Teszt: Nissan Juke Acenta 1.2 DIG-T 2WD - 2015.

Eredetileg az volt az ötlet, hogy csinálnak egy kisebb bohócterepjárót, ami belül kábé akkora, mint egy Micra. Ettől jó nagy az orr, kissé aránytalan folytatással, de ha már ilyen, legalább kitaláltak neki egy lökött formát. Most, hogy megfészliftelték, alaposan tanulmányoztam a korábbi verziót, hogy lássam, mi a különbség. Nagy változás nem történt. Eljátszottak a lökhárítókkal, légbeömlőkkel, a hátsó lámpa meg kapott egy kis füstöt a tetejére. Tudják, ezek azok a változások, amik alapján a nepper tíz év múlva is megmondja majd az évjáratot, de más észre sem veszi.

Nem merem állítani, hogy tetszik a Juke formája, mert ugyanolyan idétlen, mint volt. Talán megszoktam már, nem fáj. Viszont most van még újdonság, hogy a sok egyforma Juke még se legyen annyira egyforma: mindenféle designcsomagokat kínálnak hozzá. Amikor először közelítettem a kocsihoz a parkolóban, az hittem, elcserélték a tükröt a szerelősoron, azért fehér a kék autón. Aztán kiderült, hogy ez nem bug, hanem feature: az első kerek lámpák kerete, a lökhárítók alján a díszcsík is selyemfehér. Hát most ilyesmikkel lehet szórakozni, van hozzá online konfigurátor, klassz kombinációkat készíthet bárki.

A Juke a hivatalos álláspont szerint egy SUV, egy kisautó és egy sportkupé keveréke, utóbbira csupán az utal, hogy a hátsó kilincset elrejtették az ablak sarkába, és picit lejt a tető. A kisautóság ott érzékelhető, hogy kifejezetten szűk a hátsó tér, egy Fabia már tágasabb nála – ez tényleg egy magasított Micra. Mivel az ajtónyílás is rövid, fel lehet készülni, hogy még a gyerekek is mindent kénytelenek összerugdosni, amikor ki- és beszállnak. A SUV-ságból az alapmodell nem sokat tartalmaz, mivel sima fronthajtásos, de legalább magas az alja, és nem akad fel a legvadregényesebb járdaszegélyeken sem.

A fronthajtás tette egyébként lehetővé, hogy varázsoljanak bele picivel több csomagtartót, mivel egy vér egyszerű csatolt lengőkaros hátsó futóműnek nem kell sok hely. Végre meg is csinálták, mert nem mindegy, hogy 250 vagy 350 liter a csomagtartó: 350 már Golf-kategória, ma már ez kiskocsiban is kevés.

Jópofaság ide vagy oda, ettől függetlenül a Juke bele erősen műanyagos, főleg a hátsó szekció, ahol a kemény, egybeöntött ajtópanel már haszongépjármű-szint. Elöl is csak a puha, textil könyöklő menti meg a helyzetet. A műszerfal sem különb, de itt elviszi a balhét a középkonzol, amely mind a mai napig páratlan trükköt tud: vagy klímavezérlő, vagy járműdinamika-központ lesz, megváltozik a gombok felirata, de még a színe is. Ha nem láttam volna a saját szememmel, hogy ilyen van, nem hinném el. A helyzetet a belső térbe megvásárolható színes betétek is enyhítik, némi felárért (65 ezer Ft).

A modell újdonsága a Renault választékából átemelt, 1,2 literes turbómotor, ami itt 115 lóerős; ezt 4,47 milliótól lehet megvenni legolcsóbban, közepes felszereltséggel, digitklímával. Az árlistán is látszik, hogy ezek az új fejlesztésű, közvetlen befecskendezéses turbós motorkák rohadtul nem olcsók, mert ugyanez az autó a régi, szívó egyhatossal közel 450 ezerrel olcsóbb. A felszereltségbéli különbségek miatt lehetetlen az összehasonlítás, de szerintem a különbség javát így is az új motor adja.

