Megvolt: Ford Fiesta Powershift 1.6 Titanium - 2013.

Fiesta, mulatozás, hát mit mulatozunk mi itten, kérem? Pár nap után megértettem, tényleg költözik némi vidámság az ember szívébe, amikor autózik egy jót vele. Rendben, evidenciákat puffogtatunk, amikor azt mondjuk: a Ford-futóművek zseniálisak, de tényleg. Én a BMW-futóműveseket tanulmányi útra küldeném hozzájuk, valahogy így kell elsőkerekes platformon szórakoztató, kényelmes és ugyanakkor agilis futóművet hangolni. Felejtsék el a Minit, ez jobban kanyarodik és puhábban rugózik.

Persze ronda. Szerintem. Nincs ezzel mindenki így, de nekem ezt a bambán tágra nyitott pofát egy ilyen kicsi autón nem veszi be a gyomrom. Ez Aston-Martinokra való, nem egy olcsó Fordra. Martin Smith, a Ford európai dizájnfőnöke szerint ez sikkes és modern, biztos igaza van, csak valaki magyarázza már meg, miért kell minden autónak (még egy Fiestának is) olyan gonosz, agresszív pofát rajzolni, mint Skeletornak a He-man-ből. Miért nem lehet csak egyszerűen aranyos, vagy kedves.

A hosszú orr a gyalogosvédelem miatt kell, úgy látszik, lassan meg kell szoknunk, hogy az utakat ellepik a szimatoló gnómok, lám, még a Mercedesnek is meggyűlt a baja a hosszú ormánnyal, alig tudták elmaszkolni. A Fiestánál nem is akarták, sőt, jól kihangsúlyozták a két számmal angyobb autóhoz tartozó arcot két irgalmatlanul nagy lámpatesttel, melyek éjszaka fotonágyúként is funkcionálnak. Ha már ilyen lett, legalább világítson jól!

Be kellett ismernem – letagadni nem is lehetne – hogy a vezetési élmény terén nem csak a szigorúan vett konkurenciát (Rio, Punto, Corsa) utasítja maga mögé, hanem a sokkal drágább, prémium – vagy annak szánt – típusokat is. Talán csak a DS3 mérhető hozzá, pedig ez egy alapváltozat, nem a Fiesta ST.

Közvetlen és élénken reagál a kormány minden apró mozdulatára, nincs billegési hajlama hirtelen irányváltásoknál sem. Egy tonna alatti önsúlyának jótékony hatása érződik ilyenkor, és ha azt gondolnák, azért könnyű, mert kicsi, akkor tévednek. Öt centi híján négy méter. Elég helyet ad négy felnőttnek, hogy elfogadható kényelemben sikítsanak végig egy-egy csikorgós kis szerpentint.

Ha már dicsérjük a futóművet, mindenképpen jegyezzük meg, hogy a Fordéknál Powershiftnek hívott, duplakuplungos automata mindent megtesz a móka elrontásának érdekében. Talán csak a Fiat/Alfa TCT-szerkezete működik hektikusabban. Gurulásból azonnal megindulni nem tud, egy röpke pillanatig mintha megerősítést várna tőlünk ahhoz, hogy visszaváltson kettőt, akkor aztán üvölteni kezd a Mária Teréziára még emlékező szívó 1.6-os. Utóbbit a Ford a gyengébb vásárlóerejű (értsd. szegény) piacokon megtartja a Fiestában. Magyarországon is, hiszen a magyar Fiesta-vásárló nem három évre vesz autót, az ezres, EcoBoost-háromhengeres turbóban és olajban futó vezérműszíjában pedig nem bízik, még akkor sem, ha az lett az Év Motorja.

Szóval a váltó vacak, teljesen mindegy, hogy sport vagy komfort üzemmódban használjuk, könnyen össze lehet zavarni. Azonban ha csak nyugodtan, lassan, finoman gurulunk, nincs baja. Csak épp ez a kis autó mindent csinálna, csak ezt nem. A világ legkreténebb manuális üzemmódváltó gombjait is a Ford szállítja, ilyen erővel inkább ne lett volna. Ezt a váltófajtát egyelőre csak ehhez az ezerhatos szívómotorhoz lehet rendelni, de inkább ne tegyék, jobb a békesség és a kuplungolás.

A motor ugyan öreg, de meg kell hagyni, hogy jól mozgatja a könnyű autót. Százharmincig meglepően gyors, azon felül aztán érezhetően tikkad, és a fogyasztása is megugrik, de egyáltalán nem tűnik archaikusnak ebben a közegben. A kipufogó hangja is remek, teljesen úgy szól, mint egy jól beállított, régi, karburátoros Fiat. Mondjuk annyit is fogyaszt.

A felszereltségi szintet tekintve jól állt a kis autó, a Titanium szinte a legmagasabb: hét légzsák, temérdek hárombetűs, életmentő kütyü (ESP, EBA és a többiek), 3,5-es LCD kijelző több, mint kétszázezerért, apró, vékony, nem túl sikkes vagy fiatalos grafikával. Bőrkormány, bőr váltógomb, négy elektromos ablak és a Ford Sync médialejátszó, a MyKey fícsör, mellyel kiélhetjük domináns hajlamainkat gyermekeinken (végsebesség-korlátozás, övbekötés utáni indíthatóság, maximális zenei hangerő) és helyenként gyatra összeszerelési minőség. A könyöklő kétrészes, olyan lépcsővel és illesztési hézaggal, amilyet a Hondánál harminc éve nem láttak, az ajtózseb sorjás, a középkonzol ide-oda mocorog, modern és high-tech a beltér, de sajnálom, nem a minőség szó az első, ami beugrik róla.

Ettől függetlenül a Fiesta jó autó, csak más váltó és kevesebbet fogyasztó motor kell hozzá. Megfelelően tágas, remek futóművel és 3,3 milliós alapárral. Tesztautónk 4,8 milliója sok érte, az olcsóbb változatok azonban jó eséllyel árasztják majd el a világot.