Nissan Qashqai 1.6 dCi - 2012.

Nem vagyok az ilyen fajta méretcsökkentősdi elvakult híve. Van, ahol sikerül egy kisebb motorral kiváltani egy nagyobbat, és van, amikor csak papíron. Bár az új fejlesztésű Renault dízelnek a nyomatéka pont annyi, mint a régebbi kétliteresé, 320 Nm. A kis motor ráadásul alacsonyabb fordulaton adja le a legnagyobb nyomatékát, cserébe előbb fullad ki. Ebből adódik, hogy ha nyomatékban nem, teljesítményben már adódik különbség. Nem is kicsi: az új motor 130, a régebbi nagy 150 lovas. Ez pedig húsz ló, akárhogy is nézzük.

Mégsem esnék abba a hibába, hogy a régi dízelt szarozni kezdjem, mert jó volt. Sőt, nagyon jó. A vicc az, hogy pont egy dízel Laguna II-vel mentem el egy ilyen tesztautóért, és elbeszélgettünk a taxissal a Renault dízeleiről. Az ő 1,9-ese egy kalap hajítófát sem ér, ezenkívül a gatyája is ráment a javítására. Ellenben a kétliteres nemcsak megbízható, hanem tartós is, mondta a személyszállító iparos, akinek elhiszem. Az 1,9-esek 400 ezer kilométernél többet semmiképp sem bírnak, és utána mehetnek a kukába. A kétliteresekből már vannak olyan példányok, amelyek elmentek hatszázezret hiba nélkül.

Ez után a kétliteres dízel Qashqaijal elmentünk Svájcba, lenyomtunk Vályi Pistával egy Genf oda-visszát ugyanezzel a motorral, és rohadtul megszerettük. Csendes volt, nem vibrált, rugalmasan vette a gázt, jól ment, és a teljes út átlaga 6,8-6,9 l/100 km volt.

Ha ennyire jó ez a motor, akkor miért paterolják ki? Persze, megint a CO2.

Az új motor ugyanis papíron extrém takarékos. Ez óriási előny azokban az országokban, ahol ez alapján kell adózni, pláne céges flották esetében. Nálunk mindebből a 20 lóerőnyi előny marad a teljesítményadóban.

Hogy hiányzott-e a húsz ló amúgy? Nem igazán. A motorzsugorítást egyedül az veszi majd észre, aki kizárólag padlógázon hajlandó közlekedni, mert így pici késedelem érezhető, amikor az ember nagyon alacsony fordulatszámnál tiporja le a gázpedált. Ezt leszámítva ugyanolyan kellemes karakter. Sőt, gyakorlatilag ugyanúgy is gyorsul, a 10,3-as nullaszáz kifejezetten jó érték. Igaz, a tesztautót nem nehezítette el a 4x4-es rendszer, de még azzal együtt is képes 11 másodpercen belül megfutni a százat. Ezek az adatok pedig hajszálra egyeznek a kétliteres motoréval.

A sors pont úgy hozta, hogy ismét egy hosszabb autópályázás lett a tesztből, és a 130 ló elégnek bizonyult ott is, igaz, a megnövekedett traffipaxveszély miatt kábé úgy is autóztam, mint azt Svájcban vagy Ausztriában tettük: főleg tempomattal. A váltókarhoz nem kellett nyúlni, hogy visszakapcsoljak, csak amikor megálltunk pihenni. Az új motor olyan csendes is, mint a régi, talán annak kicsivel mélyebb tónusú volt a hangja, ezért az még megnyugtatóbbnak tűnt, de ez is pont elég jó.

Már csak azért is, mert lényegesen kevesebbet fogyasztott: a számítógép 6,1-et mutatott, de a tankolás alapján sem volt több 6,3-nál. Azaz a különbség masszív fél liter az új motor javára, úgy, hogy amikor országúti szakaszon használtam, az átlag lement 5,8-ra. Budapesten egyébként 7,5 volt a maximum – ez nyilván nem szentírás, erősen függ az ácsorgás és a dugók mennyiségétől. Az új motor mindenesetre gyanúsan jó hatásfokúnak tűnik, mert gyakorlatilag ugyanolyan légellenállás és tömeg mellett tudott ennyit spórolni a másikhoz képest.