Összehasonlító: OG Mini Döbbenet Edition vs. NG Mini One

Mitől harap egy ős-Mini?

Aki ismeri a BMC A-series motorját, amely a régi Mini egyik alappillérének számít, tudja, hogy nem könnyű felhergelni. Az még hagyján, hogy a váltó a motor olajteknőjében lakik és osztozik vele a kenőanyagon, de a hengerfej sem hétköznapi: négyhengeres létére két lyukon szívja a levegőt és hármon át köpi ki a kipufogógázt. Féloldalas listát kaptunk az intézkedésekről, amelyektől elvileg 110 lóerő teljesítményre képes ez az autótörténeti dinoszaurusz, és igen mérgesen fújtat. Vigyázat, innen csak érvényes nörd-igazolvánnyal engedélyezett a továbbolvasás.

Pőre mechanika, szívderítő látvány

A kiindulási pont egy 1275 köbcentis blokk volt, amit 1293-ra fúrtak fel. AE Hepolite dugattyúkra fűzték a spéci Goetze gyűrűket, a gázcserét pedig 35 mm-es szívó-, illetve 31,7 mm-es kipufogószelepek könnyítik meg. Tuningmotor-viszonylatban vicces számokról beszélünk, érződik, hogy komoly erőfeszítéseket igényel minden plusz dekanewtonméter. A 280/290 fokos ralis vezérműtengely egy 1,5-es áttételű himbasort mozgat, ehhez már nagyon kell a dupla szeleprugó és a bronz szelepvezetők, amelyek a kitágított csatornás hengerfejben nem csak dísznek vannak. A kompresszióviszony kb. 11:1 – egy ilyen őslénynél ez már elég pikáns.

Nem egy egyszerű szerkezet, de veterán szinten egyáltalán nem drága hozzá semmi

A motorba befelé egy bővített HIF 44-es karburátoron keresztül igyekszik bejutni a levegő, kifelé pedig az 1965-ös monte-carlói gyári autó kipufogójának másolatán át távoznak az égéstermékek egy úgynevezett Megaphone rendszeren át. A gyújtás természetesen elektronikus, a hőháztartást pedig nagyobb hűtő és olajhűtő tartja kordában, sikerrel. Egyenes fogazású a komplett váltó, FIA-homológ áttételekkel, a kuplung pedig az AP Racing ralis tárcsája.

Aki idáig eljutott az olvasásban, talán érdekli, hogy a fékeket egy Mk1-es Fiestából emelték át, némi átalakítás után, hogy beférjen a 10”-os felnik alá. A bukócső FIA-homológ, a futómű állítható, minden korhűnek tűnik, csak egy rajtszám kéne, és indulhatnánk ralizni. De látszik, hogy Pintér László, a tulaj, ennél jobban szereti a gépet, ő rakta össze – minden kör után odasomfordál a motortérhez, letörölgeti az üzemszerű olajpárát, talán néhány biztató szót is suttog a négyhengereshez. Nekem meg az oldalam bökdösi, ha nem verek oda a fekete új Mininek, örök harag.