Amivel egyébként nincs sok baj. Már a lényegesen tágasabb Qashqai-jal is elbírt, naná, hogy egy Juke nem gond a számára. Az egyetlen igazi kellemetlenség a picike erőhiány, amit 20-30 km/óra között érez az ember, kettes fokozatban: ez tipikusan az a szitu, amikor már sajnáljuk egyesbe visszalökni a váltót, a kettes meg sok. De ezzel együtt lehet élni, ha bekalkulálja az ember a kis késedelmet. 115 ló a pont elég kategória, és mivel turbós, már pályán sem fullad ki. Igaz, kicsit vicces ugyanaz a karakter, mint amit úgy 15 éve csak 250 lovas gépekben talált meg az ember, most meg itt van ugyanez, kicsiben. Még a lefúvószelep halk pisszenését is meg lehet hallani, mikor elvesszük a gázt, de ez így is csak 115 ló. Nem a belső sáv királya, de bőven jobb, mint egy szánalmas alapmotor.

Mi jár még ehhez a motorhoz? Hát egy egészen jó, hatgangos váltó, továbbá egészen normális fogyasztás. Városban 7,5 liter volt a maximum, amit evett, országúti üzemben ez 6-6,5 közé is lement, autópályán 130-cal viszont 8-9 liter között ugrálnak a számok a fedélzeti számítógépen. A sportos-gazdaságos és normál módok között csak akkor tűnik fel fogyasztáskülönbség, amikor más tempóval is vezet az ember, ellenben sport módban már egészen vehemensen reagál az iciri-piciri motor. De összességében inkább normál üzemmódot használtam. Vicces, hogy van nyomatékgörbe meg keresztgyorsulás is a lenti monitoron, ami jópofa geg, de egy idő után nem nézegeti az ember. A motorhoz stop-start rendszer is jár, ez vagy kétszer nem indította el időben a motort, amikor startolni kellett volna, az ilyet nem szeretem, szóval inkább kikapcsoltam.

Bevallom, korábban nem mentem Juke-kal, de még így alapmotoros-fronthajtásos kivitelben is maximálisan megértem, aki ezt veszi, és nem egy kiskocsit. Ezt ugyanis nagyon jó vezetni, a kormánynak nincs középen döglött zónája. Ha lassan megyünk, könnyed, ha gyorsan, akkor meg pontos visszajelzést ad és meglepően agilis a kormányzás. Normális a rugózása, nem zötyög feleslegesen, bár érezni, hogy ez főleg a lágyabb első rugók érdeme, hátul kicsit feszesebb. A kanyarokat mégis egész jól veszi, pedig elég magas építésű, ha viszont rossz íven megyünk, erősen alulkormányzott lesz. Azaz túrni fogja az orrát, és szépen visszalassul a vezető tudásának megfelelő szintre, bár szerintem részben a kenődősebb téli gumik miatt jelentkezett határozottabban ez a viselkedés.

És még egy apróság: a Juke egészen meglepően csendes, a motornak egyenletes haladáskor szinte nincs hangja. A legtöbb esetben a színes betétes 18-as kerekek surrogását lehet hallani alulról, de a szépségért meg kell szenvedni. Egyébként a turbós Juke alapból is 17-es felniket kap, ami rohadt csábítóan néz ki a felszereltségi listán, de ezek a gumiméretek már közel sem olyan olcsók, mint egy kisautónál.

Sok bajom nem volt a Juke-kal, és akármennyire is műanyag belülről, megkedveltem. Az ilyen SUV-szerűségek világában nehéz ezt észérvekkel alátámasztani, pláne amióta létezik a Duster, amit 3-600 ezerrel olcsóbban meg lehet kapni ugyanezzel a motorral. De az élet nemcsak erről szól, a Juke-ot kifejezetten jó vezetni, csendes és egyedi. Aki megveszi, nyilván észreveszi, hogy mit tud és mit nem: hát hátul felnőtt embereket szállítani nem nagyon. De van, akinek erre nincs is szüksége. Meg unalomra sem.