 20 lóval, azaz 280 lovas, csakis összkerékhajtással adják, gondolom, amúgy állandóan füstölne az első kerék, amikor a 675 kilónyi maximális terhével meg kéne indulnia.

Az életben még sokkolóbb a Superb mérete. Már két generációval korábban is hatalmas volt a hátsó lábtere, de ennek akkora, hogy bármelyik kínai párttitkár megnyalja a tíz ujját. Ott valamiért szeretik ezt a hatalmas lábteret, mivel a párturaknál és az állami cégek vezéreinél amúgy is sofőr vezet, kész szerencse, hogy mi is megkapjuk ezt Európában. Az ilyen limók nélkülözhetetlen tartozéka az utasülés állítógombja olyan helyen, hogy a hátsó sorból is el lehessen érni, nincs ez máshogy a Superbben sem.

Visszatérve a giga-lábtérhez, kicsit olyan ez a Superb, mint a sportoló, aki egyetlen izomcsoportra gyúr. Az előző generáció tényleg aránytalan volt, a mostani viszont annak ellenére szinte kecses, hogy még nyolc centit csaptak a tengelytávjához, igaz, az egész autó szélesebb is bő 4 centivel. Egy biztos, elég jók az arányai, bár én kicsit sajnálom, hogy a Škoda autói ennyire egyenarcúak lettek, korábban jobban különböztek. De azt is el kell ismernem, hogy nagyon kevés olyan autó van, aminek igazán jól áll a fekete, és ez a Laurin&Klement elképesztően jól mutat így, a lakkfekete maszkkal, amin csak vékony krómcsíkok vannak.

Belül a Superb amúgy a méretein kívül nem sok meglepetéssel szolgál, teljesen konvencionális. Kormánykerék-műszer-műszerfal, nagyjából ennyi, semmiféle extra ötlet, hacsak nem tekintjük annak a gyújtáskapcsoló helyére telepített startgombot, de ez eléggé value for money stílusú megoldás. Bár a felszín más, az elrendezés nagyon hasonlít az előző Passatéhoz. Viszont nem kényszerítik döntésre a vezetőt, hogy érintőképernyőt vagy gombokat akar kezelni: megkapja mindkettőt, és kész, a legfontosabb funkciók mindkét módszerrel elérhetők. Igaz, a menürendszerben olyan elképesztő finomhangolásokra is van mód, hogy milyen hangerővel és hangszínnel (!) szóljon az első és a hátsó parkolóradar, ami ritkaság.

Amivel a Superb meg szeretné különböztetni magát, ezek az egyszerű, de nagyszerű ötletek: az italtartó spéci alja, hogy az ásványvizes üveg kupakját egy kézzel is le tudjuk csavarni; az ajtókba rejtett esernyők; a kivehető, zseblámpaként is használható csomagtérvilágítás, vagy épp a tablettartó a fejtámlán, minden kisgyerekes út nélkülözhetetlen kelléke.

Gondolom, azt nem kell részleteznem, mekkora a tér, viszont hátul lehetne hosszabb az ülések lapja. Az elsők nagyon kényelmesek, már ha az ember a kemény tömésű székeket kedveli, viszont elég fura szögben áll a kormányoszlop: ha mélyen ültem, beszálláskor már útban volt.

A másik szédítő térélmény a csomagtartónál éri az embert: 660 liter. Inkább hosszú és mély, mint széles. Az egész 1950 literesre bővíthető, ami már kisfurgon-méret, szinte feleslegesen nagy. Itt persze szintén van ötletbörze, akasztók, csomagtérből dönthető üléstámlák, 12 voltos csatlakozók, és persze a lökhárító alá rúgással nyitható csomagtérajtó.

A Superbben az ember úgy érzi, van itt valami gyanús, mintha a dolgok kicsit vékonyabbak lennének, mint mondjuk egy Passatban, talán a külső kilincsek sem olyan finoman mozognak, a műszerek grafikája nagyon egyszerű, az ajtók puffanása sem annyira germánosan tökéletes, mint egy Audin, de ez csak gyanú marad. A VW-csoportban már nagyon rég megtanulták adagolni a technológiát és a minőséget, és ha nem áll közvetlenül egy A6-os a Škoda mellett, az ember csak megvonja a vállát: ugyan már, a célnak bőven megfelel.

