Nemzetközi bemutató: BMW 3GT - 2013.

A világ sokat változott az elmúlt tizenöt évben, de hogy mit hol kell keresni egy hármas BMW-ben, azt akár alaptörvénybe is iktathatnák. Jó érzés, hogy nem hoz nehéz helyzetbe az autód az ismerkedéskor. A pillanatnyi fogyasztásmérő helye és jellege semmit nem változott, leszámítva, hogy már nem analóg. Apró, de tűéles képet adó kijelzőn mutatja, mennyit eszik éppen az autó, és azt is, hogy visszatermel-e valamit kiguruláskor az elektromos rendszerbe. A navigációs adatokat a két óra közé is kiírja. A sötétben sem alszanak el a nem használt felületek, feketén világít az egész. A központi kijelző viszont kikapcsolható. A gyerekek nem ébrednek fel.

Az idő szép, és végre egyedül ülsz be. Nincs meleg, de az ablakokat lent hagyod. Így minden bejut a lényegből. Már a próbahétvégén eldöntötted, hogy akár lemondások árán is kitartasz az eredeti elképzelésed mellett. A 185 lóerős, négyhengeres dízel helyett a négymillióval drágább 335i-t választod, kerül amibe kerül. Minden egyes gázadás egy újabb megerősítés: tökéletes döntés volt. A motor hamar bemelegszik. A a Sport és ECO-mód közti választógombot azonnal megtalálod, a nyolcas automataváltó karja mellett. Padlógáz.

Hööööööööörrrrrrrr, majd váltás és pssszt. Tizedmásodpercek alatt. A pssszt csak leengedett ablaknál hallható, többi mindig. Milyen lenne ez 320d-ben? Utazóautónak talán tökéletes, autópályán magabiztos, és simán hét alatt tartható a fogyasztása. Te viszont nem csak utazni akarsz és nem zavar, ha tizenháromig szökik az átlag. A négyhengeres bezakatol az utastérbe, amíg nem elég nagy a szélzaj. Amikor pedig leállítja a start-stop, finoman megrántja a GT orrát. Egy BMW ne legyen dízel, és legyen legalább hat hengere, győzködöd magad. A 335i ezt a világvallást hirdeti. Micsoda szerencse, hogy nem tíz év múlva leszel vásárlóképes. A motor kétturbós, háromszáz lóerő fölött, a nyomaték négyszáz newtonméter, már ezerkétszáz fordulattól. A másfél tonnát csak röpteti és kikacagja. Nem lehet ráunni.

Nézed, ahogy a fordulatszámmérő mutatója simán lendül hétezerig váltás előtt. A csuklódon megadóan elfordul a TAG Heuer. A másodpercmutató hatot ugrik, de te csak az utat nézed. Már százzal mész, hátul lassan kiemelkedik a stabilizáló szárny a csomagtér ajtajából. A középső tükör hamiskás mosolyodat veri vissza. Élvezed az előadást, játszol.

Ami történik, nem rémisztő, mégis elgondolkozol, milyen lehet az M3-as, ha már ez is ekkora dolgokra képes. Már százötvennél jársz, és jön egy kanyar. A fékben sem csalódsz, úgy fogy a tempó, mintha motoron ülnél. Előtted a head up display figyelmeztet a sebességtúllépésre, de nem vagy befolyásolható: csak gyorsulni akarsz és kanyarodni, még, még, még és még. Ezért is kapcsoltad ki már az elején a női hangot a számítógépen. EfficientDynamics? Nem ezért adtál ki ennyi pénzt egy autóra.

Magadra húzod a kormányt, és jöhetnek az újabb fordulók. Előzni kell? Bárkit kikerülsz. Sport Próban vagy, a kerekek gyakran elforognak, majd újra megtapadnak. Tökéletes foglalat neked az autó. Vissza Sport módba. Az engedékeny menetstabilizáló rendszer segít keresztbe rakni a GT-t, de teljesen nem pördülsz meg soha. Ezt is egyedül csináltad? Tudod, hogy nem egészen. Segít az elektronikus differenciálzár, és persze a hidegvéredből is marad még valamennyi. Az ilyesmihez neked nem kell lezárt pálya és élhetetlen hipersport autó.

A tizenöt jól elköltött millióra gondolsz, és arra, hogy most igazán révbe értél. Ura vagy a helyzetnek, uralod az életedet. Mélyeket szippantasz a beáramló gumiszagból. Ugyan ki másnak járna olyan családi autó, amellyel néha kiengedheti a gőzt, ha nem neked? Kiszállsz, és a motor pattogását hallgatod a garázsban. Tökéletes pillanat, de sajnos utána rögtön felébredsz.