Használtteszt: Infiniti FX 45 2004

Visszatérve a Murano és az FX viszonyához: sok közük nincs egymáshoz. A Muranót egy elsőkerék-hajtásos platformra építették, keresztmotorral, míg az FX-et egy hátsókerekes-hosszmotoros típuscsalád technikájából faragták. Ugyanabból, amiből a Nissan Skyline/Infiniti G kupé és limuzin, sőt, a 350Z is készült. Ez azért nem rossz, ugye?

Ennek megfelelően az FX sem terepjáró, hanem inkább magas személyautó. Jó magas, amit a gigantikus kerekeinek is köszönhet, nem csak a futómű megemelésének. Fényképről csak azért nem tűnik nagynak, mert azt hisszük, a kerekei akkorák, amekkora kerekeket egy hétköznapi ember szokott látni. Hát ezek nem akkorák: a felni 20-as, a gumi pedig rajta 265/50-es.

Mellesleg jó hosszú, ezen belül is hosszú orrú. Az orrban kell a hely a hosszában beépített, V8-as motornak, igaz, Amerika olcsójánosainak árulták 3,5 literes V6-ossal is, FX35 néven, szimpla hátsókerekes kivitelben. Az aktuális szériában (2008 óta) már a mostani Z 3,7 literes motorja az alap, noha maga az autó nem változott gyökeresen. Ja, és a V8-as már ötliteres, FX50 néven.

Életemben nem ültem még Infinitiben, ezért is örültem, amikor rábukkantunk egy FX-re a Bécsi  Autóparknál. Nekem ugyanis tetszik ez a fura bakancsformájú, drabális gép. Tudom, nem terepjáró, de talán pont ezért.

Kicsit furcsa, hogy 2004-es. Nem tűnik réginek, pedig már elmúlt hét – talán csak nem láttuk eleget az utakon. Mindegy, a formája nem túl extravagáns, talán ezért sem avult el, mégis jól megkülönböztethető bármitől. Gondolom, a fő ellenfelei az X5, a Lexus RX és persze a Porsche Cayenne. Igaz, mifelénk a hasonló szuper-SUV-okból – leszámítva a Porschét – nagyon kevés a benzines. Az FX-ből pedig csak benzines létezett, akkoriban még nem volt dízel vagy hibrid. Azóta persze már van, dízel.

Becsapós ám az FX bódéja, mert a kupészerű oldalsó üvegezés íve és az előrenyúló hátsó lámpa átveri a szemet és az agyat. Amúgy belül akkora, mint minden hasonló böhöm jármű, talán egyedül az a különbség, hogy a csomagtartója ritka magasan van – ide már nem lehet jó beemelni pár húszkilós bőröndöt. Hiába, a Nissan eme platformjának óriási hátránya, hogy a soklengőkaros, többnyire alumíniumból épített futómű és annak segédváza iszonyú helyigényű, és még pótkerék is van a csomagtartó alatt. Igaz, maga a csomagtartó így sem kicsi. Valami 700 liter.

Hát még az utastér. Az egyszerűen hatalmas, nincs ezen mit ragozni. Viszont még ez sem tereli el a figyelmet arról, mennyire gyönyörű ez az Infiniti-bőr. Nem tudom, hogy tényleg valódi-e, vagy csak részben az, de a felszíne csodálatos. Nagymamám bejglije jut róla az eszembe, az oldala sült ilyen sárgás-barnás aranyszínűre, hasonló mintával. Fantasztikus. Mindezt rusztikus varrásokkal díszítve, és persze az első üléseken Infiniti-hímzéssel. A 200 ezer km feletti futásteljesítmény ellenére a bőr gyakorlatilag kopásnyomok nélkül vészelte át a használatot, épphogy a vezetőülésen megnyúlt egy hangyányit.

Az utastér sem tűnik egyáltalán lelakottnak, noha a bőrkormány sem tocsog az ápolószer-túladagolástól. Az egyetlen, amin igazán látszik a használat, az a fémbetét. A Nissan ugyanis valóban alumíniumból gyártotta a kardánalagút díszborítását és nem ezüstözött műanyagból, így a ráeső keményebb tárgyak néhány ponton behorpasztották. Lám-lám, a gagyinak is vannak néha előnyei.

Mit tud egy V8? Mit tud a 350Z-futómű? És vajon elmegy húsz liter alatt? Lapozzon!