Hát a 280 lóerős TSI motor is megfelel a célnak, ha az az ember célja, hogy 5,8 alatt menjen százzal egy összkerekes, 1600 kilós kombival. Mert ezt gond nélkül tudja. Tény, hogy menni nagyon megy ez is, nyilván nem adja a hathengeres élményt, de ez ellen zajszigeteléssel védekeztek. Amikor a motor nagyon nekiveselkedik, kifelé surrog és fütyül, mert dolgozik a turbó, mint az állat, de bentről ebből semmit sem érzékel a vezető, csak annyit, hogy az autó kicsit megemeli az orrát, és hasít.

A DSG-váltó nem rossz, de normál módban kicsit lustább az ideálisnál – sport módban mutatja meg, hogy tud, ha akar, de ilyenkor elég magasan tartja a fordulatot. Kézi váltáshoz egyénként nem adnak váltófüleket a kormányra, csak a karral lehet gangolni. Valamiért nem szerettem a motorleállító rendszert, mindig volt egy gondolatnyi késése, ezért gyakran kikapcsoltam. A sávtartó automatikával együtt, ami állandóan belekormányoz, ha nem pont a sáv kellős közepén megy az ember, ez kanyarban kifejezetten irritáló.

Az összkerékhajtás száraz úton észrevétlenül működik, a szokásos Haldex-elv szerint: akkor tűnne igazán fel, mennyire észrevétlenül dolgozik, ha nem lenne. Mert akkor füstölne a két első kerék, és a kormányt cibálná a fronthajtás. Így viszont csak a nyugalom van.

Mindezzel együtt gyors, de nem kifejezetten sportos batár a Superb Combi, pedig még üzemmód-állítója is van, ami a kormányzást, a váltót, a villanyszervót, de még az intelligens xenonlámpa működését is áthangolja. Sportosban kiválóan gyorsak a váltások, de a motor állandóan pörög, a futómű meg már zötyögős, komfort üzemmódban viszont a hullámos magyar utakon bólogat a hosszú bódé, mint egy hintaló. Ha az ember ügyes, egészen jó egyedi beállítást rittyenthet magának, én a normál rugózást és a sportos kormányzást találtam jó kombónak – persze ezek a fícsörök csak a L&K felszereltséghez járnak alapból.

A lovak etetése más kérdés; ha van egy motor, amely lenyom 350 newtonmétert 1700 -5600/perces fordulat között, attól én semmiképp sem várnék 8 liter alatti átlagot. A valóság viszont az, hogy hidegindítás után nyugis tempóban az első három kilométeren 15-16 liter körüli az átlagfogyasztás, akkor is, ha egyenletes 50-70 a tempó, kevés megállással, és csak 10 kilométer után értem el a 11 literes átlagot. Szóval csodára ne számítson senki, pláne ne 7,2 literes átlagra: a tesztautó hosszú távú memóriája inkább a dupláját mutatta.

Elég egyértelmű, hogy nem ez a 280 lovas benzines turbó lesz a legfontosabb motor a választékban, hanem a kétliteres TDI-k, még a 150 lovas változat is elégnek tűnik a kocsihoz. A TSI persze csendes, meg bivalyerős, de ehhez már tényleg végtelenített benzinkártya kell. Igaz, a 12,7 milliós alapárú, pár extrával mondjuk inkább 13 milliós autónál ez sem akkora gond, felszereltségi csomagként a Laurin&Klement tényleg bomba árú, ha a tényleg prémiumautókkal hasonlítjuk össze. De nyilván ezt nem taxizáshoz találták ki, arra ott vannak a 7-8 milliós, népi változatok, kis TDI-vel.

Jó autó-e a Superb? Innen nézve nem kell jobb, pláne nagyobb. Az a legszimpatikusabb benne, hogy nem próbálják prémiumautóként eladni (mint a Ford a Mondeo Vignalét), mert egyszerűen nem az: ma már a kommersz VW-néptechnika is ennyire jó. Talán kicsit földhözragadt szempontok mentén tervezték, de ez néha nagyon jól esik: ugyanennyi pénzért hol fér ennyi cucc, extra és lóerő egy 3-as kombi BMW-be? Na ugye.