Teszt: Rolls Royce Wraith – 2014.

Hát... nézegetem ezt a szép Phantomot például, komárnói rendszámmal szállítja a Scorpions-sleppet az Orbán Viktor emlékkoncertre, próbálom is elterelni a szót, de Frank kegyetlen. Hogy de tényleg, mi a véleményem? Klaus Meine sapkája, az elég meredek, nem? Ja igen, a Wraith... Hogy is mondjam, ahhoz képest, ahogy a Phantom hat éve lenyűgözött, meg ahogy a Bentley Mulsanne három éve győzött meg, hogy jóval több, mint négykerekű pénzeszsák, ezek fényében tehát a Wraith egy kicsit, valami rejtélyes módon, de vékony. Kevésbé nem evilági, mint a Phatom, pedig erős, csendes, csicsás és néhol vicces, pont ahogy egy Rollstól várnánk.

Frank azt mondja, igen, ezt már hallotta újságírótól, és szerinte az okozza a parajelenséget, hogy derült égből rögtön a Wraith-t próbáljuk, ami kupéként sportosabb, tehát közelebb van a normális autók univerzumához. Na, ettől a pillanattól, illetve érvtől kezdve már csak bólogattam, hogy aztán a 110 milliós autók univerzumának peremén felvegyem a hiperűrsebességet, és visszaüljek a Gresham előtt hagyott, nagyjából 90 ezer forint forgalmi értékű robogómra.

Mi a Rolls-Royce Wraith? Egy német gyártású acél-műanyag karosszéria, amit áthajóznak az Egyesült Királyságba, hogy ott beleépítsenek egy német gyártású alumínium motort. Meg persze a sallang, hiszen a bőrdíványt, meg a fabetéteket hadd nevezzem már sallangnak egy autóban, az isten szerelmére. Amúgy sem hiszem, hogy a 2010-ben bemutatott Ghost akkora szám lenne, hiszen majdnem harminc centivel rövidebb a tengelytávja, és a BMW gyakorlatilag a jobban felszerelt S-Mercedesek ellen nyitott vele egy újabb frontot. A Wraith pedig a Ghost kupéja.

Egyébként miért van az, hogy egy német luxusautóért senki sem adna százmillió forintot? Az autóiparban hagyományosan rengeteg pénzt költenek piackutatásra. Ha a BMW inkább vesz meg egy márkát, mint hogy a saját emblémáját pozicionálja feljebb, annak oka van. A vásárlók valószínűleg nem gondolkoznak. Autókon legalábbis nem sokat, hiszen ha van rá százmilliójuk, az nyilván nem úgy keletkezett, hogy autókról ábrándoztak. Hanem vállalatot irányítottak, márkaimidzset építettek, kockázatos, nagy felelősséget jelentő döntések százait hozták. Hogyan reagál a dél-európai ingatlanpiac a palagáz-lelőhelyek felfutására? Betonkoszorúba öntsem a konkurens oligarchát, vagy marassam szét savval?

A Rolls tehát működik, a Phantommal a BMW óriási sikerrel definiálta újra az autóipar klasszikusát. Az ennyire luxus autók formája pedig, ahogy mostanra felfogtam, nem változik hatévente, mint a normális autóké. A Wraith 11 évvel később is híven követi a Phantom formanyelvét, de annyira, hogy én sem szúrnám ki a forgalomban új modellként. Onnan lehet felismerni, hogy a szűkre húzott szeme alatt nincs bibircsók-lámpa, és a hűtőrács (Pantheon grille) is alacsonyabb, tovább távolítva a Rollst a klasszikus, katedrális jellegű formától. A Wraith böszme nagy, kupé létére is majdnem 5,3 méter. Élőben kicsit eláll tőle a lélegzet, és a formája sem akar sokkal többet mutatni, mint hangsúlyozni a méretét. Ezt is viszonylag ismeretlen dizájnerre bízták, és erről is nyugodtan lehet műholdról részletfotókat készíteni.